Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-593

158 A nemzetgyűlés 593. ülése 1926. gazdasági és földmívelésügyi bizottsághoz utasítani. Elnök: Az igazságügyminister által beterjesztett három törvényjavaslat kinyomatását és kiosztását a Ház elrendeli. Az első törvényjavaslatot a Ház az osztályok mellőzésével az igazságügyi bizottsághoz, a második törvényjavaslatot az osztályok mellőzésével az igazságügyi, közgazdasági és pénzügyi bizottsághoz, a harmadik törvényjavaslatot pedig az igazságügyi, közgazdasági és földmívelésügyi bizottsághoz utasítja.. Most pedig áttérünk napirendünk tárgyalására, az országgyűlés felsőházáról szóló törvényjavaslat (írom. 751, 818.) folytatólagos tárgyalására. Szólásra következik Szabó Sándor képviselő , ur, ki beszédének elhalasztására tegnapi ülésünkben engedélyt kapott. Szabó Sándor képviselő urat illeti a szó. Szabó Sándor: T. Nemzetgyűlés! Az országgyűlés felsőházáról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál átérzem ennek a javaslatnak fontosságát; mintha a történelmi szellők fuvallatát érezném lengedezni, de nem annak a szellőnek fuvallatát, amely, mint véres zivatar, lerombolja a multat, hanem amelyik hatalmas erővel duzzasztja a magyar alkotmányos élet vitorláit, hogy szebb, boldogabb és nyugodtabb vizekre vezesse. Látok jönni leveleket, melyek az ősi alkotmányos élet fájáról hullanak felénk, beszélve öntudatos nemzeti életről; látom a vérszerződést, melyben a fegyverben álló magyar nép saját hatalmának törvényt szab, fegyelmet parancsoló bilincset rak magára, megszabályozza önnön életét s a vezérnek a néphez való viszonyát; látom az aranybullát, melyben az államalkotó magyar nemzet nemcsak saját jogait szabályozza, hanem a királyi hatalommal szemben is meghatárolja jogait; viszont erősen kidomborítja, hogy a koronás királynak is meg kell tartania a törvényeket, figyelemmel kell lennie a nemzet jogaira és törvénybe iktatta a nemzetnek minden alkotmányjogban kevéssé ismert hatalmas jogát: a jus resistendit, amely jog egész történelmi alkotmányunkon végigvonul abban a parlamentáris felfogásban, hogy a képviselőház megtagadhatja az adót és újoncot. Igenis, a pus resistendinek látom egyik későbbi fejleményét, mint amely az alkotmányt nem tisztelő államfővel szemben az államalkotó nép, a nemzet ellenállási jogát domborítja ki; látom a hatalmas nemzeti küzdelmeket, a kurucvilágnak törvénybe iktatott szabadságjogokat tartalmazó törvényeit; látom az 1848-as népképviseletet és a szabadságjogokért módokat, utakat nyújtó, alkotmányos intézményeket teremtő hatalmas törvényhozásokat, mint amelyek valamennyien gyönyörű történelmi alkotmányunknak egy-egy szép fejezetét domborítják ki és mutatják be előttünk. Mielőtt az előttünk fekvő törvényjavaslat részleteire kitérnék, röviden bátor vagyok az előttem szóló t. ellenzéki szónok felszólalásával foglalkozni. Megállapítom, hogy beszédén vé- : gigvonul a radikális szellem, amellyel természetesen nem egyeztethető össze a felsőház, amely a jogfolytonosság gondolatának bevezetésével igyekszik a régi főrendiháznak s a régi alkotmányos életnek egyéb intézményeiben megnyilvánuló történelmi multat is átvezetni a felsőház intézményébe. Beszédének arra a részére pedig, amely fantasztikus államjogi vonatkozásba akar hozni bennünket az ő feltevései szerint egy szomszéd állammal, nem fo- ; gok kitérni, mert tudomásom szerint