Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-570

36 A nemzetgyűlés 57Ô. ülése 1926. Szabó Zoltán elődaó: T. Nemzetgyűlés ! (Hall­juk! Halljuk!) Bemutatom a nemzetgyűlés ki­vándorlási bizottságának a magyar kir. belügy­minister ur által, a kivándorlásról szóló 1909 : II. te. 6. §-a rendelkezése alapjáü ki­adott engedélyekről szóló jelentését. Tisztelettel kérem, hogy a jelentést kinyo­matni, szétosztatni és napirendre tűzetni mél­tóztassék. (Helyeslés ) Elnök: A jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és napirendre tűzése iránt annak idején fogok javaslatot tenni. Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy a Népszövetségi Tanács most lefolyt ülésszaká­nak tárgyában napirendelötti felszólalásra kér­tek és kaptak tőlem engedélyt: Peyer Károly, Rupert Rezső, Pakots József, Szilágyi Lajos és báró Szterényi József képviselő urak. Mielőtt azonban a napirendelőtti felszóla­lásokra áttérnénk, a ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nem­zetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A szokásnak megfelelően Genfből visszatérve jelentésemet kivánom megtenni a t. Háznak azokról a tár­gyalásokról, amelyeket ott folytattam. Azt hi­Kzem, szükséges, hogy felszólalásom alkalmá­val eloszlassak bizonyos félreértéseket, ame­lyek az ott hozott határozatok tartalmára és jelentőségére nézve a magyar közvéleményben máris elterjedtek. A jelenlegi tárgyalások célja az volt, hogy most, amikor július 1-én letelik a programmszerü idő, amely a Népszövetséggel karöltve a magyar pénzügyi szanálást kellett volna, hogy szolgálja, megállapittassék az, hogy Magyarország kötelezettségeinek az egész vonalon megfelelt, hogy Magyarországon a pénzügyi egyensúly helyre van állitva, hogy pénzünk értékének stabilitása biztositva van és mindazokat a programmszerü kötelezettsége­ket, amelyeket pénzügyi és egyéb tekintetben vállaltunk, keresztülvittük. Második feladata volt tárgyalásainknak az, hogy ha ez megállapíttatik, ennek a meg­állapításnak konzekvenciája is levonassék és nevezetesen, hogy likvidáltassék az a szervezet, amely a népszövetségi programúinak megf elelő­leg a programm véghezvitele érdekében felállít­tatott, likvidáltassék elsősorban a kontroll, az általános ellenőrzés a magyar pénzügyek felett, amely a Népszövetséggel együtt felvett jegyző­könyv 6. §-ában foglaltatik és likvidáltassanak mindazok a kérdések, amelyek a kontroll lik­vidálásával kapcsolatosak. Ezek között különösen három kérdést kivá­nok felemlíteni. Az egyik az, hogy meg volt állapítandó az, hogy a kontroll megszüntetése esetén a bizalmiférfiak, akik a hitelezők érde­kében lettek annakidején felszólitva működé­sük teljesítésére és akiknek működése a II. számú protokollum 9. cikkében foglaltatik, mikép fogják működésüket a jövőben kifejteni. A kontroll megszüntetésével kapcsolatos második kérdés, amely eldöntésre vár, az, hogy ugyancsak a jegyzőkönyvekben megszervezett párisi kontrollbizottság mikép fog a jövőben a magyar kormánnyal érintkezni és feladatát teljesíteni. Végre a kérdések harmadik csoportja vo­natkozott és vonatkozik a kölesönmaradványra. T. Nemzetgyűlés! Mielőtt ezeknek a kérdé­seknek taglalásába belemegyek, ismertetni ki­vánom lehető rövidséggel azt az összefoglaló memorandumot, amelyet a Népszövetség elé terjesztettünk annak bizonyítására, hogy Ma­gyarország vállalt kötelezettségeinek az egész vonalon eleget tett. Ismertetni kivánom ezt évi jumus hó 16-án, szerdán. azért, miután a pénzügyi és gazdasági szanálás terén egy lezáró fázishoz érkeztünk és ez a memorandum felsorolja mindazt a teljesít­ményt, amelyet két és féléves működésében a kormány felölelt, felsorolja mindazt, amit az ország pénzügyi és gazdasági szanálása érde­kében a kormány és az ország tett. Azt hiszem, időszerű, hogy ezeknek a cselekményeknek sorrendjét, egymásutánját és magukat ezeket a cselekményeket is összefoglaló ismertetésben az országi köztudomására hozzam. