Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-595

220 A nemzetgyűlés 595. ülése 1926. csolni tudjon, úgyhogy amikor jött a pillanat, amelyben az ő akaratára szükség lett volna, természetesen a magyar nép nem volt sehol, apátiába sülyeave kellett neki tehetetlenül néznie, amig a vihar elvonult. A 67-es korszak kiirtotta Magyarországon a polgári önérzetet és akaratot, elszoktatta ezt a polgárságot attól, hogy parancsolni tudjon. Amikor jött az 1918-as összeomlás, természetes, hogy nem volt egy másik garnitúra, amely átvehette volna a hatalmat, mert azti a garnitúrát létrehozni sem engedték. Volt egypár reprezetánsa az önérzetnek, a polgári akaratnak, a polgári irányzatnak, az az egynéhány reprezentáns azonban kevés volt, munkatársakat kellett maguk mellé venni, ismeretleneket, ki nem próbáltakat és igy természetes, hogy ezzel a garnitúrával azután nem tudtak az eseményekkel eléggé megbirkózni. Az lesz Magyarország megmentője, aki megtanitja a magyar népet és polgárságot arra, hogy hivatása neki, hogy I parancsoljon, hogy az a hivatása és feladata, hogy akarjon, hogy ezt tanulja már egyszer meg. S amikor épen a t. ministerelnök urnák lenne kötelessége, hogy a magyar népet öntevékennyé tegye és inegtanitsa a magyar polgárságot a parancsolásra, arra, hogy azt szokja egyszer már meg, ne legyen gyáva, és hitvány, ne legyen pokróca és rongya ennek a hatalomnak: akkor a t. ministerelök ur ideáll azzal, hogy ezt a népet nem lehet önállóságra tanitani, ennek nem lehet irni, ez előtt nem lehet eszméket kifejteni. Elnök: A képviselő ur a magyar népet olyan sértő kifejezésekkel illette, hogy emiatt kénytelen vagyok rendreutasitani. Rupert Rezső: Azt hiszem ez tévedés, mert én azt mondottam, hogy magyar nép ne legyen olyan. Elnök: Ne méltóztassék, az elnökkel polemizálni. Rupert Rezső: Hiszen majd kiderül abból, anüt mondani fogak, hogyan lehet és hogyan keleltt érteni azt, amit én mondottam, hogy miképen érzek én a magyar néppel. Azt hiszem, hogy ha egy népet arra biztatok, hogy ne legyen rongya és kapca ja. egy hatalomnak, akkor azzal azt a népet nem sértettem meg. (Kun Béla: Enyhébben szólva, a hatalom játékszere.!) A kormány külföldi példákra is hivatkozik. Előttem felszólalt t, képviselőtársaim ezeket a külföldi példákat mái" elintézték, Elintézte R

assay Károly t. 'képviselőtársam végérvényesen, elintézték mások, elintézte Hebelt igen t. képviselőtársam is ma. Ezért itt nagyon keveset 'kell hoizzápótolni, talán ujat mondani nem is lehet. Csak egyre vagyok bátor kitérni ennél a kérdésnél, arra, hogy a t. ministerelnök ur, mint másutt is, itt is Anglia példájára hivatkozott, hogy Angliában is van Lordok; Háza. E mellé a hivatkozás mellé elfelejti hozzámellékelni a magyarázatot, hogy ott egészen más a társadalmi anatómia, mint nálunk. Ott nem kaszt a lordoki, mint nálunk a grófok, hercegek és bárók, mert az angol lordi családok*ban csalk az elsőszülött marad lord, a család többi tagja lemegy az alsóbb osztályba^ ugy, hogy semmiféle megvonható határvonal nincs a polgári osztály és a lordok osztálya, a főurak osztálya között. A lordok osztálya egy organikus egység, nem mechanikus egység, mint a mi főúri rendünk s mellette a középosztályunk és munkásosztályunk. Ott senki sem tudja, ha polgárról van szó, hogy nem lordi családból származik-e. A lordi családok leszármazóinak évi november hó 8-án

