Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-592

A nemzetgyűlés 592. ülése 1926. évi november hó 4-én, csütörtökön, 137 tés percében Damokles kardja ott lóg a feje felett és a felsőház javaslatai bármikor lefejezhetek és módosíthatók. Én értem azt az aggályt, amely Barthos igen t. képviselőtársam lelkében él és valószínűleg a kormány lelkében is élt. amikor a jövő konfliktusok elkerülése érdekében bizonyos túlsúlyt adott a felsőháznak. De én azt hiszem, ezeknek a konfliktusoknak elintézését lehetne biztosítani anélkül, hogy a felsőház értékét devalváljuk, mégpedig olyanformán, amint az a régi magyar felsőház és alsóház gyakorlatában ismételten előfordult, hogy a kontroverz kérdések esetében együttes ülést tartanak, ahol szótöbbséggel, közösen határoznak a kontroverz kérdésekben. Ugyanez az eljárás Franciaországban is megvan, ahol a szenátus és a képviselőház ismételten tart ilyen együttes üléseket és épen alkotmányjogi kérdésekben, csakis közös üléseken van módjuk határozni. Ez volna az a forma, amely szerintem igenis megfelelne a felsőház méltóságának és mindjárt a megszületés percében nem deklaszszifikálná, nem^ venné _ el a kedvét, hanem igenis a (kezdeményezési jog megadásával és az egyenrangúság biztosításával a felsőház megfelelő, működését és megfelelő agilitását lehetővé tenné. Az igen t. előadó ur az ő igen értékes gondolatokat tartalmazó beszédében kitért a parlamentarizmus csődjéről való felfogásra is. .Itt talán hivatottnak érzem magamat, hogy ebben a kérdésben bizonyos mértékig neki válaszoljak azért, mert a parlamentarizmus nyilvánvaló csődjéről talán leggyakrabban az én szerénységem beszélt és azért is, mert ebben a tekintetben bizonyos elveket és bizonyos posztulátumolkat állítottam fel. amelyekben, ugy látom, az igen t. előadó ur nem osztozik. Az előadó ur az ő beszédében hamis prófétáknak nevezte azokat, akik a parlamentarizmus csődjéről beszélnek.JSÍem prófécia van a parlamentarizmus csődjéről szóló megnyilatkozásokban, hanem ténymegállapítás. Mi nem óhajtjuk a parlamentarizmus csődjét, sőt nekem, mint a magyar alkotmányhoz és tradícióikhoz feltétlenül hű és tiszteletteljes magyar embernek nincs hőbb kívánságom és vágyam, mint hogy végre ^ olyan parlamentarizmus legyen Magyarországon, amely a nemzet életérdekeinek és szükségleteinek tényleg megfelel. Ha nézem akár ennek az elmúlt nemzetgyűlésnek öt éves működését, vagy menjünk bárhová széles e világon, menjünk Angliába, amely államra épen az igen t. előadó ur hivatkozott, és a parlamentarizmus mostani működését összehasonlítjuk például a 25 évvel ezelőtti helyzettel, lehetetlen olyan szomorú dekadenciát nem látnunk, amely hova-tovább, ha ugyanebben az irányban és tempóban fokozódik, kétségtelenül a parlamentarizmus csődjéhez fog vezetni. (Propper Sándor: Szegény Anglia!) Igenis, szegény Anglia, mert nagyon szegény az az ország, amelynek — noha a brit világbirodalom a földgömbnek egy harmadát foglalja magában — jövendő sorsa és alakulása az elmúlt választásnál egy választási trükktől, mondjuk a Sinovjev-féle levél publikásától fügött. Miféle előrelátás az, amikor ilyen hatalmas világerőnek, ilyen hatalmas gazdasági és politikai erőknek teljes irányváltozása ilyen kis választási trükkökmek az alkalmazása által válik lehetővé? Miféle előrelátás az, amikor egy hatalmas