Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-591

Î Iá À nemzetgyűlés 591. ülése 1926, annak idején ők voltak azok, akik a királyt lemondásra késztették s ők voltak azok, akik ugyancsak forradalmi álláspontra helyezkedve, nem gondoltak és nem gondolhattak arra, hogy ebben az országban a felsőházat, a főrendiházat megalkossák és a dinasztiának a trónhoz való jogát továbbra is fentartsák. De hivatkozhatom a legitimisták egyik harcos vezérének, Pallavicini Györgynek kijelentésére, aki ugyancsak kijelentette az akkori időkben megjelent sajtóban, hogy a Habsburgoknak a trónhoz való joga nem erőszak miatt, hanem a törvény erejénél fogva szűnt meg. Amikor tehát a jogfolytonosság kérdése az egész vonalon igy áll, akkor egyáltalában nem lehet komolyan venni, ha ezzel érvelnek, ennek a helyreállításáért küzdenek és azt hangoztatják, hogy ezért van szükség a törvényhozásban a felsőház megalkotására, mert ezt a jogfolytonosság eszméje és gondolata kivánja. Azok, akik a felsőház megalkotását szükségesnek és fontosnak tartják, hivatkozni szoktak arra is, hogy a történelmi osztály jogainak fentartása olyan szempont, amelyet ennek a nemzetgyűlésnek figyelembe kell venni. A történelmi osztályoknak a törvényhozói hatalomban való részesedéséről már az előttem felszólalt képviselőtársaim is megemlékeztek. Megemlékeztek arról, hgy külön jogok a magyar történelem folyamán la főrendiházi tagokat, a történelmi osztály tagjait sem illették meg Magyarországon; azokat a jogokat, amelyeket idők folyamán a maguk részére megalkottak, nem a nemzet akaratából szeresték, hanem a saját osztályérdekeik megkövesitese, megrögzítése érdekében a köznemesekkel, a nemzet nagy többségével szemben saját maguk erőszakolták ki. Azok, akik a történelmi osztály tagjai eme kiváltságos szerepének fentartása mellett küzdenek, elfelejtik, hogy ítulajdonképen a mai demokratikus világban ilyen kiváltságos osztályok fentartásáról, ilyen kiváltságos osztályok szerepének biztosításáról beszélni egyáltalában nem lehet. Azoknak, akik ennek az eszmének zászlóvivői, figyelembe kellene venniök, hogy a történelem és az egyes társadalmi osztályok között való összhang nem kövesedhetik meg, maga a társadalmi élet egy állandóan hullámzó, állandó fejlődésben lévő vonal, amelyet még a törvényhozás sem tud megrögzíteni és megkövesiteni; pedig az az intézkedés, amelyet ez a törvényjavaslat magába foglal, más célt nem szolgál, mint a mai helyze stabilizálását, ami pedig csak pusztuláshoz, csak enyészethez, csak felforduláshoz, csak forradalomhoz vezet. Igazán nem időszerű arra hivatkozni, hogy a történelmi osztályt az őt megillető szerephez kell juttatni. Ha ezt a nemzetgyűlést tekintjük, megállapíthatjuk, hogy ennek a nemzetgyűlésnek 245 tagja közül 26 van olyan, aki a felsőháznak, a főrendiháznak tagja lehetne. Huszonhat gróf és báró tagja van ennek a nemzetgyűlésnek, tehát több, mint 10%, ami azt jelenti, hogy az ország lakosainak számarányaihoz viszonyítottan jóval nagyobb számarányban van a történelmi osztály már ebben a nemzetgyűlésben is képviselve, úgyhogy semmi szükség nincs arra. hogy még külön képviseletet is kapjon a felsőházban. De nem is a történelmi név és nem is a történelmi vagyonok elosztódása predesztinál valakit arra. hogy tör^ vényhozó lehessen és résztvehessen az ország ügyeinek intézésében, hanem a rátermettség, képesség az ország ügyeiben való részvételre. Ha ebből a szempontból figyelembe vesszük az évi november hó 