Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-594
 nemzetgyűlés 594. ülése 1926. Elnök: Kérem a képviselő nrat, méltóztassék a napirenden lévő tárgyhoz szólani! Propper Sándor: Már közeledem a napirendhez, azonban ez is hozzátartozik, mert a mhiisterelnök ur szóbahozta ezt a kérdést. Elnök: Az a körülmény, hogy a ministerclnök ur valamely tárgyat szóbahoz, nem jelenti azt hogy az a napirenden lévő tárgyhoz tartozik. A házszabály 204. <§>-a értelmében a ministerek bármikor, bármely tárgyról szólhatnak. Ha azonban a képviselő ur a felszólalásnak erre a részére óhajt reflektálni, akkor azt a házszabályok értelmében más alkalommal másképen kell megtennie. Propper Sándor: Akkor kérnem kell a t. Nemzetgyűlést, hogy engedélyezzen nekem a tárgytól való néhány percnyi eltérést. Elnök: Csupán az elnök teheti fel az erre vonatkozó kérdést a Házhoz, Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ebben a pillanatban nem vagyok abban a helyzetben, hogy a kérdést feltehessern. (Felkiáltások a szélsőbaloldalról: Persze, mert kisebbségben van a kormánypárt. 1 ) A házszabály világosan ugy intézkedik, hogy csak az elnök teheti fel a Házhoz az erre vonatkozó kérdést. (Rothenstein Mór: Ennyit mindig megszoktak adni!) Propper Sándor: Akkor majd beszédem későbbi folyamán leszek bátor erre a kérdésre visszatérni. Szólanom kell gróf Apponyi Albert képviselőtársam némely megjegyzéséről. Gróf Apponyi képviselőtársam az egy- és kétkamarás rendszer problémáján egy kézlegyintéssel^ túltette magát, mondván, hogy az egy- és kétkamarás rendszer kérdése tulajdonképen már elintézett kérdés és a magyar nemzet többsége a kétkamarás rendszert óhajtja. Én ezzel szemben felteszem a kérdést: mikor, hol és ki kérdezte meg a magyar nemzetet, hogy az egy- vagy kétkamarás rendszert kivan ja-e? Tudtommal ez a kérdés a magyar nemzet közvéleménye elé approbálás céljából még nem került. Nem lehet tehát ezt a kérdést ily egyszerűen elintézni és nem lehet azt mondani, hogy a magyar nép a kétkamarás rendszer mellett foglalt állást. Méltóztassék először a magyar nemzetet megkérdezni (Erdélyi Aladár: Meglesz!) megfelelő formában, lehetőleg titkos szavazással, széles alapú választójoggal és lehetőleg pilisvörösvári módszerek nélkül. Ha azután ilyen előfeltételek mellett a magyar nép valóban a kétkamarás rendszer mellett nyilatkozik meg, akkor minden parlamentárisán gondolkodó pártnak kötelessége lesz magát ennek a döntésnek alávetni és a maga törekvéseivel törvényes kereteken belül dolgozni. T. Nemzetgyűlés! Gróf Apponyi Albert képviselőtársunk reklamálja a munkásság képviseletét, de ugyanabba a hibába esik, amelybe beleesett f a ministerelnök ur, az előadó ur és még néhány kormánypárti képviselő ur, hogy tudniillik a munkásságnak nincs látható és elfogadható olyan érdekképviselete, amelyből a felsőházi képviseletet kivonni, lehetne. Előrebocsátom, hogy én a munkásság érdekképviseletét nem reklamálom. Tessék csak megtartani a különálló jelleget, tessék csak játszani osztályparlanientesdit, mert hiszen egy-két Oláh Dánielnek bevitele oda magán a lényegen ugy sem változtatna semmit. