Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-569

m 'A nemzetgyűlés 569. ülése 1926. évi június hó 15-én, kedden. rendelkezése szerint a maguk járandóságát, tudván, hogy többet nem kaphatnak, mert ennyit állapított meg méltányos alapon a tör­vényhozás, így ez a kérdés nyugvópontra jut. (Esztergályos János: Nem biznak az államban!) Más megoldási lehetőség nincs. Ha ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk, nagy szívességet teszünk vele azoknak, akik a nyug­díjazásokkal szemben kötelezettséggel tartoznak, azonban az életérdekeikben és szociális igényeik­ben érdekelt és megtámadott nyugdíjasoknak szörnyű nagy kárt okozunk, mert elveszünk tőlük jogosulatlanul, indokolatlanul és méltány­talanul abból az amúgy is igen szűkre szabott kenyérből egy darabot és ezzel lehetetlenné tesz­szük a megélhetésüket. Ennek a szerencsétlen lépésnek a következményei nem is merülnek abban ki, hogy egy csomó ezer ember elveszti a maga igényét, hanem ez azután terjed tovább és terjeszti a nyomorúságot, mert ahány nyomorgó nyugdíjas van, annyi nyomorult emberrel lesz több, és hogy a mai nyomorúságot miért kell még fokozni, azt én nem tudom megérteni. Lehet, hogy a miniszter ur tudja, lehet, hogy az előadó ur is tudja, lehet, hogy a kormánypárt többi bölcsei is tudják, de eddig még nem árulták el. Árulják el végre, miről van itt szó ! Miért nem felelt a minister ur arra a súlyos vádra, hogy ez a törvényjavaslat a TÉBE szájaize szerint van készitve, sőt, hogy ezt quasi, ott is fogalmazták ? Miért nem felel erre a minister ur ? Végre is itt emberek életéről, családok exisztenciájárói van szó és szó van a nemzetgyűlés presztizséről, szó van a kormány és a kormánypárt presztizsé­ről. Nem lehet kérdéseket, fontos, nagy szociális problémákat ilyen hánya-vetien elintézni. Én figye­lemmel kisértem ennek a törvényjavaslatnak előzményeit, ismerem az ankét anyagát, tudom, hogy a minister urnák méltóztatott magát meg­erőltetni egy ankét erejéig, amelyen méltóztatott meghallgatni az érdekelt nyugdíjasokat és azok­nak érdekképviseleteit is, tudom, hogy egynéhány jelentéktelen módositást el is fogadott, mindezzel azonban ez a törvényjavaslat még nem vált elfogadhatóvá ... Elnök : A napirend tárgyalására szánt idő letelt. Kérem a kéjjyiselő urat, szíveskedjék beszéd­jét befejezni. Propper Sándor : ... általános szociálpolitikai szempontból, nem vált elfogadhatóvá gazdasági szempontból. Ez a javaslat a változások után is változatlanul rossz és ha az érdekeltek nagy tömege azt kéri, hogy vonják vissza a javaslatot, hagyják meg a mai bizonytalan helyzetet és várjanak a törvényhozási intézkedéssel egy megfelelőbb atmoszférát, amikor talán sikeresebben lehet szociálpolitikai törvényeket alkotni, ugy ezt az egyetlen kérelmüket igazán honorálni lehetne. Én ezt a javaslatot nem fogadom el (B. Pod­maniczky Endre : Ha pedig visszavonnák, akkor az lenne a baj, hogy visszavonták ! — Esztergályos János : Próbálják meg !) Nem volt időm a memo­randumoknak tömegét itt ismertetni. Az érdekel­teknek ezrei maguk kérik, hogy ne méltóztassanak nekik szociálpolitikát csinálni ilyen alapon, hanem vonják vissza a törvényjavaslatot és bízzák az intézkedést továbbra is a bíróság hosszú és bizony­talan megállapitásaira, mert azokban jobban bíz­nak, minthogy azokból esetleg mégis csak kijöhet valami jó, mig ennek a törvényjavaslatnak rendel­kezései abszolúte rosszak. Én arra kérem a pénzügyminister urat, hogy ha nincs túlságosan elkötelezve a Pénzintézeti Központnak és a többi vállalkozói testületeknek és érdekképviseleteknek, tegye meg azt a negativ szociálpolitikai lépést és honorálja azt a