Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-596

250 A nemzetgyűlés 596. ülése 1926 tett tehát valakinek — ezúttal a nemzetgyűlés­nek szuverenitási, törvényhozói jogot kellett gyakorolnia. Mihelyt azonban az én felfogá­som szerint ismét elérhetünk és elérünk oda, hogy a királyi hatalom gyakorlásának fizikai .lehetetlensége elmúlik, vagy mint a minister­elnök ur mondotta, hogy a nemzetgyűlés a ki­rályi hatalom ujragyakorlásának módjait megállapítja, akkor énszerintem visszatérünk megint a régi alkotmányos formához. Ezt kívá­nom, nevezzük reparálásnak vagy legalizálás­nak, — a szó nem fontos — hogy igenis, az ideiglenes berendezkedés után a régi alkot­mányban megáll apitott két faktor együttes akarata deklarálja, hogy az 1920-ban létrejött ideiglenes alkotmányos szervezetet és életet a szükség jog teremtette meg. Evvel az együttes és törvénybe iktatott kijelentéssel formailag is eljutottunk a jogfolytonossághoz olyan töké­letesen, ahogy csak lehet. Mivel az 1. § megállapításaiban ezt a fel­fogásomat alátámasztva látom, illetve azt lá­tom, hogy a törvényjavaslat semmiféle olyan princípiumot nem sért, amit a jogfolytonosság szempontjából én vallok, az előadó ur módosi­tását elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Propper Sándor. Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Min­denekelőtt szóvá kell tennem a Nemzetgyűlés tárgyalásának azt a módját, hogy a bizottsá­gok előkészítő munkája után a plénumbeli tárgyalás közben egy könyvre terjedő módosí­tást dobnak ide a képviselők elé anélkül, hogy a bizottságoknak módjukban lett volna ezeket a módosításokat megtárgyalni. Ahol ennyi mó­dosításra van szükség, ott a legelemibb követel­ménye a törvényalkotásnak az, hogy a javasla­tot visszaadják a bizottságoiknak és abba a helyzetbe hozzák őket, hogy megvizsgálhassák, megtárgyalhassák és az alap javaslattal össze­egyeztethessék a módosításokat. Ezeknek a módositásoknak tömege teljesen kiforgatja a maga valójából a törvényjavasla­tot. Egészen más anyag kerül itt a Nemzetgyű­lés elé, mint aminő az eredeti javaslat és a bi­zottság módosítása volt. Ami az 1. §-t illeti, a módosítással igazolva látom mindazt a kifogást, amilyet az ellenzék a felsőházi javaslattal kapcsolatban az általá­üos vita folyamán felhozott. Mi ezt a törvény­javaslatot a maga egészében reakciósnak jel­lemeztük. Ki is mutattuk és megállapítottuk ennek a javaslatnak retrográd voltát. Ezzel széniben az előadó ur, a ministerelnök ur, az igazságügyminister ur és a kormánypárti szó­nok urak azt igyekeztek kimutatni, hogy ez a javaslat megfelel a demokrácia követelményei­nek és hogy ez a haladás jegyében készült. A módosítások után, azt hiszem, már nem merné "senkisem ezt 'állítani, sem az előadó ur, sem a többi urak, akik lándzsát törtek a javaslat mellett. A módosítás már beismerő e tekintetben az 1. §-ban is, amidőn azt mondja, hogy az ősi alkotmányosság szellemében felújítja az or­szággyülés^ ősi kéttáblás rendszerét és sehol szót nem éjt arról, hogy a régi főrendiház meg­szűnik. Ezzel beigazolja, hogy a törvényjavas­lat visszamegy, visszakívánkozik a múltba és a mai időknek megfelelő másik kamara, sze­nátus helyett visszaállítja a régi reakciós fő­rendiházat. Nem állja meg a helyét az előadó urnák az. a kijelentése, hogy erre a módosításra azért volna szükség az 1. $-ban, mert az évi november hó 9-én, kedden. 