à minis1 évi november hó 5-én, pénteken. terelnök ur őexcellenciája fel fog szólalni utánam és ő bizonyára, amennyiben ennek van valami komoly alapja, reflektálni fog a beszéd e részére. A felsőházról szóló törvényjavaslat vitájára visszatekintve, megállapítom, hogy a nemzetgyűlés minden tagja legjobb tudását és képességeinek legjobb erőforrását hozta a vitába. Megállapítom, hogy komoly tanulmányok előzték meg a vita bevezetését, hiszen hogy eláruljak valami könyvtári titkot, amidőn pár héttel ezelőtt bizonyos adatokat kerestem a könyvtárban, nem találtam az idevonatkozó forrásokból és irodalomból semmit. Ez mutatja a nemzetgyűlés nagy érdeklődését a kérdés iránt és ezt a nemzetgyűlés komoly munkásságának bebizonyítása szempontjából kívántam leszögezni. Jól esik látnom, hogy a magasnivóju felszólalásokban a történelmi múltra visszatekintve, de a jelenből vett helyes érvekkel igyekezett ki-ki a maga pártállása szerint megvilágítani a kérdést, de mindig a nemzet nagy érdekeinek beállításával törekedett a maga szempontjait érvényre juttatni. Történelmi visszapillantásokkal, tekintettel arra, hogy beszédemet rövidre kívánom szabni, nem fogok foglalkozni, hanem ennek a vitának és az egész javaslatnak elbírálásánál kiindulok a mai adott helyzetből és pedig a mai jogi helyzetből s a társadalom összetételének helyzetéből folyó konzekvenciákból. Amikor a nemzetnek állami élete felépítésében, a maga akaratának kifejezésre juttatásában keressük azokat az érintkezési pontokat, ahol az ő jogosultságának tért kell engedni, mindig látunk egy jogi elvet: hogy a jogokkal kongruenseknek kell lenniök a kötelezettségeknek is. (Ugy van! jobbfelől.) Ha egyensúlyozó mérleget akarunk felállitani, ezen a hatalmas és mondhatnám korszakalkotó javaslaton is, végig kell vonulnia ennek a gondolatnak. Ha azt látjuk, hogy a felsőházi javaslat rendelkezéseiben nagyobb szerep jut a magyar nemzet széles rétegeinek, akkor ezt megmagyarázva találjuk, mert hiszen a magyar nemzet fiai a legutóbbi időben vérben és vagyonban olyan hatalmas áldozatot hoztak a magyar nemzeti állani érdekében, (Ugy van! jobbfelől.) hogy méltán elvárhatják, hogy ezen áldozatos kötelezettségek teljesítése után annál nagyobb mértékben legyenek közjogilag részesei az állam intézményeinek. Épen ezért a főrendiházzal szemben nagyobb demokratikus szellemi bevonulását a felsőházba a magam részéről örömmel üdvözlöm. (Propper Sándor: Hol van az a demokratikus szellem?) T. Nemzetgyűlés! Nem tudok igazat adni a t. radikális ellenzéki képviselőtársaimnak, akik egyszerre akarnának minden radikális gondolatot megvalósítani. Dacára annak a sok eseménynek, amely ezt a nemzetet próbára tette, amely rajta végigszántott és amely őt végigkorbácsolta, távol áll a radikalizmus a nemzet gondolatától és egész életétől. Hiszen intézményeiben, amelyek évezredekre nyúlnak vissza, — akár kulturális, akár gazdasági vagy akár alkotmányos életét is nézzük — sehol a radikalizmusnak állandó vonásaira és gyökereire nem találunk. Épen ezért helyes az, hogy az államügyek eldöntésénél necsak a számszerüség, hanem a politikai iskolázottság, a politikai éleslátás és emellett természetesen a feltörekvő, a politikai jogosultságban való részvétel iránti követelések is kell, hogy kellően mérlegeitessenek, különben nem tudunk elővarázsolni egy kiegyensúlyozott közjogi és társadalmi hely. zetet ,, /-...•:. j . ',