Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.
Ülésnapok - 1922-569
A nemzeigyulés 569. ülése 1926. évi június hó 15-én, kedden. 23 dalon. — Ralijuk! Halljuk! jobbfelöl. — Sándor Pál: Nem Friedmann közvetitte? — Tankovics János: Ez a sanda mészáros esete.) s ma már mindenki megállapíthatja, hogy az a szerződés egyike volt a legjobbaknak, (Zaj. — Elnök csenget.) nemcsak azért, mert helytálló volt minden vonatkozásban, igy kereskedelmi szempontból is, — igaz, hogy ezt tudtommal akkor is kétségbe vonta a képviselő ur — de helytálló volt összes következményeiben is, mert nemcsak hogy segített a nehéz valutáris helyzeten, hanem ezek a gabonaszerződések tették lehetővé akkor, amikor a szanálás megkezdődött, hogy ki tudtuk egyenlíteni azt a valutahiányt, amelyre szükségünk volt és ezzel hozzá tudtunk járulni a Nemzeti Bank megalapozásához. Ugyanez ismétlődik meg most is. Igen t. képviselőtársam azzal gyanusit meg, hogy nem tudom kik az én tanácsadóim. Engedje meg igen t. képviselőtársam, én meg tudom választani a magam tanácsadóit, ebben a tekintetben nem fogok kérni senkitől sem tanácsot. Talán azt a jogot nem fogja tőlem elvitatni, hogy én válasszam meg a magam tanácsadóit. De milyen jogon teszi azt képviselőtársam, hogy a dolgot ugy állit ja be, hogy itt titkos kezek vannak, hogy a Ritzben van egy ur, (Esztergályos János: A javából!) aki nekem tanácsot ad. Ö műegyetemi tanártársam és barátom, aki a legkorrektebb gondolkozású ember, de akivel soha semmiféle pénzügyi kérdésről nem beszéltem. Ezt méltóztassék tudomásul venni. Engedelmet kérek, hogy jön igen t. képviselőtársam ahhoz, hogy amikor a Bacher-üggyel foglalkozott, ezt a kérdést ugy állítsa be, mint ahogy beállította? (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Igen t. képviselőtársam ugy állitja be ezt a kérdést, hogy nem az ország közhitelének szempontjából fontos a kérdés rendezése. (Horváth Zoltán: Az egységespárt is ezt mondja! Erdélyi Aladár is ezt mondotta! — Barthos Andor: Azért, mert egy-két képviselő igy nyilatkozott, nem következik, hogy egy egész párt igy gondolkozik! — Horváth Zoltán: Helyeseltek! — Zaj. — Elnök csenget.) Beszédében ezután ez áll (olvassa): »Ismét a pénzügyminister urnák egy tanácsadójáról van szó, akit én nem óhajtók megnevezni.« Elsősorban is Erdélyi t. képviselőtársam nevében kijelentem, hogy ő sohasem gondolt arra, akire igen t. képviselőtársam gondolt, hiszen ön azután azt mondotta: »aki egy nagy részvényese a vállalatnak.« Ön igenis gyanút akart ellenem kelteni akkor, amikor pedig meg vagyok győződve arról, teljes tudatában van annak, hogy az a Friedmann Ernő, aki a részvényesek között szerepel, egészen más személy, mert ő az AngolOsztrák Bank egyik igazgatója. Erre vonatkozólag felolvasom a következő nyilatkozatot (olvassa): »Angol-Osztrák Bank. Nagybecsű kívánságára van szerencsénk igazolni, hogy a Pesti Viktória-gőzmalom stb. stb. 17—22. szám alatt szereplő címletek intézetünk vezérigazgatója, illetve igazgatója nevére tétettek le.