Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-591

118 A nemzetgyűlés 591. ülése 1926. évi november hó 3-án, szerdán. sanctió hatályban létével vagy megszűntével együtt felvethetek. Van azonban közöttünk egy lényeges kü­lönbség, az, hogy t. képviselőtársaim a szuve­renitást — mint ahogy erre bátor voltam utalni — terjedelem és hatály tekintetében korlátozottnak minősitik. Fel kell vetnem a kérdést, — amint előbb már felvetettem, — ki korlátozta volna ezt a szuverenitást? T. képvi­selőtársaim is felvetették magúik előtt és mint­hogy bizonyára osztják azt az álláspontot, hogy a szuverén csak saját elhatározásával korlátoz­hatja a maga jogkörét, igyekeznek az 1920 : 1. te. szövegéből és intenciójából kimagyarázni azt a korlátozottságot, amelyet ők a nemzet­gyűlésnek, az elsőnek és az utána következő­nek egyaránt juttatnak. Túri Béla t. képviselőtársam igen egyszerű és szellemes módon válaszolt az argumentá­cióra. Annak igazolására, hogy a nemzetgyű­lés csak a történeti intézmények fenta<rtásával ós a történelmileg kifejlett intézmények épség­bentartásával nyúlhat az alkotmányreformhoz, hivatkozott az 1920 : 1. te. 2. §-ának két szavára, amelyet egész egyszerűen ellentétben a szöveg­ben foglalt jelentőségével módhatározónak jel­zett, holott az ott okhatározó. Túri Béla t. kép­viselőtársam hivatkozik a 2. §-ban foglalt an­nak a megjelölésnek, hogy a nemzetgyűlés »al­kotmányunk értelmében« jogosult a legfőbb állami hatalom gyakorlására, olyan magyará­zatot adni, mintha az alkotmány intézményei­nek épségbentartásával lenne erre jogosult, tehát módhatározónalfc jelölte meg, holott a tör­vény szövege a törvény indokolása szerint ok­határozó: jogosult az alkotmány értelmében, mert a magyar alkotmány tételei értelmében származtathatja magának, birtokolhatja azt a jogot, hogy az alkotmányt rendezhesse, ("ügy van! JJgy van! a baloldalén.) Ezzel a törvény­magyarázattal nem kell tovább foglalkoznom, mert a törvény szövegének helyes hangsúlyo­zása és a hozzál kapcsolt indokolás kétségkívül igazolja ezt az álláspontomat. Apponyi Albert t. képviselőtársam hasonló­képen az 1920 : 1. tc.-ből indult ki és igy pró­bálta elfogadhatóvá tenni, hogy a nemzetgyű­lés saját hatáskörét korlátozta abban az irány­ban, amelyet a provizórium keretei közé akart szoritani. Gróf Apponyi Albert szerint, amint beszédében mondotta, az 1920 : 1. te. értelmében a nemzetgyűlés nem akart alkotmány ozó gyű­lésként szerepelni, hanem azt tűzte ki felada­tául, hogy a szünetelő, működésükben megaka­dályozott legfőbb államhatalmak működését pótolja és alkotmányunk szerint újra helyre­állítsa. Maid továbbmenve azt mondja: Tulaj­donképen az 1920 : 1. tc.-nek sohasem volt szán­dékában az ősi alkotmányt és ennek főhatal­mai közű] bármelyiket megszüntetni és he­lyébe mást tenni. De kérdés hogy az 1920. évi T- te. létrejöttének körülményeiből, annak in­dokolásából a szövegéből alátámasztható-e ez a meglehetősen önkényes törvénymagya­rázat. Már előbb bátor voltam rámutatni az 1920: 1. te. második §-ára, amelyben a nemzet­gyűlés minden korláiozás nélkül deklarálja a szuverenitást a ma^a számára. Ez azonban csak negativ bizonyíték. Bátor vagyok most rámutatni olyan körülményekre, amelyekből világosan kiderül az, hogy az első nemzetgyű­lésnek, az 1920 : I. te. meghozatalánál soha szándékában nem volt a maga szuverenitását korlátozni, legkevésbé olyan irányban,! amint gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam azt vitatja. A törvény szövegéből világosan kimutat­ható, hogy a korlátlan szuverenitást dekla­rálta magáénak. Ebben a tekintetben hivatko­zom a törvény bevezetésére. Arra a beveze­tésre, amely régi törvényeinkhez hasonlóan feltüntette azokat az előzményeket, tényeket, eseményeket, amelyekből levonta a szükséges következményeket és a szükséges deklaráció­kat. Az 1920 : I. te-nek bevezető része a követ­kezőképen szól (olvassa): »A nemzetgyűlés, mint a nemzeti szuverenitás kizárólagos törvé­nyes képviselete, megállapítja, hogy a királyi hatalom gyakorlása az 1918. évi november hó 13-ik napján megszűnt. Megállapítja továbbá, hogy Magyarországnak és társországainak a volt osztrák birodalmi tanácsban képviselt ki­rályságokkal és országokkal fennállott fel­oszthatatlan és elválaszthatatlan együttbirtok­lása a bekövetkezett események folytán meg­szűnt.« És most jön a deklaráció ('Ivassa): »A nemzetgyűlés mindezekből a tényekből fo­lyó következmények megállapítását a békekö­tés utáni időre tartja fenn magának.« Egy korlát van, de az is talán inkább csak mint indok jelentkezik a törvény szövegében, kifejezésre jut! azonban a törvényjavaslat in­dokolásában is, hogy a nemzetgyűlés mindad­dig, amíg a békekötés meg nem történik, amig a még hozzánk csatolandó területek képviselői nem foglalhatnak helyet ebben a teremben, nem érezte magát hivatottnak, talán nem érezte magát megnyugtató módon hivatottnak arra, hogy eldöntse ezeket a kérdéseket. (Friedrich István: A tiszántúli képviselők itt sem voltak!) Az 1920 : 1. te. meghozatala idejében még a ti­szántúli kerületek nem küldtek ide képviselőt. (Strausz István: Baranya!) Erre, a békekötés utáni időre utal a törvény megjelölése, de ki­fejezetten kijelenti, hogy a mindezekből a té­nyekből, az államfői hatalom gyakorlása szü­netelésének tényéből, a fel oszthatatlan és elvá­laszthatatlan együttbirtoklás megszűnése té­nyéből folyó konzekvenciák levonását önmagá­nak tartotta fenn. Ez. világos rendelkezés. De itt van még egy további világos rendelkezése a törvényjavaslat­nak, helyesebbnek a közjogi bizottság elé ke­rült indokolásnak. A törvényjavaslat szövege, amely a nemzetgyűlés elé terjesztetett, igyeke­zett megjelölni a célt is, a működési kört is, amelyet a nemzetgyűlés be fog tölteni. Ez a mondat, amely a bevezetésnek talán harmadik bekezdése volt, ekként szólott (olvassa): »A nemzetgyűlés rendeltetése, hogy — itt követke­zik az eredeti szöveg — az államhatalom alkot­mányos gyakorlásáról ideiglenesen gondoskod­jék.« Ezt a szöveget a közjogi bizottság tárgya­lásai során törölte és ez ma nincs is benn az 1920 : 1. teikkben. Amint a közjogi bizottság megindokolja, ez a törlés azért történt, mert a közjogi bizottság a nemzetgyűlés hatáskörének olyan megszorítását, mintha csak az államha­talom alkotmányos gyakorlásáról való ideigle­nes gondoskodás lenne a feladata, indokolat­lannak és épen nem megfelelőnek találta a nemzetgyűlés céljához és rendeltetéséhez!. (Ügy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon,.) Azt hiszem, a törvénymagyarázat leghite­lesebb forrásához nyúltam vissza és ez végleg eldöntötte azt a felmerült vitát, hogy van-e joga a nemzetgyűlésnek a maga által dekla­rált szuverenitás alapján hozzányúlni a főren­diház reformjához. De aki a törvény előkészi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom