Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-590

106 À nemzetgyűlés 590. ülése 1926. évi október ho 30-án

} szombaton. túloldalon iilő és jelenleg távollevő egységespárttól, miféle kategóriákra osztatja magát ez a párt, hogy, ugy látszik vannak a párton belül első- és^ másodosztályú keresztények, vannak keresztények, akiknek szabad Wolff-pártiaknak lenniök és vannak keresztények, akiket arra biztatnak, hogy Jepjének be a Kipka-féle aranyközéputas pártba!? (Kuna P. András: Tudja Pál, mint kaszál!) Lehetséges, hogy egy párton belül kétféle keresztények, első- és másodosztályú keresztények üljenek (Lendvai István: Orthodoxok és neológok! — Derültség.) lehetséges-e, hogy egy kormánynak kétféle programmja legyen, egy a főváros számára, ez a liberális és zsidóbarát Programm, a másik a vidék keresztény kerületei számára, viszont, mint Kuna P. András t- barátom is nagyon jól tudja, ott kint már keresztények és nemzetiek vagyunk, nem zsidók és liberálisok!? Tisztelettel kérdezem önöket: az elveknek és a felfogásoknak miféle összekavarása ez ki igazodik el ebben a káoszbanl Melyik az igazi Programm, a fővárosi-e vagy a vidéki, vagy talán van .egy harmadik Programm is, melyet a kormány még nem árult el, vagy, — ami a legszomorúbb, de talán legkézenfekvőbbb eshetőség — hogy egyáltalában nincs Programm, csak szemfényvesztés van és semmiféle kormányzati programmot komolyan venni nem szabad!! Teljesen értem azt, hogy az egységespártnak csak igen kevés tagja vállalkozott arra, hogy mint másodosztályú keresztény, Ripka Ferenc politikai szekerét tolja. Ez, megvallom, jó bizonyítvány a t. egységespárt mellett, de elég rossz bizonyítvány az egységespárt vezetői mellett, akik ilyen játékokra saját pártjukat felhasználhatónak tartják és Ítélik. T. Nemzetgyűlés! Sokat beszélnek tekintélytiszteletről is épen a kormány berkeiben. Rá kell mutatnom arra, hogy nincs eredményesebb tekintélyrombolás, mint az, ha a nép előtt tett Ígéreteinket komlyan nem vesszük. Szélkakasokból nem lehet tekintélyeket csinálni. Még a valódi kakas is könnyen lejárathatja tekintélyét. Gondoljunk a schanteclair példájára. A valódi kakasnak is vigyáznia kell a tekintélyre, a szélkakasból azonban tekintély sohasem lehet. Az igazi tekintélyrombolás és destrukció abban van, ha játsszunk az ervekkel, a jóhiszemű emberek gondolatvilágával. Mert ha itt talán tréfánaki és játéknak is veszik az elveket, odakünn a nép egyszerű és becsületes fia komolyan veszi azokat, és ha ugy érzi, hogy vezetői visszaélnek bizalmával, ez az a csalódás a tekintélyben, amely forradalmasít. Semmisem forradalmasit ugy» mint az áltekintélyek, álvezetŐk és rossz vezetők példaadása. Én azt szeretném, hogy a fővárosban is legyen tekintélyek uralma, de azok a tekintélyek ne pakfontekintélyek, hanem valódi tekintélyek legyenek!, akik önmagukat és elveiket, ]yek legyenek, Ígéreteiket és szavukat ko^ molyan és férfiasan veszik és beváltják, akik nem játéknak tekintik a politikát, hanem szent kötelességnek azokkal szemben, akiknek dolgát és sorsát irányítják. T. Nemzetgyűlés! Az a konszolidáció, amelyről sokszor mondják, hogy létrejött ebben az országban, igen tekintélyes részben csak az idő érdeme. Elmúltak a forradalmi idők és azóta eltelt hosszú és keserves esztendők számos sebet behegesztettek. De ennek a konszolidációnak nem sok hasznát látja az ország, mert igaz, hogy valamikor tenger