kíván­ságot, vonja vissza a törvényjavaslatot és vegye újra tárgyalás alá. Hivja meg újból ankétra az érdekelteket és minden befolyástól mentesen szöve­gezzen meg olyan törvényjavaslatot, amely az érdekelteknek, nem mondom hogy tetszésével, hanem legalább megelégedésével, beletörődésével találkozik. Elég szerény, elég igénytelen vagyok, csupán olyan javaslatot kérek, amelybe bele tud­nak törődni maguk az érdekelt nyugdíjasok is. A törvényjavaslatot mindezeknél fogva nem fogadom el és nagyon szeretném, ha a minister ur utánam nyomban felállana és bejelentené, hogy a törvényjavaslatot visszavonja. (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) Elnök : A napirend tárgyalására szánt idő letelvén, a vitát megszakítom. A házszabályok 205. §-ának második bekezdése értelmében most van az az időpont, amikor Lendvai István kép­viselő urat a házszabályok 205. §-ának a) pontja alapján a szó megilleti. Lendvai István -. T. Nemzetgyűlés ! Két szem­pontból kell röviden szóvátennem Sándor Pál t. képviselőtársamnak június 2-án elmondott beszé­dét. Ennek a beszédnek során Sándor Pál t. kép­viselőtársam arról beszélt, hogy szerinte Bethlen István gróf ministerelnök a magyar kereskedel­met lealacsonyító és megrágalmazó kifejezésekkel illette, majd szórói-szóra a következőket mondotta (olvassa) : »Nem tesz jó szolgálatot az országnak az, aki kereskedelmünket, amely tud élelmes lenni, amelynek megvannak_ a maga relációi és amely a jövőben is meg fogja tenni kötelességét, sárba rántja; annál kevésbé tesz jó szolgálatot, mert amit a ministerelnök ur mondott, azt meg­hallják külföldön is. És ha a ministerelnök ur igy beszél, akkor hogyan beszéljen más, aki távol áll tőle ? Hogyan követelhetjük Lendvai képviselő úrtól, hogy másképen beszéljen a kereskedelem­ről, mint a ministerelnök ur.« Hát, t. Nemzetgyűlés, én nem tudom, hogy clZ EL t. képviselőtársam, aki mai kevésbé szeren­csés viszonválaszában a korrektséget annyira hangsúlyozta, miért épen csekélységemet válasz­totta ki arra, hogy ilyen furcsa nexusba hozzon a ministerelnök urnák egy állitólagos beszédével! Azt mondta továbbá a képviselő ur velem szem­ben, hogy (olvassa): »Ö — t. i. Lendvai István — teljes joggal hivatkozhatik arra, hogy ha a ministerelnök ur igy beszél, akkor ő túllicitál­hatja.«. Én a licitálás kérdésében semmi esetre sem vagyok olyan kompetens, mint az a kép­viselőtársam, aki ezt mondotta. (Derültség.) De ha már a kereskedelemről van szó, ki kell jelen­tenem, hogy a legjobb tudomásom szerint Magyar­ország ministerelnöke, — akitől pedig, hogy poli­tikailag távol állok, azt maga Sándor Pál kép­viselő ur is elismerte — a tisztességes, becsületes magyar kereskedelemről soha lealacsonyitó, meg­rágalmazó, sárbarántó kifejezést nem [használt. Soha sem szabom az én felfogásomat ahhoz* hogy a ministerelnök ur mérsékelten vagy nem mérsékelten nyilatkozik-e valamiről. Ha a minis­terelnök ur valamiféle kellemetlen kifejezést hasz­nált a kereskedelem szempontjából, ^ ugy meg vagyok róla győződve, hogy azt kétségtelenül csak egy bizonyos fajtájú kereskedelemmel, egy bizonyos fajtájú kereskedelmi etikával kapcsolat­ban használhatta és amennyiben ez igy megtör­tént, nem vagyok hajlandó a ministerelnök urat túllicitálni, hanem kijelentéseit mindenben, mint még olyan szélső ellenzéki is,'csak helyeselni tudom. Ha azonban bármikor, akár a minister­elnök ur, akár más valaki a tiszíeségtelen, a rabló kereskedelem ellen, amelyre a kereskedelem szó nem is illenék rá, éles kifejezéseket használt volna, azt hiszem, valamennyien, akik komolyan gondolkozunk és akik komolyan vesszük az etikai

Next

/
Oldalképek
Tartalom