Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-595

208 A nemzetgyűlés 595. ülése 1926, dások a jobboldalon és a középen.) A mi pártunk vállalja azt, hogy mi az alacsonyabb rendű, az alacsonyabb lelkületű emberek érdekeit is szivünkön viseljük. (Huszár Károly: Nincs alacsonyabb lelkületű ember, csak gonosz lelkületű ember van!) Kérem, a minis te relnök ur használta ezt a kifejezést, én csak idézem. (Huszár Károly: A munkás sem alacsonyabb lelkületű! — Zaj. — Elnök csenget.) A ministerelnök ur bizonyára nem azokat értette ezek alatt, akikről egy alkalommal azt mondotta, hogy nagyon jól érzi magát a társaságukban, hanem valószinüleg azokra mondotta, akiknek társaságában nem jól érzi magát, de akik valamilyen összeköttetéséén állanak a mi pártunkkal. Mi vállaljuk, hogy az alacsonyabb lelkületű és műveletlen lelkű emberek iránt is érdeklődünk, mert a mi pártunk _ azokat a népmilliókat védi és azokat akarja gazdasági és kulturális nyomoruságukból kiemelni, akiket a mai rendszer elhanyagol, akiket csak kizsákmányolási objektumnak tekint. A mi pártunk kint az országban és a parlamentben az egyedüli, amely olyan valamire törekszik, amire a többi pártok nem törekszenek. Mert mi a szegénységet és a nyomort végleg ki akarjuk küszöbölni ebből a világból. Mi azt hisszük, hogy a szegénységet és a nyomort^ nemcsak enyhíteni lehet, nemcsak alamizsnákkal, úgynevezett szociális olajcseppekkel tűrhetőbbé tenni lehet, hanem: a szegénységet és a nyomort végleg is ki lehet küszöbölni a világból. Ez választ el bennünket más pártoktól, igy a keresztényszocialista párttól és a kormánytámogatással létrejött úgynevezett magyar munkáspárttól is és minden polgári párttól is, nem pedig az, hogy mi mögöttünk munkások állanak, a többi pártok mögött pedig nem állanak munkások. Állhatnak munkások a keresztényszocialista és a magyar munkáspárt mögött is, bennünket ezektől a pártoktól nem ez választ el, hanem, hogy egyedül a szocializmus, egyedül a mi pártunk az, amely a nyomort és a szegénységet ki akarja irtani. (Huszár Károly: Nézze meg Oroszországban hogy irtották ki!) Nem az orosz példa után indulunk, bár egészen kétségtelen, hogy Oroszországban is ez a törekvés. (Mozgás a jobboldalon. — Huszár Károly: Nézze meg a moszkvai nyomortanyákat!) A mi pártunk egyenesen azt tartja, hogy ez a hit, az ezen hitből eredő cselekedetek, és az a morális erő, amely ebből folyik, — és amely ha kell, gépfegyverekkel és börtönnel is szembeszáll, — ez az

i; ami bennünket a polgári pártoktól elválaszt, azoktól a pártoktól, amelyek a szegénységet és a nyomort nem akarják végleg kiirtani, hanem azt mondják, hogy szegénység és nyomor mindig volt és mindig is lesz. Azt tartjuk, hogy Jézus evengéliumának igazi követői és hirdetői mi vagyunk, mert egyedül mi érdeklődünk komolyan a szegények és a szenvedők iránt. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a felső tizezrektől, a felső osztályoktól ezen kétségtelen nemes, letagadhatatlanul jézusi törekvések támogatását sohasem fogjuk megkapni, sőt ellenkezőleg, azok éppen ugy, mint a múltban, a jövőben is — ha kell, vérrel és vassal is — meg fogják akadályozni ezen törekvések érvényesülését. (Huszár Károly: Sohasem éheztek jobban, mint a kommün alatt!) A háború alatt is éheztek. (Huszár Károly: Akkor ínég jobban éheztek!) Tessék megkérdezni azokat, akik a fronton voltak, nem