Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-591

A nemzetgyűlés 591. ülése 1926, nem adta meg s igy a képviselő urnák interpellációja megindokolására csak 15 perc áll renKun Béla : T. Nemzetgyűlés ! Egy hódmezővásárhelyi ügy az, amelyet szóvá kivánok tenni, voltaképen azonban országos horderejű, mert arra szolgál bizonyságul, hogy a demokrácia jelszavával a kormány csak tetszeleg és díszeleg, de nyomban megtapodja és megtapodtátni kivan ja, mihelyt alkalma nyilik rá, és a jogfosztást olyan ártatlan képpel követi el, mintha valami kedélyes szórakozásról, vagy társasjátékról volna szó. (EőriSzabó Dezső : Játék nekik az egész parlamentarizmus !) A hódmezővásárhelyi eset élénk világot vet arra, vagy előre veti árnyékát annak, hogy a kormány milyen szűkmarkúan akarja elintézni a jövőben is a törvényhatósági választói jogosultságot, megtagadván ezzel a régi kisgazda Programm sarkalatos tételeit, melyek a népjog becsületes értelmezésében gyökereztek s amely programúira a minap halottak napján, boldogult nagyatádi Szabó István sírjánál Erdőcsokonyán a vérbeit kisgazda képviselők újra esküt tettek, s ahol megjelenvén hangoztatták, hogy bár az egységes párthoz is tartoznak, mégis, mint a régi kisgazdaprogramm vallói jelentek meg. (Barla-Szabó József : Senki nem mondta !) így olvastam a lapokban. (Barla-Szabó József : Rosszul olvasta és a lapok rosszul irták meg, ne üljön fel a magyar liberális lapoknak !) Kun Béla : Hát az egységes pártban nincs meg a régi kisgazda programm ? Sőt egy koszorút is helyeztek el, amelyre rá volt irva, hogy nagyatádi Szabó István soha el nem múló emlékének a kisgazdapárt. (Barla-Szabó József: Az sem egészen igy volt !) Ha nem ugy volt, hát hogy volt ? (Eőri-Szabó Dezső : Hol a kisgazdapárt ! — B. Podmaniczky Endre : Odaát ülnek S — Derültség.) T. Nemzetgyűlés! Én ezzel, amit mondottam, nem akartam a régi kisgazdapárti képviselők érzékenységét bántani, (Barla-Szabó József: Én ott voltam, tudom, hogy hogy volt!) de rámutatni kívántam arra, hogy ha áldoztak a boldog emlékű Vezér emlékének, ez hűséges cselekedet csak ugy volt részükről, ha a programmját is megtartják. (Kiss Menyhért: Hol van már az?) Kun Béla: Mi történt Hódmezővásárhelyen ? A törvényhatósági bizottsági időközi választásokra vonatkozólag indítvány adatott be. Az indítványt a városi tanács elvileg magáévá tette s egyben a belügyministerhez kérdést intézett, hogy ezek a választások tényleg megtörténhetnek-e ? A válasz lejött szeptember 30-ikán, melyben a beiügyminister kimondotta, hogy az 1915 : VI. te. csak az általános választásokat halasztotta el, az időközi választások megtartását azonban semmi sem akadályozza, sőt már ezeknek eddig is meg kellett volna történiök. Az igazoló választmány ennek folytán kimondta^ hogy a választásokat a Bethlen-féle választójog szerint megtartja az 1886-iki törvény értelmezése és gyakorlatba vétele szerint. Később azonban a belügyminister úrhoz bizalmas sürgöny küldetett,^ hogy milyen választójog alapján kell a választást megtartani. Erre a belügyminister ur a következő táviratot küldte : »A megüresedett törvényhatósági bizottsági tagsági helyeket az 1915. évi VI. te. rendelkezéseinek szem előtt tartásával lehet betölteni. Ennek 2. f-a szerint a választásokat az 1914. évre érvényes névjegyzék alapján kell megtartani. (Zaj és felkiáltások a balés szélsőbaloldalon : Hallatlan !) Mindezekből látható, hogy jogilag a fennálló törvények és rendeletek szerint — és ezért hivatkoztam t. kisgazdapárti képviselőtársaimra, mert XAPLÓ. XL

