Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-598
340 A nemzetgyűlés 598. ülése 1926. évi november hó 11-én, csütörtökön. nem tudtam, mikor lesz a választás, nem tudtam augusztus havában sem, amikor Békéscsabán beszéltem s nem tudtam akkor sem, amikor Romhányon beszéltem, mégis mindig foglalkoztam ezzel a kérdéssel. (Ugy van! a jobboldalon.) Én ezt a törvényjavaslatot semmi egyébnek nem tekintem, mint ezen álláspont valóraváltásának és azt hiszem, hogy ezt mindenki csak örömmell üdvözölheti. (Ügy van! a jobboldalon. — Bessenyei Zénó: Töbhiet ér egy kiló adóelengedés, mint egy mázsa izgatás! — Pikler Emil: Le is tárgyaljuk most ezt a javaslatot? — Fábián Béla: Nem ugy lesz az adó leszállítva, mint a kereseti és fogyasztási adó?) Engedjen meg, Fábián t. képviselőtársam, de nem tudom az ön tenor hangját túlharsogni. (Zaj a bal- és a jobboldalon.) Méltóztassék megvárni, hogy mit mondok; különben is az a szokás, hogy a pénzügyminiszterek előterjesztését nyugodtan hallgassák meg. (Rupert Rezső: Ha jó! — Várnai Dániel: Nevetséges az, amit önök csináilnak!) Azt hiszem, bizonyos fokig szokatlan, hogy maga a pénzügyminister jön elő adómérsékléssel. Ha utána fognak nézni az állami pénzügyek törtenetében, erre sok példát nem találnak, mert hiszen a fejlődésnek természetes folyamata az, hogy a szükségletek emelkedésével inkább a bevételek fokozására van szükség. Tisztában vagyok azzal is, hogy vannak ma is, akik ezzel az irányzattal talán nem minden tekintetben értenek egyet, azonban méltóztassanak megengedni, én azt hiszem, hogy ma egészen más időket élünk, mint a régi világban. (Rupert Rezső: Az a baj!)! A helyzet három évvel ezelőtt az volt, hogy tulaj donképen pénzügyi katasztrófa előtt állottunk. Ebből kellett kivezető utat keresni és ezért kellett igénybevenni a nemzet ritka áldozatkészségét. Ha helyes és indokolt volt az, hogy «a ntemzet a legnagyobb erőfeszitéseket tegye meg az állami pénzügyek rendezése érdekében, épolyan helyes és indokolt az is, hogy minden alkalmat felhasználjunk arra, hogy ezeken a fokozott terheken könnyitsünk. Nem az első alkalom, hogy ilyen törvényjavaslattal jövök a Ház elé. Épen azért, mert ma olyannak látom az állam pénzügyi helyzetét, hogy ismételten megvan a mód a fennálló közterhek kömnyitésére, csak kötelességet vél teljesiteni a kormány ezzel' a törvényjavaslattal. Le kell vonni épen olyan bátorsággal a másik irányban is a következtetést, mint amenyire megvolt a bátorság arra, hogy az adóbevételeket fokozzuk. (Rupert Rezső: Az emelés majd a választások után jön!) Az adóterhek csökkentésének azonban két előfeltétele van- Az egyik az, hogy semmi körülmények között sem szabad veszélyeztetni az államháztartás egyensúlyát. (Ugy van! a jobboldalon.) Nekem meggyőződésem, << hogy annyira átment már ez a tétel a köztudatba, hogy ezt itt hosszasan indokolnom szükségtelen Ha máshova nem tekintünk, csak a külföldi példákra, látjuk, hogy az összes államoknak, amelyek ilyen helyzetbe kerültek, mindazt az utat kell megjárniok az állami pénzügyek helyreállítása tekintetében, amelyen mi haladunk. Azt hiszem, mindenki megvan arról is győződve, hogy csak ez az a bázis, amelyein a magángazdasági élet megerősödését fel lehet épiteni. (Rupert Rezső: Azt tönkretették!) Enélkül hiábavaló volna minden erőlködés, nem következnék be mais egyéb, mint a vagyonok és