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Csupán elvi okokból vagyok kénytelen ezzel a kérdéssel foglalkozni és kijelenteni, hogy a munkásságnak igenis, meg van a maga hivatott érdekképviselete, ott van a Magyarországi Szakszervezetek Szövetét;« november hó 6-án, szombaton, 183 sége, a Szakszervezeti Tanács, amelynek hivatottságát a kormány már el is fogadta akkor, amikor annak elnökét a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalba hivatalosan kiküldötte. Nem tudom belátni, miért méltóztatnak itt skrupulusokat támasztani akkor, amikor a felsőházi javaslat 19. §-ában egy csomó ellenkező oldalon álló érdekképviselet van felsorolva 1 , amelyeknél nem keresik, hogy hivatott-e vagy nem hivatott; nem keresik, hogy politizál-e vagy sem. Itt van például az Országos Mezőgazdasági Kamara, a Kereskedelmi és Iparkamara, az Ügyvédi Kamara, a Kir. Közjegyzői Kamara, a Mérnöki Kamara, a Vitézi Szervezet,, a Magyar Tudományos Akadémia, a budapesti magyar kir. Pázmány Tudományegyetem stb. Az első öt kifejezetten gazdasági érdekképviselet; ugyanolyan a munkaadó formációk szempontjából, mint a Szakszervezeti Tanács a munkásság szempontjából, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Miért nem méltóztatnak itt kifogásokat keresni, miért nem méltóztatnak itt hajszálak után kutatni? Miért méltóztatnak épen a munkásság érdekképviseleténél megakadni és kutatni, hogy hol van ennek hivatottsága? Ismétlem, én nem reklamálom a munkásság érdekképviseletét, különösen nem abban a formában, ahog-y a ministerelnök ur tegnap itt bejelentette. Ne méltóztassanak kinevezni; a munkásság- hivatott képviselői a kinevezési rendszer alapján a felsőházban ugy sem fognak résztvenni. (Felkiáltások jobbfelől: No! No! — Szabó Imre: Soha!) A mi felfogásunk, a mi elvi álláspontunk az, hogy egykamarás rendszerre van szükség, de ha a többség ugy határoz, hogy kétkamarás rendszer kell, akkor jöjjön egy modern, választott szenátus, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amelybe ne a kinevezési rendszer alapján kerüljenek be a tagok és ne nevezzenek ki oda különböző érdekképviseleti férfiakat, hanem a választók mondják meg, hogy kiket óhajtanak látni az alsóházban és kiket a felsőházban. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Apponyi képviselőtársunk elleneszegül a felsőháznak ebben a formájában. Elérkezik oda, Kuna P. András képviselőtársunkkal szemben, hogy neki nem kell felsőház. Van valami groteszk és vigasztaló is. — méltóztassék elhinni, — amikor a történelmi mágnás szemben áll a jobbágyivadékkal, akinek édesapjára talán még huszonötöt veretett a nemes. Mondom, Apponyi képviselőtáirsunfc elérkezik a felsőház visszautasításáig és más. utakon, más szempontokból én is oda érkezem el. Apponyi képvielőtársunk valószinüleg a tiszta legitimitás alapjait tartja szem élőt, amikor ez a felsőházat visszautasítja. Valószinüleg: az a gondolatmenet vezeti, hogy nincs király, tehát nincs tiszta legitimizmus és tiszta jogfolytonosság, tehát nem kell felsőház sem, nehogy ez a félmegoldás valahogy megkövesitse a helyzetet és nehezebbé tegye a tiszta legitimitás kiforrását. Én viszont ellenkező szempontból azért ellenzem a felsőházi javaslatot, mert azt szeretném, hogy ebben az országban többé sohasem legyen király, vagy csak akkor legyen király, ha aggálytalan népszavazás utján az ország a királysági államforma mellett dönt (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és csak az lehessen király, akit az orszáig népe arra, jónak és alkalmasnak talál. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Hegyessy Károly: Apponyi is ezt kivánja?) Nem. Ha méltóztatott volna jobban figyelni, méltóztatnék tudni, hogy én ellen-
