Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.
Ülésnapok - 1922-570
44 3 nemzetgyűlés 570. ülése 1926. évi június hó 16-án, szerdán. nem azért történt, mert a Népszövetség alkalmilag szükségesnek találta, hogy működési területét most már e térre is kiterjessze, (Propper Sándor: Bethlen érdeme!) hanem^ bizonyára volt ennek valami különös inditó oka, hogy a magyar szanálás tárgyalását megelőzőleg ugyanaz a bizottság a pénzhamisítás nemzetközi megakadályozását vagy nemzetközi fórum elé utalását célzó intézkedéseket is tárgyalt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Miért nem jön a ministerelnök ur ezt meghallgatni? — Zaj. — B. Podmaniezky Endre: Mert nem érdemes. — Szomjas Gusztáv: A kákán is csomót keresnek!) Megszoktuk már a ministerelnök ur részéről, hogy felszólalásaiban azokra a tárgyakra, amelyek neki kellemesek, igen részletesen és igen bőven tér ki, azok felett a tárgyak felett pedig, amelyek kellemetlenek, azok felett vagy átsiklik, vagy pedig egyáltalában nem emliti azokat. (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az, amit a ministerelnök ur mint érdemet kivan itt dokumentálni, az nem siker, nem érdem, az a szanálási törvényből természetszerűleg következik, (ügy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Nem múlt el még annyi idő a szanálási törvény tárgyalása óta, hogy ne ismernők a szanálási törvény rendelkezéseit. Épen mi voltunk azok, akik kifogásoltuk, hogy a magyar kormány ilyen súlyos alkotmányjogi sérelmek árán is vállalta azokat a terheket, amelyek a Hzanálási törvényben le vannak fektetve. De a szanálási törvény maga kimondja, hogy a szanálás időszaka két és fél évre terjed, amely után megszűnik a Népszövetség ellenőrzése és az, amit itt a Népszövetség most határozott, nem más, mint a szanálási törvényben foglalt jegyzőkönyvek rendelkezésének végrehajtása, annak megállapítása, hogy az ellenőrzés a jövőben miként gyakoroltassák. Nem emiitette azonban a ministerelnök ur azt, hogy ennek a szanálási törvénynek, illetőleg a szanálással kapcsolatosan elfogadott jegyzőkönyveknek van egy rendelkezésük, amely szerint a Népszövetségnek joga van eg*y későbbi időpontban is, amikor már a szanálás munkája, illetőleg a két és fél év lejárt, mindaddig, amig a kölcsön egészen törlesztve nincs, az ellenőrzést visszaállítani. Jogában áll ezt visszaállítani, abban az eredeti formájában, amelyben megvolt. A szanálási törvényben ez a rendelkezés is benn volt és annakidején a magyar kormány még ezt a rendelkezést is elfogadta. Ha tehát a Népszövetség ma nem él azokkal a jogokkal, amelyek a jegyzőkönyv és a törvény alapján őt megilletik, ennek az a magyarázata, hogy a Népszövetség a maga egyéni érdekeinek, illetőleg a hitelezők saját érdekeiknek megvédésére nem tartják szükségesnek, mert bőségesen biztosítva van a magyar szanálási kölcsönkamat fedezete. (Propper Sándor: Ez a fontos!) Arra azonban, mint eredményre, mint sikerre hivatkozni, hogy a lekötött bevételek hétszeresen fedezik a szanálási kölcsön kamatait, nem más, mint gúnyt űzni ennek az országnak szerencsétlen lakosságából, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) nem más, mint gúnyt űzni ennek az országnak iparosságával, kereskedőivel és mindazokkal szemben, akik ennek a szanálásnak hatása alatt öngyilkosok lesznek. (Nagy zaj. — Taps a szélsőbaloldalon.) Ez jut kifejezésre abban, amit a ministerelnök ur mint érdemet mond, hogy neki hétszeresen sikerült ezt behozni. