Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-594

196 'A nemzetgyűlés 594. ülése 1926. hozott törvény tiszta leszűrődése legyen a magyar nemzet akaratának, (Malasits Géza közbeszólj Elnök: Malasits képviselő urat kérem, méltóz­tassék csendben maradni! Kószó István : Méltóztatnak látni, hogy ez a főrendiház időközben változást szenvedet, változást szenvedett pedig a változott viszonyokhoz mérten. Ez az én felfogásom és véleményem szerint demokratikus lépés volt, és ennek továbbfejlesz­tése és az ezen az utón való továbbhaladás fel­tétlenül szükséges, ha azt a kijelentést, amelyet a túloldal is magáévá tett, magunkévá tesszük, t. i. hogy a változott viszonyokhoz mérten a törvényeknek és az alkotmányjogi intézkedések­nek is változniok kell. Örök törvény csak egy van, az isteni törvény, amit azonban az ember alkotott, az örökké nem fog beválni, mert a vál­tozott viszonyok mellett annak a törvénynek, annak az intézkedésnek, annak a jogirányitásnak szintén változnia kell, minthogy annak alkalmaz­kodnia kell a nép és nemzet akaratához. (Ugy van ! a jobboldalon. — Rothenstein Mór : Tehát az egységespárt sem örök !) Amikor épen a túl­oldalról annyira hangoztatják, hogy a demokra­tikus fejlődés elengedhetetlen szükséglet, akkor lehetetlenség nem örömmel üdvözölni ezt a törvény­javaslatot (Derültség a baloldalon. — Elnök csen­get), amelynek alapján olyan elemek fognak be­jönni a törvényhozásba, amelyek a nemzeti akarat tiszta, leszűrödése tekintetében a tapasztalat, a gyakorlat és az emberismeret révén szerezték meg tudásukat, (Ugy van! a jobboldalon. — Malasits Géza közbeszól.) Elnök : Malasits Géza képviselő urat kény­telen vagyok rendreutasítani. Méltóztassék csend­ben maradni ! Kószó István : Ne vegyünk egyebet, csak azt, hogy milyen változások történnek a múlthoz képest, milyen változások történnek akkor, midőn a javaslat átveszi a főrendiház eddigi elemeit, amelyeknek külön működését a törvényhozás ezután is kivánatosnak tartja. (Horváth Zoltán : Valamit a Habsburgokról is !) Elnök : Horváth Zoltán képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Kószó István : Ilyen módon tagjai maradnak tehát a felsőháznak a Habsburg-családnak állan­dóan az ország területén lakó tagjai, akik magya­rul tudnak és állandóan itt laknak. (Zaj a bal­oldalon.) Tagjai maradnak azok az egyházi és világi funkcionáriusok, akiknek a főrendiházban tagsági joguk volt. (Propper Sándor közbeszól.) Elnök : Csendet kérek Propper képviselő ur ! Kószó István : Fentartja a javaslat az államfő jogát meghatározott számú felsőházi tag kinevezésére, ennélfogva tehát, miután király nincs, a kormányzónak adatik meg az a jog, hogy a felsőházat kinevezett tagokkal kiegészitse. Már pedig a dolog természete hozza magával, hogy azok a kinevezettek olyanok lesznek, akik különösen ismerik az életet, olyanok lesznek, akiknek behozatala a törvényhozásba feltétlenül szükséges. (Ugy van ! a jobboldalon.) Nem ejti el a javaslat az örökös főrendiségi intézményt sem, hanem etekintetben csakis azt a változtatást teszi, hogy a főrendek nem személyesen lesznek tagjai a törvényhozó testületnek, hanem maguk közül harmincnyolcat erre a célra választani fognak. Ez is olyan módositás a múlthoz képest, amely a megváltozott viszonyok között feltétlenül szükséges. A leglényegesebb és demokratikus szempont­bői legnagyobb lépést jelentő intézkedésnek azt tartom, hogy felsőházi tagságot kapnak (Rothen­stein Mór : A munkások !) a törvényhatóságok, egyetemek, főiskolák, továbbá a különféle élet­hivatások szervezetei részéről való választás jog­évi november hó 6-án, szombaton. címével olyanok, akik egyébként nem tudnának a törvényhozásba bejönni. Végtelenül fontos és nagyon lényeges dolognak tartom ugyanis azt, hogy olyan egyének is bejöhessenek, akiknek a törvényhozásban való részvétele másként inkom­patibilis volna. A vidéken levő vállalatoknál, és a nem Budapesten székelő tudományos intézetek­nél elfoglalt egyének behozatalára gondolok, mert hiszen azok állásukat volnának kénytelenek ott­hagyni abban az esetben, ha bejutva a törvény­hozásba, állandóan le lennének kötve. Különösen a közigazgatási vezető tisztviselők helyetfoglalása fogja feltétlenül egységessé és kompaktá tenni az egész lakosság megnyilatkozásával azt a munkát, amelynek eredménye a törvény, amely törvény­nek pedig fednie kell a nemzet akaratát. (Ugy van ! a jobboldalon.) A kétház rendszerének túlnyomó részéről történt elfogadása mellett csodálkozom, hogy az előttem szóló képviselő ur az egykamarás rend­szer helyességét vitatja és annak alkalmazását tartja szükségesnek. Nekünk volt már egyszer­egy szomorú egykamarás rendszerünk, (Horváth Zoltán : Most is van !) amikor a proletárdikta­túra egy kamarával dolgozott; igaz, hogy egyik része a pincében volt, a másik pedig a pince fölött, itt ennek a nemzetgyűlésnek házában. {Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ez demagódia!) Ez a rendszer nem vált be (Rothenstein Mór : Államtitkár ur, nem resteli 1) és az ennek megismétlődése ellen való küzdelem becsületbeli feladat^ a magyar nemzetnek és a törvényhozásnak. (Ugy van ! Ugy van ! Taps a jobboldalon. — Malasits Géza : A pineeparancs • nokok ma is szabadon járnak! — Propper Sándor: Tapsoljanak a múltnak!) Nem hagyhatom szó nélkül inszinuációt . . . (Malasits Géza közbeszól.) Elnök : Malasits képviselő urat egyszer már rendreutasítottam. Kérem, méltóztassék csendben maradni! Kószó István : ... amelyet az előttem szóló t. képviselő ur a jogfolytonosság helyreállitása te­kintetében végzett munkával kapcsolatosan tett, midőn azt mondta, hogy a szegedi kormány ok­tóbrista volt. (Propper Sándor: Ugy van!) Hát ez nem igaz, ez teljesen valótlan, mert a szegedi kormány megalakulásának indoka épen az volt, hogy az októbrista kormányt letörje és a jog­folytonosság helyreállításának lehetőségét megte­remtse. (Propper Sándor : Nem jól tudja a kép­viselő ur!) Én nagyon jól tudom, mert a szegedi kormány megalakulásánál ott voltam és annak rövidéletű munkásságában én is résztvettem, tehát tudom, hogy milyen irányzat, milyen cél­zat vezette a kormányt. (Propper Sándor : Kér­dezze meg Ábrahám Dezsőt! Ö majd megmondja!) Károlyi Gyula, amikor Aradról Szegedre jött és megalakitotta kormányát, iparkodott összekötte­tést keresni azokkal a külföldön tartózkodó és az országban igazán bujkáló nagy politikusokkal, akikkel való kapcsolat mellett vélte a nagyon sokat emlegetett és tényleg megszakított jogfoly­tonosság helyreállításának lehetőségéhez az első szükséges eszközöket megteremteni. Nem lehet tehát azt mondani, hogy októbristák voltak azok a tul a Dunára összegyülekezett magyar kato­nák, akiknek segitségével — a magyar nemzeti hadseregnek Szegeden való megteremtésével — kezdődött meg az a munka és az a küzdelem, amelynek eredménye az 1920. évi I. t.-c.-bcn nyi­latkozott meg. (Malasits Géza: Vérrel irták ezt!) Elnök : Malasits Géza képviselő urat másod­szor is rendreutasítom! Kószó István: T. Nemzetgyűlés! Amikor ilyen gyanúsítást hallok a túloldalról, s amikor azt állítják, mintha egy külön harmadik alakú-

Next

/
Oldalképek
Tartalom