éheztek-e? (Huszár Károly: Nem kell megkérdezem november hó 8-án, hétfon. nem, én kint voltam! — Klárik Ferenc: Mi szülte a bolsevizmust! Nem a háború! Ki csinálta a háborút! Mi csináltuk! — Zaj. — Elnök csenget.) Egy akadállyal több vagy kevesebb, nem izgat sem bennünket, sem a dolgozó népmilliókat. A dolgozó népmilliók tudják, hogy a felső osztályoktól ebben az országban semmiféle komoly segitséget nem várhatnak; szép szavakat és beszédeket igen, de komoly cselekedeteket nem. A felsőházi javaslat tárgyalása épen azért nem izgatja túlságosan a mi pártunkat és a nép széles rétegeit sem. A közszabadságok viszszaadása, a választójog titkossága és a választások terrormentességének biztosítása milliószor fontosabbak a mi szemünkben, mint a felsőházi javaslat. A Bethlen-kormány azonban nem adja vissza a közszabadságokat, a választójog titkosságát, pedig ott is elvette, ahol megvolt GS £L különféle politikai üldözésekkel valóságos rémuralmat teremtett ebben az országban. (Mozgás a jobboldalon.) Előbb koldussá tette az országot a Kolonich-recipéje szerint, hogy aztán, amikor már szolgalelküvé aljasitotta le az embereket • . . (Zaj és mozgás a jobboldalon és a középen.) Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Méltóztassék meg-felelő hangot használni. (Szabó István: Lehetetlen dolog ilyeneket mondani! — Huszár Károly: Folyton a népet sértegeti! Egyszer alacsonylelkünek, máskor szolgalelkünek mondja! — Zaj. — Csendet kérek, képviselő urak! Hebelt Ede: A miniszterelnök ur mondotta róla, hegy alacsonylelkületü, nem is lenne csoda, a rendszer az oka ennek. Ez a rendszer akkor, amikor azt hiszi, hogy a közvélemény belefásul már a sok szenvedésbe és úgyis megváltozhatatlannak látj a a jövőt, amikor azt hiszi, hogy a közvélemény úgysem fog komolyan érdeklődni a választások iránt, mert semmitől, még a választásoktól sem remél változást: akkor feloszlatja a Házat és kiirja a választásokat. Mi örülünk ennek, mert ha átmenetileg többen kerülnének is be ide a felső tízezrek képviselői, mi tudjuk, hogy végeredményben minden választás előbbre viheti csak a demokráciát, mert az emberek érdeklődését felkelti a politikai nagy problémák iránt és fejleszti a politikai érettségüket. A dolgozó népmilliók nem akarnak felsőházat, mert a felsőnáz eszköze akar lenni a királyság restaurációjának. A dolgozó népmilliók pedig nem akarják a királyságot, sem a Habsburgok királyságát, sem más dinasztia királyságát. Mi a népköztársaságnak vagyunk hivei és azt követeljük, hogy az államforma kérdésében terrormentes, titkos népszavazás döntsön, a népszavazás előtt pedig teljes agitációszab a dságot élvezzen minden párt. Ha ilyen népszavazással a királyság mellett dönt a nép, akkor igen, akkor helye lehetne annak, hogy felsőházi javaslatot tárgyaljon az országgyűlés, addig azonban tiltakozunk az ellen, hogy a királyság restaurálását előkészitő felsőházat hozzon a kormány a nép nyakára. A miniszterelnök ur különben beszédében épen ugy, mint ahogy ennek a törvényjavaslatnak indokolása is egyenesen elburkolja a problémát, ahelyett, hogy világosan állítaná azt elénk. Nagy különbség van ugyanis a régi felsőházak, főrendiházak, urak háza, lordok háza és egyéb ilyen középkori intézmények és a modern alkotmányok szenátusai között. Az egyik a középkori rendi állam osökevénye, a másik pedig a modern alkotmányok egyik