világbirodalom egész fejlődése márölholnapra konzervatív gondolat irányításából átcsúszhat egy munkáspárti, sőt talán szélső munkáspárti irányzatba? Mert még nem vagyunk a legvégén a dolgoknak. Még nem tudjuk, hogy még Angliában is hová fognak vezetni a viszonyok és én a parlamentarizmusnak nyilvánvaló csődjét látom Angliában és abban a szörnyű helyzetben, amely például az immár hónapok óta tartó szénsztrájk formájában jelentkezik és amelyet nem tud az impotens parlament megoldani, amelynek áthidalására más eszközök kellenek, olyan eszközök, amelyekre Mussolini mutatott példát, amelyeknek alkalmazására azonban az angol társadalom nem tudja magát rászánni. (Propper Sándor: Ne mondja! Ott sincs még vége! Várja meg a végét! — Zsirkay János: Attól a végtől ön didereghet a legjobban! — Derültség jobhfelől. — Propper Sándor: Már megint rossz számot húzott ki! Már megint nem a nyerőszámot húzta ki a zacskóból! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Eckhardt Tibor: Én tehát ismétlem, nem mini. próféta hirdetem a parlamentarizmus csődjét, hanem mint regisztrátor, megállapítom a tényt és mint törvényhozó keresem az arkánumokat, hogyan lehetne ezt a sajnálatos és minden nemzetre egyaránt gyászos eredményt kikszöbölni, eliminálni. Az egész parlamentarizmus és a parlamenti élet súlyos válságát arra vezetem vissza, hogy a szelekció, amely a különböző országgyűlések összeállításában nyilvánul meg, nem természetes, hanem mesterkélt, nem a társadalom normális, organikus fejlődését tükrözi vissza, hanem a pillanatnyi szeszélyek, a demagógia és a pénz hatása alatt kialkult válsztásnak a kifejezője. (Propper Sándor: A kormánypártot kritizálja!) Én ezt is nyíltan, becsületesen megmondom. Nem a választókra kancsalitok kifelé, hanem mint törvényhozó teljesítem a kötelességemet, még akkor is, ha a választóknak ez nem tetszik. Én igenis abban látom a parlamentarizmus csődjét, hogy ezek a pillanatnyi szeszély, a pénz és a demagógia hatása alatt összekerült nemzetgyűlések és országgyűlések mindenütt az egész világon selejtesek, sekélyesek és nem tartalmazzák sem a kellő komolyságot, sem a kellő szakértelmet és nem reprezentálják kellő súllyal azokat a társadalmi és egyéb osztályokat, amelyek a nemzetben igazi értéket jelentenek. A modern demagógia és a modern mammonizmus hatása alatt a komoly és súlyos értékek félrevonulnak a politikai porondról és átadják a teret a sekélyesebb, silányabb és a választási trükkökre alkalmas erőknek. Ez az az ok, amiért minden szenátusi elvet perhorreszkálok és amiért éles ellenzéki álláspontom ellenére is ezt a felsőházi javaslatot, amely organikus gondolkozást visz be a törvényhozás egyik házának konstrukciójába, dacára határozatlanságának és dacára annak, hogy talán nem is öntudatosan alkalmazza ezeket az elveket, e nemzetgyűlés egyik legsikerültebb törvényalkotásának tekintem. (Propper Sándor: Jó vicc!) Még csupán egy kérdésről akarok megemlékezni és ez a nagyon kontroverz kérdés, amely itt a Házban annyiféle megvilágításban szerepelt és amely tulaj donképen egyáltalán nem is tartozik a felsőházi javaslathoz: ez a jogfolytonosság kérdése. Figyelmesen átolvastam — sajnos, nem voltam jelen — Túri Béla igen t. barátom itt elmondott beszédét és olvastam azokat a közbeszólásokat is, amelyeket innen a baloldalról Túri Bélával szemben, ta-