a gazdasági alanyok pusztulása. (Fábián Béla: Nyolcvannégyezer adóvégrehajtás volt Budapesten ebben az évben. (Klárik Ferenc: Tessék kimenni a falvakba! — Bessenyey Zénó: Ki fogunk menni! — Zaj.) Elnök): Gsiendet kérek, képviselő urak! Kénytelen, leszek fezi állandóan közbeszóló képviselő urakakkal szemben eljárni. Méltóztassanak már csendben maradni. Bud János pénzügyminister: Egy másik szempontból is a kérdést ép olyan hatékonyan kell figyelembe venni. Azt hiszem, az a pénzügyi politika, amely csata egy évnek megoldására törekszik, kárbaveszett volna. A pénzügyi politikában ma előrelátónak kell lenni és amikor megszerkesztjük a tervet legalább 'két-három év lehetőségeit is figyelembe kell venni. (Rupert Rezső: Nézze meg, már viszik a szerszámokat!) Elnök: Rupert Rezső képviselő urat kérem, ne méltóztassék állandóan közbeszólni! Bud János pénzügyminister: Én meghallgattam a t. képviselőtársamat és méltóztassék megengedni, ami kisemberek ügyét illeti, én többet tettem, mint ön. (Taps a jobboldalon. — Fábián Béla: Hogyne, a párnákat árverezik! Nyolcvannégyezer árverés volt a fővárosban! — Klárik Ferenc közbeszól.) Elnök: Klárik képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Létay Ernő képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! (Kun Béla közbeszól.) Kun Béla képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! (Fábián Béla közbeszól) Fábián képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! (Bessenyey Zénó közbeszól.) Bessenyey Zénó képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. (B. Podmaniczky Endre: Majd a hordón diskuráljanak! — Klárik Ferenc: Tisztára csak voks-fogás!) Bud János pénzügyminister: Én a jövő lehetőségeiről beszéltem és azt hiszem, hogy csak a közhangulatnak adtam kifejezést. Hiszen, ha figyelem a Ház minden oldaláról felmerülő kívánságokat, akkor azt látom és el kell nyiltan ismernem, hogy még nincs megoldva minden probléma. Mi a problémák tömegével állunk szemben, azonban a problémák megoldásának van hatiára, az ország teljesitőképessége. (Rupert Rezső: Ezt nem veszik figyelembe!) Én tisztában vagyok azzal, hogy rendkívül sokat lehetne és kellene is tenni a különböző problémák megoldása terén, különösen olyan időkben, mint amilyen időket ma élünk almikor végeredményben olyan sokat kellene épiteni. Hiszen a háborúk pszichológiájának mindig az a következménye, hogy az erősebb alkotási vágy jelentkezik és ez fokozottan jelentkezik olyan országban, amely a katasztrófák végtelen sorozatát élte végig. (Ugy van! jobb felől.) Azt hiszem, nem volna helyes egyszerűen csak az alkotási vágyból kiindulnunk. Mindig meg kell az összhangot teremteni az állam gazdasági erejével, az állani teljesitő képességével. (Ugy van! a jobboldalon.) Ez teszi megérthetővé az én! álláspontomat, ha nem egy törekvésnek ellenállok, annak ellenére, hogy tudom, hogy nem népszerű. Azt hiszem, hogy az ilyen olcsó népszerűséggel árthatunk legtöbbet az országnak. Épen azért, mert csak reális alapon lehet, ezeket a kérdéseket előbbre vinni, mégis figyelemmel kell lennünk arra, hogy a közeljövőben nem fogunk-e találkozni' olyan problémákkal, amelyek megvalósitandók. Ez az a szempont, amely arra késztet, hogy bizonyos óvatossággal járjunk el a budget megalkotásában, a . bevételek előirányzásában, mert rendkivül nehéz volna ismét megoldást megtalálni,
