Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-569

"À nemzetgyűlés 569. ülése 1926. évi június hó 15-én, kedden. 21 tárgyaltuk meg ezeket a kérdéseket? Nem a Népszövetség itt lévő uraival! Nem a Népszövetség pénzügyi bizottságával? Azt hiszi tehát t. képviselőtársam, hogy ez önhatalmúlag, csak a mi részünkről történt? Hol történtek ezek a fokozások? Sehol másutt, csak ott, ahol azt a korona árváltozásai tették szükségessé; ezenkívül, alapjában véve mindenütt, csak r a kiadások mérsékléséről volt szó. (Sándor Pál: Ez nem áll!) Igen t. képviselőtársam arra az álláspontra helyezkedik, hogy a takarékosság csak a létszámcsökkenés keretén belül marad, ós ebben a tekintetben hivatkozik Popovics Sándorra, a Nemzeti Bank elnökére. Engedelmet kérek, végeredményében a lehető legnagyobb megtakaritásokat ezen a téren lehetett elérni. Látom, hogy igen t. képviselőtársam igen könnyen veszi ezt a kérdést és azt mondja, hogy tessék egyharmadára leszállitani a tisztviselői létszámot. Én ezzel szemben azt ál'Mtom. hogy mi, igenis az ország mai viszonyaihoz alkalmazkodva, leszállítottuk a tisztviselői létszámot, ezt elismerte Sándor Pál igen t. képviselőtársam is. (Sándor Pál: Összesen 2—3%-kai! —• Élénk ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Ne méltóztassék ilyen adatokat mondani. Itt vannak az adatok, amelyeket nemcsak itt, hanem Genfben is felülvizsgáltak. 38.000 fővel csökkentettük a „ tisztviselők létszámát. (Esztergályos János: És mennyivel szaporították?) Semmivel, t. képviselőtársam. Ép most idéztem, hogy mennyivel csökkentettük a létszámot, tehát nem szaporíthattuk. . Méltóztassék ezt tudomásul venni. Meg kellett tennünk ezt a fájdalmas operációt, bár tudtuk, hogy a tisztviselői osztály mit tett az ország és a nemzet érdekében. (Igás! Ügy van! jobb felöl. — Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Egy hang a jobboldalon: Hát mit akarnak'? Üssük agyon őket?) Nem veheti senki rossz néven, hogy ugy történt a csökkentés, hogy az üres állásokat nem töltöttük be; ezzel csak egy szociálpolitikai követelménynek tettünk eleget, mert az üres állásokat be nem töltve, legalább nem tettem ki az utcára tisztviselőket. De egyébként sem álltunk meg a takarékosság utján. A takarékossági bizottság továbbra is komolyan foglalkozik ezekkel a kérdésekkelÉpen most vannak előtte olyan tervezetek és adatok, amelyek intézmények összevonására és megszüntetésére vonatkoznak. Már igen sok intézményt megszüntettünk és összevontunk eddig is. Ott vannak a dologi kiadások terén életbeléptetett erősebb ellenőrzési kérdések. Elhiszem természetesen, hogy sokkal kedvezőbb volna, ha máról holnapra oldhatnánk meg ezeket a kérdéseket, de merem állítani, hogy az alatt az idő alatt, amióta én állok a pénzügyministerium élén, én és elődeim is tisztességgel és becsülettel feleltünk meg a munkának, mert hiszen olyan munkaterhét kellett pl. nekem magamra vállalnom, amilyenre nem lehet sok példát, mutatni. Egy év alatt három költségvetést kellett összeállítanom és emellett folyton figyelemmé!! kellett lenneto a; gazdasági a szociális, a kulturális és a politikai követelményekre is. Ezt kérem, ne tessék szemrehányásnak venni. (Propper Sándor: Az eredmény dicsérje a mestert, ne önmaga! — Ivády Béla: Ennyi elismeréssel már igazán lehetnének! — Zaj. — Elnök csenget.) Szóvá tette Sándor Pál igen t. képviselőtársam a titkos rendeleteket. A titkos szóval már torkig vagyunk. (Esztergályos