Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-579

276 A nemzetgyűlés 579. ülése 1926, Tolna vármegye tolnai választókerületében megválasztott Klein Antal {Éljenzés a jobboldalon.) képviselők megbízóleveleit. A megbízólevelek megvizsgálás és jelentéstétel végett kiadatnak az igazolási állandó bizottságnak. Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy PestPilis-Solt-Kiskun vármegye pilisvörösvári választókerületében megválasztott Weicher Miklós képviselő úrhoz (Éljenzés a jobboldalon. — Propper Sándor : Kinevezett képviselő ! — Malasits Géza : Kisebbségi képviselő! — Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk jobbfelől.) az 1^76 : XXXIX. te. 4. §-a alapján felszólítást intéztem megbízólevelének beadása iránt. A képviselő ur megbízólevelét beadván, az megvizsgálás és jelentéstétel végett kiadatik az igazolási állandó bizottságnak. T. Nemzetgyűlés ! A nemzeti kegyelet oltárán két kiemelkedő alkalom gyújtotta fel nyári szünetünk alatt az emlékezés áldozatának lángját. Tragikus fordulatokban oly szomorúan gazdag nemzeti multunk egy-egy korszakot jelző katasztrófájának tanulságait idézi fel mind a kettő, mintha történelmünk géniusza akarna óvó szavával egyszerre figyelmeztetni nemzeti hibáink következményeire abban a harmadik s talán | minden eddiginél nagyobb megpróbáltatásban, I melynek súlya most nehezedik ránk. Augusztus 29-én volt 400-ik évfordulója a I gyásznapnak, amikor nemzeti nagylétünk nagy j temetője, Mohács véráztatta földje magába fogadta a haza s Európa keresztény kultúrája védelmében elesett nemzetünk disze-virágát. A történelem könyve hódításokkal s dicsőséggel telt arany lapjainál több tanulságot rejtenek magukban számunkra vérrel és könnyel irt gyászlapjai. Most, amikor Trianon gyásza oly megdöbbentő közelségbe hozta számunkra 400 esztendő távlatát, az egész nemzet fájdalmas kegyelettel állotta körül a sirt, ahova századok reménységét temettük, de egyúttal büszke reménységgel is tekint Mohácsra, elpusztíthatatlan életerőnk nagy tanuságtevőjére. Mert Mohácsnál nem az ősi magyar vitézség megfogyatkozása, s nem az ellenséges túlerő, hanem a magyarság évezredes átka, hogy még a veszély tudata s nagysága sem tudja egylelküvé tenni, ásta meg a nemzet sirját. A visszavonás, a belső harcok, s pártviszályok magasra csapó lángjai emésztették fel a Gondviselés által a keresztény Európa védőbástyájaként vészes helyre állított XVI. század Magyarországát. Korszakonként visszatérő tragikus bukásainknak, amelyekből 400 esztendőn át keveset okultunk, szimbólumává vált azóta Mohács. Most, a második Mohács idején álljon előttünk az örök tanulság, hogy az önös hatalmi érdekek helyett csak a közös célért való váll vetett küzdelem, s a széttagoltság helyett csak a nemzet egyetemes érdekeiért való közös munka hozhatja meg a feltámadást. (Ugy van ! jobbfelöl. — Rupert Rezső: Ez kellene! — Cserti József: A gazdasági téren is! — Malasits Géza: Készül a harmadik Mohács! — Nagy zaj a baloldalon.) A másik kegyeletes alkalom a világosi katasztrófának sötét éjszakájába világit bele, annak a művészi alkotásba foglalt örök mécsesnek lángjával, melyet a főváros áldozatkészsége, szabadságharcunk legnemesebb alakjának, az első alkotmányos magyar ministerelnöknek, Batthyány Lajos grófnak emelt (A képviselők felállónak helyeikró7J vértanusága emlékére azon a helyen, hol életét a jogot és igazságot nem ismerő bosszúvágy kioltotta. (A képviselők ismét elfoglalják helyeiket.) Mindkét kegyeletes ünnepen képviselve volt a