Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-594

A nemzetgyűlés 594. ülése 1926. lehet bekapcsolni a demokratikus haladásba és fejlődésbe és miképen óvják meg a kor lehiggasztó szellemét, amelyre itt sokszor hivatkoznak, azt nem tudom megfejteni. Tény azonban, hogy egészen furcsa, hogy az első nemzetgyűlés detronizálta a Habsburg-házat, de a felsőházi javaslat már beveszi a volt főhercegekéi, a Habsburg-ház tagjait és azt a kedvezményt is megadja nekik, hogy 24 éves korukban már törvényhozók lehetnek, olyan parlamenti rendszer mellett, ahol a képviselőház tagjai csak 30 éves korukban juthatnak be a képviselőházba. Az én szerény felfogásom szerint elég volt a Habsburg-házból, elég volt a Habsburg-ház uralmából. A Habsburg-ház bevitelét a felsőházba én nemcsak demokratikus szempontból ellenzem. Ellenzem azért, mert a Habsburg-ház tagjainak külön törvénye, külön törvényszéke van, a Habsburg-ház tagjai esküt tesznek és az eskü odaköti őket a családi érdekekhez. Én felteszem a kérdést, hogy a család iránti esküben fogadott kötelezettség és a magyar alkotmányra leteendő eskü kötelezettsége közötti ürt az uj felsőházi tagok, a főherceg urak miképen fogják saját lelkiismeretükben áthidalni. Ha rákerül a sor, hogy választani kell a kettő között, ha be kell tartani a családnak tett esküt a család törvényei szerint és az országnak tett esküt az ország törvényei szerint, ezt a dilemát miképen fogják tudni ezek a Habsburg-ivadékok lelkiismeretük sérelme nélkül áthidalni. Ha már bevennék a Habsburgokat, — szerintem egészen helytelenül és feleslegesen — a felsőházba, akkor ezt a kérdést tisztázni kellene. Tisztázni kellene ezeknek a leendő felsőházi tagoknak viszonyait a régi Habsburg-dinasztiához, tisztázni kellene ezzel kapcsolatosan a leendő Habsburgházi főrendek viszonyát a magyar alkotmányhoz és tisztázni kellene azt a kérdést: melyik eskü a kötelező, melyiknek kötelező ereje nagyobb adott alkalommal, egy esetleges lelki összeütközés alkalmával melyik az az eskü, amelyet a leendő Habsburg felsőházi tagok betartani kötelesek. Teljesen helytelen és teljesen ellenkezik a modern törvényhozás szellemével a törvényjavaslatnak az a része, amely az uj felsőház hatáskörét szabja meg. A költségvetési jogot elveszi a felsőháztól, a többi törvényalkotásban azonban megmarad a jogköre, sőt kezdeményezési joga van, ezenkívül difierenciák, összeütközések esetén a felsőháznak módja lesz kétszer visszaküldeni az alsóház elfogadott javaslatát és mind a két izben hat hónapi időtartam van biztosítva a törvényhozásnak arra, hogy a differenciákat kiküszöbölje. Mit jelent ez? Jelenti elsősorban azt, hogy a kormány és a törvényjavaslat szövegezői már előre tisztában voltak azzal, hogy a felsőház megbízhatatlan. A költségvetés kivonása a felsőház hatásköréből a vétó-jog megtagadása ebben az egy kérdésben azt jelenti, hogy maga a kormány sem bizik a felsőházban, hiszen nem meri rábízni az államélet legfontosabb dolgát, a költségvetést. A többi törvénynél azonban kétszeri visszaküldési jogot biztosit számára, mindig hat hónapi időtartammal, ami azt jelenti, hogy a felsőház egy egész naptári esztendeig meghiusithat minden törvényalkotási lehetőséget. Az elmúlt évtizedekben, letűnt korszakokban ezt még meg lehetett érteni. Amikor az egész társadalmi és gazdasági élet rendes, csendes, nyugodt menetű volt, akkor lehetett