3-án, szerdán. ujabbkoiri történelmet, akár Magyarországnak, akár a külföld bármely államának, illetőleg törvényhozásának történetét, akkor meg kell állapítanunk azt, hogy a múltban, amikor még rendi országgyűlések voltak és amikor a kiváltságos társadalmi osztály tagjai törvényhozók voltak, látjuk, hogy ennek a társadalmi osztálynak tagjai, a grófok, bárók, hercegek soha olyan előkelő, olyan kiváló szerephez nem jutottak, mint amilyenhez azóta jutottak, amióta a demokrácia lett úrrá a világon. Ez azt jelenti és ez, szerintem azt a kötelezettséget rója ennek, a történelmi osztálynak, az arisztokráciának tagjaira, hogy vegyék fel a versenyt a középosztály tagjaival, vegyék fel a versenyt a kultúra terjesztésében, vegyék fel a versenyt a közgazdasági életbe való bekapcsolódással és azzal, hogy, a nemzet életéhez alkalmazkodva, igyekeznek kivenni maguk részét a nemzeti munkából és itt igyekeznek sok szépet és dicsőt alkotni. Ma azonban azt látjuk, hogy a történelmi osztály részére egyik oldalon biztosítjuk a törvényhozásban való részvételt, tekintet nélkül arra, hogy megvan-e a rátermettség, a képesség, az akarat, és a hajlam erre a részvételre, a másik oldalon pedig azt látjuk, hogy ugyanennek a történelmi osztálynak tagjai teljesen kivonják magukat a nemzet életéből, nem vesznek részt sem a gazdasági életben, sem a kulturális mozgalmakban, akikor igenis, azt kell mondanunk, hogy a történelmi osztályt ez a kiváltságos, megkülönböztetett szerep nem illeti meg. Legyen úrrá a demokrácia ebben az országban, melyben csak egyenlő jogú polgárokról lehet szó s csak egyenlő joigu polgároknak a közjavakban való egyenlő részesítését szabad szem előtt tartani. ' Nem kell itt hivatkoznom arra, milyen káros és ferde helyzet az, amikor a kiváltságos osztályok tagjai részére ezt a középkorba illő intézményt még a jövőre vonatkozólag is rendszeresiteni kívánják. Akik a kiváltságok fentartása mellett annyira sikra szállanak, akik a kiváltságos osztályok fentartását és öröklött jogon való törvényhozói szerepüknek fentartását hirdetik, nézzenek körül a világ fejlődésén, nézzenek körül az utódállamokban és látni fogják, hogy az a nagybirtokrendszer, amelyhez a magyar parlament még nem tudott hozzányúlni és amely a kötött birtokok fentartását oly nagyon megrögzítette ebben az országban, hogy még a földbirtokrendezés sem volt képes ezeket megbolygatni, az a rendszer, amely a hitbizományok változatlan fentartását kivánja még az 1926-ik évben is biztositani, annak az osztálynak, amelynek kiváltságait továbbra is törvénybe kivánja iktatni, csak katasztrófáját fogja előidézni, csak a sirját fogja megásni. Láthatjuk a bennünket környező államokban, ahol a földbirtokreformot becsületesen végrehajtották, hogy ott a nagy hitbizományok megszűntek és a történelmi osztály tagjai, akik korábban nyugodtan, gond nélkül éltek, akiket nem munkára neveltek, ma kénytelenek ipari, kereskedelmi pályára menni és kénytelenek modern felfogás szerint beleilleszkedni az állami életbe, mert csak igy tudják magukat valahogyan fentartani. A mag-yar arisztokráciánál azonban ezt a jelenséget nem találjuk meg és ahelyett, hogy a magyar arisztokrácia igyekeznék a nemzeti életből kivenni a maga részét és beleilleszkednék a gazdasági életbe, csak azt látjuk, hogy továbbra is csak a kártya, csak a lóverseny, csak az ital az a főm omentum, amely a magyar arisztokrata ifjúságot vezeti, sőt láthatjuk azt is, hogy előkelő közjogi poziciót betöltő férűu-