} hétfőn. többsége ott él a polgári osztályban. Ilyen beosztás ilyen társadalmi alaprétegződés, ilyen bonctan mellett egészen más értelme van annak, hogy ott lehet Lordok Háza és ott a Lordok Házában meg lehet bizni abban a tekintetben, hogy az nem jelent feltétlenül sötétséget, elfogultságot, ellenségeskedést a néppel szemben, de nálunk nem lehet. Nálunk eddig is az volt a baj már az alsó kamaránál,, hogy egész alkotmányos rendünk olyan,, hogy a nép kénytelen a saját ellenségeit többségben beküldeni a parlamentbe. Ettől szerenők a magyar népet megszabaditani és nemhogy közelebb jutnánk ehhez, hanem még messzebb távolodunk Ha törvényért kiáltunk!, hogy ezen segítsünk, hoznak egy törvényt, amely — mint mondottam Vörösmartby szavaival — »újra csak öl.« Egyébként is hiányoznak a feltételei, hogy analógiákra lehessen hivatkozni köztünk és más nemzetek között, abból a már kifejtett és százszor megismételt okból is, hogy odakünn mindenütt az alsóházak a széles néprétegekre, a nemzet befolyásmentes akaratmegnyilvánulásara támaszkodnak, ott tehát lehetséges az, hogy korrektivumokról kell gondoskodni. Tekintélyekre is hivatkozik a kormány az ő felsőházi javaslatának motiválásakor. Felemlíti még" Kossuth Lajost és Irányi Dánielt is. Az emléküket sérti meg a kormány akkor, mikor a javaslatba rájuk hivatkozik, s egyenesen rosszhiszemű, amikor ugy állitja oda ezeket a nagyokat, a magyar polgári osztálynak, a magyar demokráciának ezeket a hatalmas nagyságait, mintha ők is egy választott tagokkal kiegészített főrendiházat akartak volna. Mind & kettőnek álláspontja ismeretes a históriából. Ök szenátusi rendszert, válszatott felsőházat akartak, de semmiféle kinevezett, vagy született főrendiházat nem akartak. Hogy csak Kossuth szavaival éljek, ő azt mondotta, hogy a születési jogalap deriziója a józan észnek, a kinevezés pedig deriziója, kigunyolása minden alkotmányosságnak. Ne hivatkozzanak akkor a magyar tekintélyekre. Hogy Irányi Dániel az 1885-iki javaslatnál módosításokat nyújtott be, az megérthető. Szembenállott a fait accompli-val, szembenállott a császári hatalommal, a főúri rendnek a közjogi formák mögé elsáncolt állásával, a rossz és a rossz között kellett választania. Ha az ember arra a sok rosszra nézve, amelyek közt választania kellett, a javaslat részleteinél módositó inditványokat tett, ez nem jogositja fel a kormányt arra a kegyeltsértésre, hogy egy nagy bűnében, amilyen bűn ez az egész javaslat, odaállítsa maga mellé erkölcsi tanúnak. Mi is vagyunk abban a helyzetben, hogy bűnös szándékú törvényeket kell tárgyalnunk és tárgyalás közben a részleteknél módositásokat nyújtunk be, — mint a választójogi javaslatnál is történt — de ez azért nem jelenti azt, hogy mi elfogadjuk azt a rosszat, amely abban a javaslatban van. Ami a tisztán magyar szempontot illeti, egyik legfőbb érve a kormánynak a javaslat mellett az, hogy visszatérést jelent az ősi alkotmányhoz. Amennyire naiv és alaptalan minden eddigi érve és hivatkozása, ez az érve is ép annyira naiv és gyenge. Nem igaz, nem térünk vissza az ősi alkotmányhoz. Ösi alkotmányunk nem volt kétkamarás rendszer, hanem egykamarás volt, nemzetgyűlés volt. Nemzetgyűlések választották királyainkat, legnagyobb királyainkat is. Még Mátyás király idejében is egytáblás törvényhozásunk volt (Pesthy Pál igazságügyminister: Ez igaz, de