Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-590
A nemzetgyűlés 590. ülése 1926. engedje meg t. képviselőtársam, bogy ez nem objektiv és igazságos álláspont. Igen t. képviselőtársam foglalkozott az úgynevezett adórazziák fogalmával. Őszintén megvallva, először nem értettem, mióta nevezik adórazziának azt, amikor pénzügyi közegek azért mennek ki, hogy a panaszokat eloszlassák. Hiszen nagyon sok képviselőtársam fordult hozzám és ha valaki hozzám fordult, — az ellenzék ama oldaláról voltak néhányan a szociáldemokraták közül is, akik felhivták figyelmemet egyes ilyen visszásságokra — mindenütt elintézték ezeket a dolgokat, még pedig az illetők megnyugvására. Amikor Miskolcra és egyéb vidékekre kiküldöttem központi embereimet, nem adórazziát akartam tartani, nem azért küldtem ki őket. Tessék utána érdeklődni, hogy Miskolcon és a többi helyeken is ezek összeültek az érdekeltségekkel s megnyugtató megoldást tudtak találni. Ezt lehet lebecsülni, lekicsinyelni, de igen t. képviselőtársamat abban az irányban is megnyugtatom, hogy akármi fog történni, adópanaszok, adósérelmek mindig lesznek; ha a tömegek felé hatással akarunk lenni, nincs szimpatikusabb dolog, mintha ezeket kiélezzük és ezek alapján akarunk esetleg politikai sikereket felmutatni. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Én azonban azt kérdem, kinek az érdekében van ez, vájjon van-e erre szükség és tulaj donképen nem az a helyesebb és igazságosabb álláspont, amelyet szemrehányásként hozott fel az egységespárttal szemben, hogy ott átgondolva, megbeszélve az egyes ilyen panaszokat, azoknak megoldására törekszünk. Ezzel jobb szolgálatot teszünk a nemzetnek, mint ha ilyen formában tárgyaljuk ezeket a kérdéseket. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Igen t. képviselőtársam szóvátette a Pénzintézeti Központ működését és hivatkozott arra, mintha a Pénzintézeti Központ nem tudom micsoda óriási állami pénzek felett rendelkeznék és ezeket azután könnyelműen ^ helyezné ki. Igen t. képviselőtársamtól elvárom elsősorban azt, hogyha ilyen kérdéssel foglalkozik, tájékozódjék az egész vonalon. Mert a Pénzintézeti Központhoz semmiféle állami pénz nem folyik be. (Rassay Károly: Mióta 1) Nem folyt be azelőtt sem, legalább is az én pénzügyministerségem alatt nem. (Fábián Béla: Honnan kapja a pénzt? — Mándy Sámuel: A Nemzeti Banktól kapja váltókra!) A Pénzintézeti Központ épolyan pénzintézet, mint bármilyen más pénzintézet. (Rassay Károly: Hiszen az, indemnitási törvényben akadályoztuk meg, hogy tovább is befolyjanak oda állami pénzek!) Összetéveszti a t. képviselő ur, nem ezt akadályoztuk meg- Az indemnitási törvényben más történt. Abban két dolgot mondtunk ki: hogy a múlttal szemben, amikor a Postatakarékpénztár — tessék csak nyugodtan várni — betéteit részben a Pénzintézeti Központnál helyezte el, ez a jövőben ne történhessék meg s hogy a Pénzintézeti Központnak a betéteket vissza kell fizetnie, ami meg is történt. (Rassay Károly: Ugyanakkor felemelték az alaptőkét!) Felemeltük, de nem ezért, (Fábián Béla: Kinek a pénzéből 1) T. képviselőtársam» én Önről sokkal több gazdasági megfontolást tételezek fel. Ha végignézzük, hogy az úgynevezett szanálás hogyan történt az egyes különböző államokban, valljuk meg nyiltan és Őszintén, a legkevesebb megrázkódtatással nálunk ment keresztül. (Kiss Menyhért: Voltak évi október hó 30-dn, szombaton. 