Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-590

A nemzetgyűlés 590. ülése 1926. megállapítása, mint a kiadások rninemüségének fixirozása nyilvánvalóan lényegesen más, ha abban a pillanatban szociáldemokrata vagy nemzeti polgári irányzat uralkodik. Rá kell mutatnom a fővárosi tisztviselői kar helyzetére is, arra a rendkívül siralmas és szánalmas állapotra, amelyben ez a tisztviselői kar van akkor, amikor például a most folyamatban lévő választások során senki sem tudja biztosan, mire számithat, mit hoz számára a holnap. Tökéletes elernyedést, minden inieiativának minden előrelátásnak, minden lelkes munkának teljes beszáradását kell,hogy jelentse ez a szituáció, mert máról-holnapra a különböző pártok változó kénye -kedvének kitéve, nincs az a tisztviselő a világon, aki a maga munkáját helyesen és jól tudná elvégezni. Kénytelen vagyok rámutatni arra is, hogy elvi szempontok hiányában a főváros közigazgatása hová-tovább az egyéni és pártérdekek kiszolgálásává kell, hogy váljék. Jellemző példa erre a most folyamatban lévő fővárosi kölcsön körül tapasztalt eljárás, amikor a főváros pénzügyi bizottságában megdöbbenéssel tapasztaltam azt, hogy húszmillió aranykoronás kölcsön felvételére történt javaslat, ezzel szemben pedig azok az üzemek, amelyeknél ezt a pénzt be akarták fektetni, tiltakoztak a könnyelmű invesztíciók ellen és hivatkoztak hogy az üzemek soha sem fogják tudni biztosítani a befektetett pénz kamatozását. Az üzemek akarata ellenére akarnak tehát most felvenni kölcsönt és ezt az illető fővárosi üzemekben invesztálni. Kérdem: olyan pénzügyi helyzetben van-e az ország és a főváros, hogy a könnyelmű adósságcsinálást csak azért szabad vállalnia, hogy bizonyos politikai pártok vagy bizonyos politikai egyéniségek tekntélyének vagy befolyásának megerősítésére nagyobb anyagi eszközökkel rendelkezhessék az illető párt vagy egyént Kénytelen vagyok a távollevő pénzügyminister ur figyelmét is felhivni arra, hogy kétszeres gonddal ügyeljen akkor, amikor a főváros húszmillió .aranykoronás kölcsönének felvételét fogja felülbirálni, mert felfogásom szerint a mai időkben nincs jogosultsága semmiféle olyan kölcsönnek, amely nem sürgős szociálpolitikai célok megvalósítására vagy pedig azonnal kamatozó megfelelő befektetésekre forditatik. Semmiféle luxuskiadásnak és semmiféle pártpolitikai tekiiitélygyarapitást szolgáló pénzügyi befektetésnek helye nincs. E tekintetben rámutatok arra is, hogy a baloldal képviselőjének és a jobboldal képviselőjének például a pénzügyi bizottságban ugyanaz volt a felfogása; Éber Antal és én ugyanazon a felfogáson voltunk. Nyilvánvaló tehát, hogy a pillanatnyilag uralmi törekvéseket szolgáló közép iparkodik egy nagy kölcsön révén, amely felett azután ő fog rendelkezni, megfelelő befolyást biztosítani magának és fölösleges kölcsönökbe belevinni a fővárost. Az elmúlt esztendő egész politikáját a fővárosban egyetlen törekvés uralta és ez az volt, hogyan lehetne Ripka Ferenc főpolgármesterből polgármestert csinálni. Semmiféle más szempont nem uralkodott akkor a fővárosban mint ez-. A baloldal felé ez a politika számtalan olyan koncesszió formájában jelentkezett, amelyeknek gyászos^ következményeit ma már mindenki — remélem az igen t. kormány is — érzi és átlátja. Kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy soha Magyarországon egyetlen törévi október hó 30-án, szombaton. 103 vényhatóságokban nem volt meg az a helyzet, hogy aa úgynevezett hatalmi bizottságokban, — értve ezek alatt az olyan bizottságokat, amelyek közigazgatási funkciót végeznek —- pl. a központi választmányban a tagokat pártarány szerint választották volna meg; Magyarország minden törvényhatóságában a hatalmi bizottságokba legfeljebb ellenőrzőként vesznek ve egy-két ellenzékit, de egyébként mindig a hatalmon levő párt vagy pártok a maguk bizalmi embereivel töltik be ezeket a bizottságokat. A fővárosi hintapolitika értelmében azonban, amely hintapolitika a legkisebb részletekg érezteti a maga hatását, ez nem történt meg. Pártarány szerint állitották össze a központi választmányt és az összeíró küldöttségeket, aminek következménye az volt hogy mig az elmúlt esztendőben 320.000 választó volt Budapesten felvéve, addig ezzel szemben az idén már 420.000 választót vettek fel. Ennél a számnál egy pillanatra meg kell állani, mert a tény az, — statisztikai adatok szólnak e mellett — hogy sehol a világon ennyi választó aránylag felvéve nincs, mint Budapesten. A külföld nagy fővárosaiban átlag a lakosság 25%-a van mint választó felvéve. Egyedül Budapest szerepel 45% választóval, ez a Budapest, amely, sajnos, máról-holnapra hirtelenül idegenből, nagyrészt külföldről jött idegenek bevándorlása folytán duzzadt fel ilyen milliós várossá, mint amilyen ma. És sajnos, azt kell mondanom, ha akár Franciaország, akár Anglia, akár Németország fővárosával hasonlítjuk össze a mi fővárosunkat, nem állithatjuk azt, hogy az ottani 25% szavazóval szemben a mi népességünknek a politikai jogokra való érettsége már olyan volna hogy 45%-os, vagyis a külföldi városokénál 20%-kai nagyobb választói létszámot megbírna vagy jogosulttá tenne. A központi választmány ilyetén összeálligyászosan fogja érezteni a maga hatását, ha ennek a választói névjegyzéknek az alapján történik majd választás a fővárosban, mert én, aki járok munkáskerületekben és szociáldemokrata kerületekben is, tapasztalatból állítom, hogy a szociáldemokrácia vonzó ereje rendkivül lecsökkent ebben az országban. í)e ilyen választói névjegyzék mellett, ha az elkövetkezendő választásokat e választói névjegyzék alapján ejtenék meg, a leggyászosabb meglepetések várnának nem annyira mireánk, hanem épen a középutra, mert a mi tömegeink mindig itt lesznek a mi hátunk mögött. Ha a szociáldemokrata tömegeket az egész vidékről és mindenféle jogosulatlant engednek felvenni, ennek igen szomorú következményei lesznek. Hiszen nem akarok itt részletekbe belemenni, de Buday Dezső igen t. képviselőtársam épen legutóbb a központi választmányban igazán hajmeresztő adatokat mutatott fel azokról a csalásokról, amelyeket elkövettek. Nem érdeke az az aranyközéputnak sem, hogy ilyen hamis névjegyzékek alapján — mert azoknak kell neveznem — teletömjék a fővárost szociáldemokrata választókkal. Kénytelen vagyok rámutatni arra a rendkívül helytelen eljáirásra is, amelyet semmiképen megérteni nem tudok, hogy a Beszkárt-nak; vagyis a fővárosi villamosközlekedés egyesitett üzemeinek élére az idén megejtett igazgatósági tagválasztás alkalmával megint pártarány szerint állitották össze az igazgatóságot. Kérdem: előfordult-e valaha, hogy például a magyar államvasutak igazga1 tóságát párt arány szerint állitották volna ösz-