nemzetgyűlés; a mohácsi csata áldozatainak emelt évi október hó 18-án, hétfőn. emlékműre a Ház elnöke helyezte el a nemzetgyűlés koszorúját, a Batthyány-emlék felavatóünnepén magam vettem részt. (Helyes'és.) Méltóztatnak tudomásul venni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. A kegyelet nevében tett bejelentéseim során kívánok még megemlékezni arról a nagy veszteségről, amely nemzeti kultúránkat a legnagyobb magyar tragika, Jászai Mari halálával érte. Egy félszázadot meghaladó időn át az örökbecsű irodalmi alkotások legnagyobb alakjait életrekeltő komor fenségü alakitásaival, s nemzeti költőink műveinek, s kultuszának terjesztésével és ápolásával örökre beirta nevét a magyar kultúra aranykönyvébe. Nem sokkal azután távozott a magyar élet színpadáról, midőn a történelem múzsája megírta nemzete számára a legmegrázóbb tragédiát. T. Nemzetgyűlés! Bemutatom a ministerelnök ur átiratát, amelyben közli, hogy Magyarország főméltóságu kormányzója f. évi október hó 15-én kelt magas elhatározásával dr. Rakovszky Ivánt m. kir. belügyministeri állásától, dr. Walko Lajost pedig m. kir. kereskedelemügyi ministeri állásától felmenti, egyidejűleg dr. Walko Lajost m. kir. küliigyministerré, (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) dr. naarykéri Scitovszky Béla nemzetgyűlési képviselőt, a nemzetgyűlés elnökét, m. kir. belügyministerré, (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) Herr mann Miksa nemzetgyűlési képviselőt _ pedig m. kir. kereskedelemügyi ministerré (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) kinevezni méltóztatott. A bejelentés tudomásul szolgál. Bemutatom Scitovszky Béla képviselő ur levelét, amelyben a nemzetgyűlés elnöki tisztségéről lemond. Kérem a jegyző urat, hogy a lemondó levelet felolvasni szíveskedjék. Petrovics György .iegyző (olvassa) : »Budapest, 1926. október 16-án. Méltóságos Alelnök ur ! A kormányzó ur Őfőméltósága által magyar királyi belügyministerré neveztetvén ki, a nemzetgyűlés elnöki állásáról ezennel lemondok és tisztelettel kérem Méltóságodat, hogy ezen lemondásomat a t. Nemzetgyűlésnek tudomásulvétel végett bejelenteni méltóztassék. Legyen szabad ehhez őszinte köszönetem kifejezését csatolnom azért az értékes támogatásért, melyet négy évet meghaladó — s emberi gyarlóságoktól bizonyára nem mentes elnöki működésem alatt (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. — Zaj a jobboldalon.) ugy Méltóságod, mint többi tisztviselőtársaim, nemkülönben a t. Nemzetgyűlés minden tagja részéről tapasztalni szerencsém volt, s amelynek hálásan őrzött emlékéből merített bizalommal kérem a t. Nemzetgyűléstől uj állásomban is a közérdek szolgálatára irányuló törekvéseim jóindulatú elbírálását. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Fogadja Méltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Scitovszky Béla s. k. Elnök : Méltóztatnak a lemondást tudomásul venni ? (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot, s az igy megüresedett elnöki tisztség betöltése iránt később fogok a t. Nemzetgyűlésnek javaslatot tenni. Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy a ministerelnök ur átiratával magas kormányzói kézirat érkezett. Kérem a jegyző urat, hogy a Kormányzó_ ur Öfőméltóságának kéziratát felolvasni sziveskedjék. Petrovics György jegyző (olvassa) : »Magyarország Nemzetgyűlésének Kormányzói Üdvözletemet ! T. Nemzetgyűlés ! A magyar királyi ministerelnök a kihirdetés elrendelésének kérdésében való határozás végett elém terjesztette a