1920: 1. te. szelleme ezt igy kivánja. Hiszen ezt a törvényt méltóztattak ismerni a törvény­javaslat előkészítésénél, a bizottsági tárgya­lásoknál, és akkor is, amikor a javaslatot ere­deti formájában, illetve a bizottság módosítá­sával idehozták. Nem uj tehát a törvényelő­készítők előtt az 1920: 1. te. szelleme és • kö­vetelménye. Mégis ezt a szellemet csak igen későn, a plénumbeli tárgyalás vége felé vet­ték észre és csak most dobták ide a módosí­tásoknak ezt a tömegét. Mi a javaslat ellen általában állást fog­laltunk és nem fogadtuk el ezt a felsőházi tör­vényjavaslatot még általánosságban sem a részletes tárgyalás alapjául. De ha már vá­lasztani kell és ha valamennyire tekintettel akarunk lenni a demokrácia tényleges köve­telményeire, akkor a módosítások helyett a bizottság szövegezésében kellene az 1. §-t el­fogadni. A »Módosítások« cimü és a parlamen­táris utakat megkerülő irat szerintem a bi­zottság meghallgatása nélkül nem fogad­ható el. És most - teszek javaslatot olyan irányban, hogy a szakaszt a bizottság szövegezésében fogadjuk el. De azt szeretném, ha eleget ten­nénk a törvényalkotás minden kellékének és a parlamentáris követelményeknek és ha a törvényjavaslat 1. §-át — most ennek tárgya­lásánál tartunk, tehát csak erről beszélhetek — visszaadnék a bizottságoknak, hogy először ezek tárgyalják le és egyeztessék össze a tör­vényjavaslat eredeti szövegével és azután a bizottság terjessze ide a maga javaslatát a módosításokról. Ez volna a megnyugtató, ez felelne meg a törvényalkotási szokásoknak, ez felelne meg a parlamentarizmus követel­ményeinek. Enélkül valahogyan anarchikussá válik a törvényalkotás, mert igy a nemzetgyű­lés mindig ki van téve annak a veszedelem­nek, hogy a bizottsági tárgyalás anyagán kivül és belül elébe csapnak egy csomó módo­sítást, ami lehet valamilyen paktumnak ered­ménye, lehet valamilyen pártpolitikai szük­séglet vagy előny egyik vagy másik párt ré­szére, de nem lehet megnyugtató az országra nézve. Én tehát javaslom, méltóztassék az 1. §-t a bizottságnak visszaküldeni megtárgyalás céljából azzal az utasítással, hogy mielőbb te­gyen erről jelentést a nemzetgyűlésnek. Indít­ványomat írásban is be fogom nyújtani. Elnök: Minthogy a képviselő ur írásban nem adta be... (Propper Sándor: Azonnal be fogom adni!) Szólásra következik? Láng János jegyző: Nincs senki felje­gyezve. Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, ki­ván-e még valaki szólani? Ha senki szólni nem kivan, a vitát bere­kesztem. Az igazságügyminister ur; kivan nyilatkozni. Pesthy Pál igazságügyminister: T. Nemzet­gyűlés! A felszólalások, tárgyi sorrendjében kí­vánóik válaszolni az elhangzott megjegyzésekre. Szabó Imre és Propper Sánder képviselő urak­nak felszólalása egy tárgyra vonatkozik, neve­zetesen arra, hogy az 1. Ç-hoz benyújtott módo­sítások nem kerültek bizottsági tárgyalás alá. Erre vonatkozóan legyen szabad megjegyeznem, hogy ezt a módosítást már a felsőházi javaslat általános vitájának megindulásakor szétosztot­ták az igen t. képviselő urak között. A képvi­selő urak ennek szövegéről tudomást szerez­hettek, a tartalmát bőven tanulmányozhatták,

Next

/
Oldalképek
Tartalom