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Propper Sándor: Érezzük!) Azt hiszem, ez az összefoglaló jelentés bi­zonyítékát fogja szolgáltatni annak, hogy mi­lyen széleskörű, milyen lázas működést volt kénytelen a kormány két és fél éven keresz­tül kifejteni annak érdekében, hogy pénzügyi szanálásunk eredményhez juthasson. Az általam emiitett memorandum azokból a bevezető lépésekből indul ki, amelyek egy­általában szükségessé tették a szanálás kézbe­vételét és visszapillantást vet elsősorban azokra a pénzügyi nehézségekre, amelyek 1922-ben, 1923-ban fennállottak, ezeknek okaira s azokra az intézkedésekre, amelyeket a kor­mány akkor tett abból a célból, hogy az ország saját erejéből igyekezzék gazdasági és pénz­ügyi egyensúlyát helyreállítani. Ismerteti azután azt az előkészítő munkát, amely 1923 elejétől 1924 április végéig tartott, amely részben diplomáciai, részben pénzügyi tárgyalásokból állott és amely előkészítő munka arra szolgált, hogy általában lehetővé tegye a szanálás keresztülvitelét egy külföldi kölcsön felvételének segítségév el. Azután is­merteti azokat az intézkedéseket, amelyeket a magyar kormány 1924 elején tett, mielőtt a köl­csön felvétetett volna, hogy 20 millió frank elő­leget vettünk fel a magyar bankoktól devizák beszerzése céljából, hogy egy 30 milliós kény­szerkölcsönt voltunk kénytelenek kérni az or­szágtól abból a célból, hogy addig is, amig a külföldi kölcsön megszerezhető, az államház­tartás deficitje fedezhető legyen, hogy azután 50 millió uj papírpénz kibocsátása következett, amely azonban a koronaértékre már hatással rossz irányban nem volt, miután akkor már a külföldi kölcsön többé-kevésbé biztosítottnak látszott és amely azt a célt szolgálta, hogy az államháztartás mindazokat a tartozásokat, amelyek évek során felhalmozódtak az or­szágban és amelyeket kiegyenlíteni nem volt képes, kiegyenlíthesse. Végre azt a 30 milliót is felemlíti, amelyet az ország maga hozott össze abból a célból, hogy a Nemzeti Bankot felállíthassa. • \ < Bekövetkezett azután annak a lehetősége, hogy a 250 milliós külföldi kölcsönt felvehes­sük. Ezzel egyidőben fundáltatott az a kölcsön, amelyet Amerikából vettünk volt fel gyors­segély címén. A kölcsönből elsősorban kifizet­tetett és kiegyenlittetett az a 20 millió bank­előleg, amelyet már emiitettem, azután rendez­tetett a francia hitelezőkkel szemben való 15 milliós francia frankos tartozás, amelyet a ke­reskedelmi kikötő kiépítése céljából vettünk volt fel és rendeztetett egy 9 milliós svájci franknyi tartozása az államnak, amely felvé­tetett volt svájci bankároktól devizakölcsön címén. A kölcsön felvétele után következett be az, hogy leköttettek a vám. a cukoradó a só- és dohánymonopólium bevételei, amelyeknek fej­lődése azóta olyanmérvü, hogy ma már^ hét­szeres összegét képviselik annak a szükséglet­nek, amely a kölcsön szolgálatára szükséges volt (Sándor Pál: Elég szomorú! — Propper

Next

/
Oldalképek
Tartalom