volt ez a magyar néplélek, tenger, amelyet a viharok végigszántottak, de abban az időben volt mélysége ennek a viznek, viszont az a konszolidáció, amelyet ma látok, a pocsolyának és a mocsárnak konszolidációja, amely sohasem viharzik, mert nincsenek már mélységei. A ministerelnöik ur egész politikája nem eredményez egyebet, minthogy betatarozza azokat a réseket, amelyek a magyar nemzet épületén támadtak. De az összes rések ott vannak a falakon, a vékony malterréteg alatt, amelyet a ministenalnök ur a maga vakoló tudományával rávont a falakra. Ezek a rések ott maradnak és a legelső vihar, amely ezt az épületet érni fogja, rombadönti, ha nem sikerül e réseket komolyan megerősíteni. Tudom nagyon jól, hogy kormányozni nem könnyű feladat. Méltóztassék,megengedni, hogy leszögezzem álláspontomat. Én egy becsületes közénutas politikát el tudok fogadni, bár nem a magam számára, mert én, ehhez a becsületes középuthoz sem fogok sohasem csatlakozni, miután tudom, hogy amig baloldal van, kell jobboldalnak is lennie, amely fentatja az egyensúlyt és tudom, hogy amig forradalmi törekvések élnek ebben az országban, addig éberen kell vigyáznia az ellenforradalmi gondolatnak is, nehogy még egyszer elpusztithassa ezt az^ országot egy patkányforradalom. Én a középuthoz sohasem fogok csatlakozni, de mint becsületes és lovagias ellenfél, nemes elvi küzdelemmel állnék szemben olyan középuttal, amely tényleg becsületes elvi alapon ós a meggyőződés szilárdságával halad előre. A konkrét példára alkalmaziva, a főváros életében elfogadhatónak tartok minden aggály nélkül egy olyan középutat, amely a főváros kormányzását politikamentes kezekbe teszi le, mint volt annak idején Terstyánszky kormány: biztos kezében, aki mint a belügyministerium helyettes államtitkára, megbízatott a fővárosi ügyek; vezetésével és mint a főváros kormánybiztosa, minden pártpolitikától mentesen, szigorúan, kizáróan a közérdek és a közigazgatás szemszögéiből nézte és intézte az ügyeket. T. Nemzetgyűlés! Az a középút, amely a pillanatnyi érvényesülés, az egyéni és a pártérvényesülés szempontjából itéli meg a közérdeket i és a közérdeket alárendeli az egyéni és a párt; érvényesülés szempontjainak, az nem középút, hanem díemoralizáció és az ilyen demoralizáeióval nem ugy, mint lovagias ellenféllel szokás, hanem a politikai harc és küzdelem legélesebb fegyvereit is felhasználva, mindenkor szembe fogok szállani. Ugy érzem hogy a szanálási akció befejeződvén, megvolna a lehetősége annak, hogy a kormány — a pénzügyi nyomás, a kisententenyomáís és a gazdasági bajok enyhülvén — végre lehetővé tegye az egész társadalomi nagy összefogását a nagy nemzeti feladatok meg;oldása érdekében. De ez esetben a ministerelnök ur ne ék gyanánt álljon itt a nemzeti társadalom különböző rétegei között, hanem arra vállalkozzék, hogy összekapcsolja a nemzet különböző rétegeit. Ne szétrobbantani iparkodjék a keresztény társadalomi egységét, hanem összeI kovácsolni. Ne éket verjen közénk, hanem foglalja össze ezt a nemzetet egészséges nemzeti munkára. , Nekem le kell szögeznem azt az álláspontomat, hogy mélységesen megvetem azt a politikát, amely másképen nem tud politikát^ csinálni, mint hogy borravalók adományozásával, az egyének nyomorúságának, a mai szörnyű nehéz idők nyomasztó helyzetének kihasználásával kizárólag az egyéni érdek alapján ipar! kodik pártot szervezni. Nem pártot kell szer-