arról szó, hogy egy darabig megakasszuk a évi november hó 6-án, szombaton. ÎÔ3 j törvényhozást, mert minden ment a maga kerékvágásában. Ma azonban, amikor az államok gyors cselekvésre vannak utalva, amikor nem tudjuk ma, hogy mit kell cselekedni holnap, amikor problémák torlódnak és megoldásukat nem tudjuk közelebb hozni, amikor rendkívüli esetek állhatnak elő, amelyekben a döntésnek huszonnégy óra alatt kell bekövetkeznie, végtelenül veszedelmesnek tartom, hogy egy felsőházat ilyen hatáskörrel ültetnek a törvényhozásba, hogy módja lesz egy egész esztendeig megakasztani a törvényalkotás munkáját. Én azt hiszem, hogy ebből jó nem származik. Azt hiszem, hogy azt a forradalmi lehetőséget és készséget, amelynek eloszlatását épen ettől a törvényjavaslattól várják, nemcsak nem tudják majd eloszlatni, hanem ellenkezőleg ezzel fogják összegyűjteni, mert ha megvalósítandó problémák fogják egymást követni és az ország népe látja, hogy a problémákat a törvényhozás nem tudja megoldani, mert a felsőház ellentáll, a törvényjavaslatokat esetleg visszaküldi és még egyszer visszaküldi, akkor megrendül bizalma a törvényhozás és a parlamentarizmus iránt és olyan exesszusok jöhetnek létre, amelyek a törvényhozás gyors munkája esetén ki volnának küszöbölhetők. Felfogásom szerint ez a felsőház semmiben sem különbözik a régi főrendiháztól. Maga a törvényjavaslat mutatja ezt, a törvényjavaslatnak második része, amely megszabja a felsőház jogkörét a XL. § azt mondja (olvassa): .»Amennyiben e törvény nem rendelkezik, beiszervezetét és tanácskozásának rendjét házszabályaiban a felsőház maga állapit ja meg. A tanácskozási rend megállapított szabályainak módosítása csak a legközelebbi ülésszak kezdetével léphet hatályba.« Ennek a szakasznak utolsó bekezdése azonban a régi főrendiházi házszabály óikat veteti elő és azt mondja, (olvassa): »Amig a felsőház a házszabályokat meg nem állapítja, a jelen törvényből folyó eltérésekkel ideiglenesen, megfelelően a főrendiház házszabályait alkalmazza. E házszabályoknak az első ülésszak tartania alatt módosítása, illetőleg a felsőház uj szabályainak elsőizben megállapítása nem esik a második bekezdésben foglalt korlátozás alá.« Az uj felsőház struktúrája tehát — maga a tör vény előkészítő is ugy kontemplálja — azonos lesz a régi főrendiházéval. De van egy másik szakasz is, amely arra enged következtetni, hogy a törvényelőkészítők semmit nem vártak ettől a felsőháztól, ami eltérne.a régi főrendiháztól. A törvényjavaslat 29. §-a »A felsőház jogköre és belszervezete« cím alatt a következőket mondja (olvassa): ;>A törvény-kezdeményezés joga a felsőházat is megilleti. Ez a rendelkezés nem érinti az 1848. évi III. te. 37. §-ának azt a rendelkezését, amely szerint a ministerium a költségvetést és a zárszámadást országgyűlési megvizsgálás és jóváhagyás végett az országgyűlés másik házánál köteles benyújtani. A felsőház jogköre ugyanaz mint a főrendiházé volt.« Szószerint mondja és rendeli a 29. § második bekezdése. (Tovább olvassa): »Az állami költségvetést az országgyűlés másik háza állapítja meg; a felsőház azon nem módosíthat.« A felsőház jogköre tehát teljesen ugyanaz, mint volt a főrendiházé, azzal a kevés eltéréssel, hogy a törvényalkotók nem hajlandók bizalmat előlegezni az uj felsőháznak, nem bíznak abban, hogy a költségvetést idejében el I tudja, el akarja és el fogja végezni, úgyhogy