« A nyilatkozat közjegyzőileg van hitelesítve. Engedelmet kérek, t. képviselőtársam, lehet-e valakit gyanuha hozni akkor, amikor előbb nem győződtünk meg állításaink valódiságáról'? Hiszen t. képviselőtársiam szintén meg tudott volna erről győződni, mint bárki más de önnek nem ez volt a célja, önnek a közvéleménynek velem szemben való megtévesztése volt a célja. (Erődi-Harrach Tihamér: Ez a magyar közélet!) Épen t, képviselőtársamtól nem vártam volna ezt, mert önről több objektivitást tételeztem fel. (Zaj. —- Elnök csenget.) Nem is hiszem, hogy a t. képviselő ur meggyőződésből tette ezt, mert igenis a t. képviselőtársam háta mögött vannak titkos vagy nem titkos kezek, akik önt rosszul informálják. Kérem t képviselőtársamati, ezekkel szemben legyen erélyesebb, ne üljön fel nekik és ne próbáljon ilyen eszközökkel élni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen. — Horváth Zoltán: A Bacher-ügy azért csak rebacher ügy!) Egy tényt le akarok szegezni a Bacherügy ben, bár nem akartam ezt az ügyet most előhozni. Megállapítom, hogy én a Bacher-ügy rendezéséiről, ennek az egész kérdésnek lényegéről hosszú ideig semmit sem tudtam. A Nemzeti Bank elnöke, Popovics Sándor tartotta szükségesnek ennek a kérdésnek rendezésélt, ő indította meg ebben a kérdésben az én előzetes tudtom és hozzájárulásom nélkül a tárgyalásokat, ő folytatta azokat az intézetekkel éls csak amikor kész terve volt, jött hozzám és a főbiztos úrhoz. Ezért Popovics Sándornak senki szemrehányást nem tehet, mert ő mindezt olyan időszakban tette, amikor a korona ellen támadások voltak, amikor nagyobb összegeknek a forgalomból való kivonása káros következményekkel járt volna és épen azt az osztályt sújtotta volna, amelynek érdekében a t. képviselő ur felszólalt. Ne tessék tehát engem gyanúsítani, mert én csak kötelességemet telj esitettem, lehet, jól, lehet, (rosszul, ha rosszul, le fogom vonni a konzekvenciákat. Meg vagyok azonban győződve arról hogy az ország érdekében jártam el akkor, amikor ezt az ügyet rendeztem. (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon és a középen.) En a képviselő urat személyében sohasem támadtam, ő azonban rossz néven vette tőlem, hogy nem válaszoltam a színházadéra vonatkozó kérdésére. Nem értettem meg, miért méltóztatott erről a kérdésről egy óráig beszélni, — nem azért montí<om ezt, mintha nern^ tulajdonítanék ennek a kérdésnek is jelentőséget — hiszen a főváros 12—15%-os, az állam pedig csak 2%-os adót szed. De a képviselő ur azt is állította rólam, aki egyetemi tanár is vagyok, hogy nincs érzékem a kultúra iránt. Kérdezze meg t. képviselőtársam a kultuszminister urat, ő tanúságot tehet arról, hogy amióta én ennek a tárcának élén vagyok, nincsen az a kulturkérdés, amelyet ő ne tudna megvalósítani. (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon és a középen-) Vájjon nem én törekedtem-e a hasznos beruházások kapcsán a népoktatás kiépítésére, a polgári iskolák részére nem most biztositottam-e nagyobb összeget, vájjon a mezőgazdasági oktatásnál nem én vittem-e keresztül Kenéz Béla t. képviselőtársam közbenjárására, hogy Szolnok ipariskolát kapjon, nem én törekedtem-e a népjóléti minister úrral együtt a klinikák rendbehozatalára'? Ez nem kultúrpolitika? Ilyeneket vet szememre a tképviselőtársam és azt hiszi, hogy oktatást tarthat nekem arról, hol kezdődjék a kulturérzékem, holott én mindig ott leszek a gáton, amikor, a magyar kultúra érdekében cselekedni kell. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Sándor Pál: Â magyar színházak nem tartoznak a kultúrához?) Arról is lehet beszélni, dp tessék előbb a városnál elmondani a vigalmi adóra nézve a beszédét. T. képviselőtársam azt mondja, hogy én csak port hintek a világ szemébe és egészen máskép cselekszem, mint ahogy beszélek. Ugy akarja beállítani a dolgot, mintha én Ígéreteimnek sem tennék .eleget és kétségbevonja még azt is, hogy én másra törekedném, mint helyeslésekre és tapsokra. Talán ez az első nap, amikor tapsot kaptam. Merem állítani, hogy a