95 megrázkódtatások, tragédiák!) Mindig volt megrázkódtatás, de tessék megfigyelni azokat az államokat, amelyek most rendezik pénzügyeiket — nagyon csodálom, hogy egy kissé nem foglalkoznak ezzel a képviselő urak — és akkor alkossák meg ítéletüket és véleményüket. Neikfinki nagy szerencsénk volt ebben az időszakban is, hogy Pénzintézeti Központunk megvolt, mert a Pénzintézeti Központtal sikerült megakadályozni azt, hogy itt ne legyenek olyan pénzügyi, hitelügyi és gazdasági válságok, mint amilyenek különben bekövetkeztek volna. (Ugy van! Ugy van! a középen.) Ezt lehet kifogásolni... (Fábián Béla: Nem kifogásoltam, hogy megvolt a Pénzintézeti Központ!) De kifogásolja működését. (Fábián Béla: Azt igen!) Nyugodtan hozom a Ház elé a Pénzintézeti Központ működését és ezért mindig helyt fogok állani, megnyugtathatom igen t. képviselőtársamat. (Eckhardt Tibor: Bachert is ők szanálták!) Egészen helyes, de ez nem az illető cég érdekében történt, hanem, mert ezt kivánta meg az országnak és a nemzetnek érdeke. Nagyon nagy bajok származtak volna abból, ha a Pénzintézeti Központ nem létezett volna és higyje el igen t. képviselőtársam, a válságot mélyítettük volna, ha egyszer-másszor nem mentünk volna a gazdasági élet segítségére ezen az utón. Mondom tehát, ne méltóztassanajki ezt a kérdést igy beállítani. A Pénzintézeti Központ ma legtekintélyesebb pénzintézeteinknek egyike. (Rassay Károly: Az érdekeltség 50%-a az államé!) Semmiféle olyan akciót nem folytathat, amely nincs összhangban az ő működésével. Az adókból soha semmi pénzt el nem helyeztünk nála, ne tessék tehát ilyen adatokkal előállani. Tudom, mire hivatkozik igen t. képviselőtársam. Hivatkozik elsősorban a Nemzeti Bank részéről el nem fogadott váltóanyagra, amelyet a Nemzeti Bank, amikor a jegyintézettől átvette az anyagot, szabályai miatt nem tudott átvenni. De szerenesés momentum volt, hogy ez a pénz akkor rendelkezésünkre állott, mert ezáltal tényleg tudtunk vállalatokat itt-ott fentartani, tudtuk a munkanélküliséget leépíteni és nem kiélezni és a végietekig felfokozni engedni a válságot. (Rassay Károly: Ezt akarjuk látni!) Ezt megláthatja igen t. képviselőtársam és én nem félek semmitől legyen nyugodt. (Rassay Károly: Nem hiszem, hogy megláthatom!) Legyen nyugodt, nem féltem edldig, nem fogok félni a jövőben sem. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Bud János pénzügyminister: Én csak egyet kérek: igazságos és méltányos eljárást. (Rassay Károly: Hány milliárd veszett el, arra vagyok kiváncsil) Még eddig az én pénzügyministerségem alatt nem Veszett el semmi. De tegyük föl, hogy elveszett. (Rassay Károly: Egészen nyugodtan fel lehet tenni!) Egészen nyiltan fogok beszélni ebben is. Megjegyzem, minimum lesz, ha lesz is valami veszteség, — mert hiszen nem látom az egésznek kibontakozását. (Rassay Károly: Ezt kellene tudni!) Azt kérdezem, hogy az a gazdasági előny, amely a másik oldalon származott, hogy a gazdasági válság elől ki lehetett térni, nem érte-e meg ezt a szogálatot? Ha t. képviselőtársam itt ült volna £aen a helyen, szintén nem cselekedett volna másképen, mert képviselőtársamról tudom, hogy megvan benne az objektivitás, amely megmondja, mit lehet tenni felelős állásban.