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Bordó! Hordó! — Halász Móric: Azt tudjuk, hogy önök nem sok kényszerkölcsönt jegyeztek! — Héjj Imre közbeszól. — Propper Sándor: Mi van a spirituszkartellel! Arról beszéljen, fiatal ur! — Héjj Imre: Semmi közöm hozzá! — Esztergályos János: Gratulálunk a spirituszkartellhez ! — Héjj Imre: Ott maguknál nincs sok spiritusz, az bizonyos! — Zaj. — Elnök csenget.)) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Zaj. — Héjj Imre: Megint egy olyan rágalom, amit nem tudnak bizonyítani!) Héjj Imre képviselő urat kérem, méltóztassanak csendben maradni. A baloldali képviselő urakat is kérem, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. (Propper Sándor: Maga meg van elégedve a 450 milliárddal, amit a szeszkartell keres! — Héjj Imre: Ezen az oldalon keresni nem lehet! — Esztergályos János: Elég, ha önök keresnek! — Zaj.) Csendet kérek! (Héjj Imre: Eágalmazni tudnak, bizonyítani nem!) Héjj Imre képviselő urat másodszor kérem, méltóztassék csendben maradni! Peyer Károly: Nem méltó ennek az agyonsanyargatott népnek szenvedéséhez az, ahogy ezt a ministerelnök ur beállította. Gróf Apponyi Albert a Népszövetség egyik ülésén azt mondotta, hogy Magyarországon szobrot kell állítani az adófizetőknek. (Zaj a jobboldalon. — Felkiáltások: Elismerjük! Igaza is van!) Gróf Apponyi Albert sokkal tisztábban látta azt a nagy áldozatot, amelyet Magyarország adófizető lakossága hoz, mint Magyarország ministerelnöke. Kellőképen értékelte is, ha másképen nem, legalább elismerő szavakban. Erre azonban érdemül hivatkozni, mintha ez nagy eredmény, nagy siker volna, ez nem más, mint gúnyt űzni épen ezzel az adófizető lakossággal. (Propper Sándor: És demagógia! — Zaj és derültség a jobboldalon. — Felkiáltások a jobboldalon: Ez a demagógia! — Propper Sándor: Igen! Igen! — Zaj.) Igen t. Nemzetgyűlés! Nem kivan ok foglalkozni a ministerelnök urnák a Népszövetséghez intézett jelentésében foglalt adataival. (B. Podmaniczky Endre: Nagyon helyes!) Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy első hallásra is észrevettem benne valamit, ami nem egészen helyes. Nem helyes pl. a tisztviselők fizetésére kiadott összeg, mert az én számitá-saim és értesüléseim szerint ez a költségvetés bevételének nem 51%-át teszi ki, (B. Podmaniczky Endre: Jól.értesült!) hanem 62%-át. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Nem áll! — Tamássy József: A nyugdíjakkal együtt 51%!) Dologi kiadások nélkül. A számok mindenesetre arra valók, hogy azoknak tetszetős csoportositásával az ember mindig olyan eredményt hozzon ki, amilyen neki tetszik. (Mozgás a jobboldalon.) Én azonban adataimnál egy nagyon komoly testületnek, a Kereskedelmi és Iparkamarának beadványára hivatkozom, (Tani ássy József: Az más!) amely Iparkamara .valóezmülesr 1 nem tendenciózusan és nem egyíudalulag állította össze az adatokat s amely Iparkamarának emlékirata a személyi kiadásoknál lényegesen többet mutat ki. Különben majd lesz alkalmunk erre alkalmilag kitérni. Amit a tisztviselő-kérdés rendezéséről mondott, az megint csak olyasvalami, amit Genfben el lehet mondani, de amit Magyarországon és Budapesten a nemzetgyűlésen már nehezebben hisznek el. Genfben el lehet mondani, számszerűleg odadobva, hogy azelőtt volt 198.000 tisztviselő és ma van 160.000 tisztviselő. Nekünk, akik a költségvetést tárgyaltuk, alkalmunk volt összehasonlítást eszközölni a békebeli létszám és a mostani létszám között és kimutatni,