János: Az egyesületeket kérdezzék meg! — Erdődi-Harrach Tihamér: Hallgassák meg, hogy magukról hogy beszélnek! — Sándor Pál: Bizalmas rendeletekről beszéltem!) Méltóztassék megvárni, t. képviselőtársam, hogy mit mondok. Bizalmas rendeletekről sincs szó. Aki az állami adminisztrációt érti, az tudja, hogy kétféle rendelet van. Az egyik a nagy nyilvánosság számára szól, a'másik äz úgynevezett intern rendelet. Mi a kettő között a különbség? Az első a polgárok cselekvését és magatartását szabályozza, a másik az adóhatóságoknak ad eljárási utasitásokat, amelyek nem tartoznak a nyilvánosság elé. De nem tud nekem igen t. képviselőtársam olyan bizalmas rendeletet mutatni vagy mondani, amely alapot szolgáltatna az olyan gyanúsításra, aminővel ön élt, igen t. képviselőtársam, mintha én felszólítanám az adóhatóságokat arra, hogy indokolatlanul adót emeljenek. Majd fel fogom olvasni ezeket a rendeleteket szó szerint. (Halljuk! Halljuk!) Igen jól tudja t. képviselőtársam, hogy specialiter ami a jövedelmi adót, a vagyonadót és a hasonló adókat illeti, — és most méltóztassanak megszólalni azok, akik minden alkalommal követelik, hogy az egyenes adókat munkálja ki a pénzügyminister — a pénzügyministernek kötelessége arra törekedni, hogy ebben a tekintetben helyes, igazságos és méltányos adóztatás legyen és csak addig van joguk és jogkörük ezeknek a rendeleteknek, amig ezt az elvet tartják szem előtt. (Klárik Ferenc: De progresszív alapon! — Felkiáltások a jobboldalon: Fogalma sincs róla! — Zaj.) Mindenki tudja, aki a jövedelmi, a hozadéki és a kereseti adóval foglalkozik, hogy a legnehezebb kérdés ezeknek az adónemeknek helyes kidolgozása. Méltóztassanak egész Európát végignézni és méltóztassanak elődeim munkáját is tanulmányozni, egészen Wekerle Sándorig és meg méltóztatnak győződni róla, hogy mindenütt és minden időben dolgoztak ilyen rendeletekkel. Itt van ez a két intern rendelet. Nagyon sajnálom, hogy ezeI ket nem nyilvánosan adtam ki, mert épúgy lehettek volna nyilvános rendeletek is, hiszen semmi okom nincs tartalmukat titkolni. Semmi egyebet nem^ tettem, mint azt mondtam, hogy a költségvetésben ennyi van megállapítva, a költségvetést a nemzetgyűlés megszavazta, tessék ezeknek az összegeknek behajtásáról gondoskodni, de mindig szem előtt tartva a gazdasági élet összes követelményeit. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Igen t. képviselőtársam különösen azért panaszkodik, hogy a pénzügyi hatóságok a kisadózókat zaklatják; — a kisadózókról itt nem fogok többet mondani, csak arról, ami a rendeletben van: »A kivetésnél természetesen figyelemmel legyenek arra, hogy ne a kisadózókat, kisiparosokat, kiskereskedőket stb. nyomorítsák meg nagyobb adókkal, hanem a nagyobb adózók adóalapjaira fektessék a fősúlyt.« Hát engedelmet kérek, lehet ezt kritizálni? (Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János; Hajtsák végre ebben a szellemben a vidéki kiskirályok, a pénzügyigazgatók! —• Sándor Pál: Példákat hoztam fel, azokról miért nem nyilatkozik a ministerelnök ur?) Vagy igen t. képviselőtársamnak talán a következő intézkedés ellen van kifogása? (Olvassa): »A leghelyesebben jár el az adóhivatal, ha azokat^ az adózókat, akiknek adóalapját a rendelkezésre álló adatok alapján a bevallástól eltérően és nedig legalább 4000 koronát meghaladó összegben kell megállapítani, beidézi és az adóalapot lehetőleg a fél közben jötté vei a legalapo4*