VI. évi november hó 3-án, szerdán. 129 a régi programm alapján ennek megítélésénél közöttünk nem lehet különbség — még vita tárgya sem lehet az, hogy az 1914. évi névjegyzék szerint semmi körülmények között sem lehet választani. Arról lehetne szó, hogy a Friedrich-féle választójog szerint vagy a Bethlen választójog szerint választunk-e. Minthogy azonban Friedrich-féle választójogi rendelet, amely kimondotta, hogy a törvényhatósági bizottsági választásokra is érvényes, életbeléptetve erre vonatkozólag nem lett, természetes, hogy a Bethlen-féle jog szerint kell választatni. Ha még kétely merülne is fel arra nézve, hogy az 1914es néyjegyzék alapján vagy a Bethlen-jog szerint kell-e választatni, akkor is minden demokratikusan gondolkozó embernek a több jog mellé kell állnia, mindig annak kiterjesztésére és nem megszorítására és megnyirbálására kell törekednie. (Mándy Samu : Igaza van, de törvény kell hozzá!) Ezt. igy hirdette, igy vallotta — hivatkozom Barla-Szabó képviselőtársamra^ — nagyatádi Szabó István boldogult vezérük és nem hirdetheti máskép gróf Bethlen István sem. . Ha most ő és a kormánya mégis máskép cselekszik, ez azt bizonyitja, hogy a hatalmi érdekeknek . alárendeli, annak kedvéért kiforgatja lényegéből és megnyirbálja saját sokszor hirdetett programmját. (Mándy Samu : A bíróság dönt ebben a kérdésben !) Kiss Menyhért : Hallgassanak a lelkiösmeretükre s ne legyenek jogfosztók !) Kun Béla : Rámondja a kormány a saját választójogi rendeletére, hogy ez a törvényhatósági bizottsági választásokra nem érvényes. Képviselőválasztáson lehet aszerint szavazni, mert a szavazás a legtöbb helyen nyilt, tehát a korrupciónak és a választási visszaéléseknek is tág tere nyilik. A törvényhatósági bizottsági tagválasztásokon azonban a szavazás titkos, tehát itt a választók és a szavazatok szabadsága ellen nem lehet manipulálni. Hegymegi-Kiss Pál : Ezért nem kell nekik a saját választójoguk ! Kun Béla : De nézzük a számadatokat. Az 1914. évi névjegyzékben Hódmezővásárhelyen 5700 választó volt. Mekkora erkölcsi bátorság és milyen rettenthetetlen hősiesség kell ahhoz, hogy a kormány a mai Bethlen-féle választójog szerint megalkotott névjegyzékben levő 13.000-es választói létszám helyett az 5700 választót tartalmazó 1914-es névjegyzékkel akar választatni. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon ; Hallatlan!) De ez a bátorság és hősiesség még nagyobbnak tűnik fel, ha meggondoljuk, hogy az 1914. évi névjegyzékben foglalt 5700 egyén közül nem mindenki szavazó, mert háromezren azóta meghaltak (Mándy Samu: Ugy van!) és a legtöbben, nagyrésze a szavazóknak a harctéren halt hősi halált. Ezek emlékét azzal tiszteli meg a kormány, mint az a vásárhelyieknek küldött, szelid nyomást jelentő sürgönyből látszik, hogyha már ők nem szavazhatnak, mert meghaltak, mások se szavazhassanak helyettük. Hiszen micsoda szentségtörés volna az, ha a hősi halottak helyett élő kisgazdák, élő kisiparosok és élő munkások szavaznának a bizottsági tagválasztások alkalmával, hogy befolyhassanak saját városuk sorsának további intézésébe, ügyeinek vezetésébe. (Mozgás a jobboldalon.) Kiss Menyhért : Ez az egységespárt demokráciája. Kun Béla: De menjünk tovább. 1914-ben választó volt az, — országosan igy volt — aki legalább 20-ik életévét betöltötte. Aki tehát 19 éves volt, az még nem volt választó. 19 és 12 — mert hiszen 1914 és 1926 között, amely évben most élünk, 12 év telt el, t. régi kisgazda képviselőtársaim, — az 31 év. Tehát a belügyministertől leküldött táv21