Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-592
A nemzetgyűlés 592. ülése 1926. évi november hó 4-én, csütörtökön. 149 marosan egy ilyen reakciós felsőházat hozzanak létre, ahol minden alkotmányos példát megesufolóan olyan kinevezési jogot kreálnak, amely lehetővé teszi esetleg egy százaszázalékos kormánytöbbségü felsőház létesítését, mikor ugyanekkor a mandátumok lejárta előtt nyolc hónappal azonnali választást hirdetnek, de nemcsak hirdetnek, hanem készülnek is rá, — hiszen nagyon szorgalmasan látogatják t. túloldali képviselőtársaink kerületeiket, amihez nem minden kerületnek volt szerencséje éveken át — akkor nagyon is fel kell tenni azt a kérdést: miért ez a sietség és milyen okból nem szükségesek a szociális, gazdasági javaslatok? (Zaj. — Hulljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Kiegészíti még ezt a tapogatódzást és puhatolódzást egy pár olyan jelenség, amely, szintén a túloldalról indul ki. Amikor a felsőházi javaslat napirendre került és a választások első hireit szárnyra bocsátottak, egyattal kezdtek már arról is beszélni, hogy itt további dolgok fognak történni, események, törvényjavaslatok lesznek, amelyeknek részleteiről nem nyilatkozik a kormány, A ministerelnök urat is megkérdezték és ő begombolkozva azt felelte, hogy nem olyan rossz politikus, hogy hajlandó legyen terveit előre megmondani. Ha alkotmányjogi javaslatokról van szó, ha arról van szó, hogy ki kell tölteni azt a hiátuszt, amely alkotmányjogunk fejlődésében beállott és akármilyen szellemben, de végre ki kell egészíteni azt meg-felelő intézményekkel, amelyek ma hiányoznak: ez nem lehet politikai és kormányzati taktika tárgya, amint az 1848-as országgyűlés nem taktikázott. Ez a nemzet egyetemének érdeke és ha a nemzet egyetemének megkérdezése nélkül akarnának ezekben a dolgokban dönteni, zárt ajtók mögött valamit elhatározni és az elhatározásokat keresztülhajszolni, ez erkölcstelen felfogás, ez ellen nekünk tiltakoznunk kell. Tessék előre megmondani, hogy micsoda alkotmányjogi tervekkel akar jönni a t. kormányzat. Tessék ezeket az alkotmányjogi terveket nemcsak a közvélemény diskussziója, megvitatása alá bocsátani, hanem — ha ezek alapján fog jönni a választás — tessék r megengedni, hogy tudjon róla a közvélemény is, kialakuljanak a vélemények, a politikusok és képviselőjelöltek állást foglalhassanak ezekkel szemben és iírvekezzenek a másuk felfogásának megfelelően a talajt előkészíteni, a választókat felvilágosítani. Az a sajnálatos, hogy fontos alkotmányjogi dolgokra készül a kormány (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon) és ezeket a terveit nem mondja meg. Nemcsak a nagy közvéleménynek, a nagy nyilvánosságnak nem, de saját pártjának sem. Tudom, biztos vagyok benne, hogy t. képviselőtársaimnak nagy többsége nem tud arról, hogy talán egy pár hónap múlva a kormányzat milyen alkotmányjogi javaslatokkal fog idejönni vagy nem ide, hanem az elé az uj kétkamarás országgyűlés elé. Beszéljünk csak erről. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbaloldalon. — Szabó Sándor: Jól értesült emberekre szükség van mindig! — Györki Imre: Fejbólintó Jánosok kellenek csak! — Propper Sándor: Nem kíváncsiak! Csak ^ szavazni kell, más kötelességük nincs! — Zaj.) Nem vagvunk hajlandók azt a lelkiismeretlenséget elkövetni... (Zaj a jobb- és baloldalon.) j ' ',' ' Elnök: Csendet kérek! Szabó Sándor képviselő urat kérem, ne méltóztassék állandó közbeszólásokkal viszonválaszokra okot adni. Nagy Vince: Mondom, nekünk beszélnünk kell ezekről a kérdésekről, beszélnünk kell róluk, még ha feltevések volnának is, mert lehetetlen vállalnunk azt a lelkiismeretlenséget, hogy hallgatással nézzük, hogy a kormányzat alkotmányjogi törvényjavaslatokkal — mint ez a felsőházi törvényjavaslat — és egy bejelentett választással megcsinálja a maga eszközeit. Mert felsőház és választás — az uj alsóház megteremtése ezzel a választással — nem végcélok, hanem csak eszközök a kormányzat kezében további célok eléréséne. Ezeket a célokat tudni akarjuk és ha a kormány magától nem beszél ezekről, beszélni fogunk mi. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Még arra is rá kell mutanomj, hogy nem én fogok itt most fantasztikumokkal előállni, hanem gróf Bethlen István mondotta, amikor a házszabályrevizió kérdése szóbakerült és mikor a házszabályokat a mi távollétünkben keresztülhajszolták, — pártvacsoráki vaery nem tudom hol, de a lapok révén kikerült a nagy nyilvánosság elé — hogy »Igen, meg kell csinálnunk a házszabályokat és a házszabályok szigorával meg kell csinálnunk az alkotmány kiépítését és bele kell írnunk nevünket a történelembe,,« (Zaj.) Én már kezdem látni, hogy ő nagyon Írogatja egyéni buzgósággal a maga nevét a történelembe, anélkül, hogy a magyar nemzetet megkérdezné, milyen történelmet akar jelene és jövője számára. Tehetném azt, hogy az időbeosztással élve, itt bizonyos historikumokat, adatokat bocsássak előre, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon) és azokból vonjam le következtetéseimet. De én megfordítom a sorrendet és előre megmondom azt a következtetést, amelyet a jelenségekből levonok. Megmondom, hogy mire készül Bethlen István ministerelnök ur a felsőház megalkotásával és a választásokkal való ijesztgetéssel. (Zaj — Halljuk! Halljuk! — Propper Sándor: Legalább a pártja is megtudja! — Derültség a bal- és szélsőbaloldalon. — Szabó Sándor: Örök hála! — Zaj.) Hogy a választásokat most hamar elrendelje-e vagy nem, ebben a tekintetben a t. ministerelnöik ur talán végleg még nem határozta el magát. Mindenesetre fenyegetésként használja ezt. (Farkas István: Fenyegeti a saját pártját! — Zaj.) Ha pedig fenyegetni akar, minket ellenzéket a választással nem fenyegethet, mert mi ellenzékiek maradunk akkor is. (Gr. Hoyos Miksa: Mi is azok maradunk, akik voltunk, legyen nyugodt!) Legfeljebb az történhetik, hogy bekerülünk a nemzetgyűlésbe vagy nem kerülünk be. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Velünk sem történhetik 'más!) Az a kérdés, hogy erőszakosabbak lesznek-e ezek a választások, mint Gömbös Gyula alatt voltak vagy nem! Alz történhetik, hogy a pénz. ujabb kormányfőtanácsosságokból és egyebekből előálló erős pártkassza, terror, fenyegetés (Zaj.) és minden egyéb akcióba lépés megtörténhetik, hogy a mai ellenzékből még öt vagy tíz képviselő kimarad. De, hogy annyi — amennyi ellenzéki képviselő be fog jönni az nem vitás és ennélfogva bennünket, akik ugy is el vagyunk készülve a választásra, ha nyolc hónap multán történik 1 is, (Felkiáltások a jobboldalon: Mi is!) nem kell, hogy megfélemlitsen a választások ténye. Nem is félemlít meg, maradunk azok, akik voltunk. A fenyegetés — méltóztassék elhinni nekem — önöknek szól t. kormánypárt. (Zaj.) 24*