Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-569

"À nemzetgyűlés 569. ülése 1926. évi június hó 15-én, kedden. 21 tárgyaltuk meg ezeket a kérdéseket? Nem a Népszövetség itt lévő uraival! Nem a Népszö­vetség pénzügyi bizottságával? Azt hiszi tehát t. képviselőtársam, hogy ez önhatalmúlag, csak a mi részünkről történt? Hol történtek ezek a fokozások? Sehol másutt, csak ott, ahol azt a korona árváltozásai tették szükségessé; ezenkívül, alapjában véve mindenütt, csak r a kiadások mérsékléséről volt szó. (Sándor Pál: Ez nem áll!) Igen t. képviselőtársam arra az álláspontra helyezkedik, hogy a takarékosság csak a létszámcsökkenés keretén belül marad, ós ebben a tekintetben hivatkozik Popovics Sándorra, a Nemzeti Bank elnökére. Engedel­met kérek, végeredményében a lehető leg­nagyobb megtakaritásokat ezen a téren lehe­tett elérni. Látom, hogy igen t. képviselőtár­sam igen könnyen veszi ezt a kérdést és azt mondja, hogy tessék egyharmadára leszálli­tani a tisztviselői létszámot. Én ezzel szemben azt ál'Mtom. hogy mi, igenis az ország mai vi­szonyaihoz alkalmazkodva, leszállítottuk a tisztviselői létszámot, ezt elismerte Sándor Pál igen t. képviselőtársam is. (Sándor Pál: Össze­sen 2—3%-kai! —• Élénk ellenmondások a jobb­oldalon és a középen.) Ne méltóztassék ilyen adatokat mondani. Itt vannak az adatok, amelyeket nemcsak itt, hanem Genfben is felülvizsgáltak. 38.000 fővel csökkentettük a „ tisztviselők létszámát. (Esz­tergályos János: És mennyivel szaporították?) Semmivel, t. képviselőtársam. Ép most idéz­tem, hogy mennyivel csökkentettük a létszá­mot, tehát nem szaporíthattuk. . Méltóztassék ezt tudomásul venni. Meg kellett tennünk ezt a fájdalmas operációt, bár tudtuk, hogy a tisztviselői osztály mit tett az ország és a nem­zet érdekében. (Igás! Ügy van! jobb felöl. — Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Egy hang a jobboldalon: Hát mit akarnak'? Üssük agyon őket?) Nem veheti senki rossz néven, hogy ugy történt a csökkentés, hogy az üres állásokat nem töltöttük be; ezzel csak egy szo­ciálpolitikai követelménynek tettünk eleget, mert az üres állásokat be nem töltve, legalább nem tettem ki az utcára tisztviselőket. De egyébként sem álltunk meg a takarékosság ut­ján. A takarékossági bizottság továbbra is ko­molyan foglalkozik ezekkel a kérdésekkel­Épen most vannak előtte olyan tervezetek és adatok, amelyek intézmények összevonására és megszüntetésére vonatkoznak. Már igen sok intézményt megszüntettünk és összevontunk eddig is. Ott vannak a dologi kiadások terén életbeléptetett erősebb ellenőrzési kérdések. Elhiszem természetesen, hogy sokkal kedve­zőbb volna, ha máról holnapra oldhatnánk meg ezeket a kérdéseket, de merem állítani, hogy az alatt az idő alatt, amióta én állok a pénz­ügyministerium élén, én és elődeim is tisztes­séggel és becsülettel feleltünk meg a munká­nak, mert hiszen olyan munkaterhét kellett pl. nekem magamra vállalnom, amilyenre nem lehet sok példát, mutatni. Egy év alatt három költségvetést kellett összeállítanom és emellett folyton figyelemmé!! kellett lenneto a; gazdasági a szociális, a kulturális és a politikai követel­ményekre is. Ezt kérem, ne tessék szemrehá­nyásnak venni. (Propper Sándor: Az eredmény dicsérje a mestert, ne önmaga! — Ivády Béla: Ennyi elismeréssel már igazán lehetnének! — Zaj. — Elnök csenget.) Szóvá tette Sándor Pál igen t. képviselő­társam a titkos rendeleteket. A titkos szóval már torkig vagyunk. (Esztergályos János: Az egyesületeket kérdezzék meg! — Erdődi-Har­rach Tihamér: Hallgassák meg, hogy maguk­ról hogy beszélnek! — Sándor Pál: Bizalmas rendeletekről beszéltem!) Méltóztassék meg­várni, t. képviselőtársam, hogy mit mondok. Bizalmas rendeletekről sincs szó. Aki az ál­lami adminisztrációt érti, az tudja, hogy két­féle rendelet van. Az egyik a nagy nyilvános­ság számára szól, a'másik äz úgynevezett in­tern rendelet. Mi a kettő között a különbség? Az első a polgárok cselekvését és magatartá­sát szabályozza, a másik az adóhatóságoknak ad eljárási utasitásokat, amelyek nem tartoz­nak a nyilvánosság elé. De nem tud nekem igen t. képviselőtársam olyan bizalmas rende­letet mutatni vagy mondani, amely alapot szolgáltatna az olyan gyanúsításra, aminővel ön élt, igen t. képviselőtársam, mintha én fel­szólítanám az adóhatóságokat arra, hogy indo­kolatlanul adót emeljenek. Majd fel fogom ol­vasni ezeket a rendeleteket szó szerint. (Hall­juk! Halljuk!) Igen jól tudja t. képviselőtár­sam, hogy specialiter ami a jövedelmi adót, a vagyonadót és a hasonló adókat illeti, — és most méltóztassanak megszólalni azok, akik minden alkalommal követelik, hogy az egye­nes adókat munkálja ki a pénzügyminister — a pénzügyministernek kötelessége arra töre­kedni, hogy ebben a tekintetben helyes, igaz­ságos és méltányos adóztatás legyen és csak addig van joguk és jogkörük ezeknek a rende­leteknek, amig ezt az elvet tartják szem előtt. (Klárik Ferenc: De progresszív alapon! — Felkiáltások a jobboldalon: Fogalma sincs róla! — Zaj.) Mindenki tudja, aki a jövedelmi, a hozadéki és a kereseti adóval foglalkozik, hogy a legnehezebb kérdés ezeknek az adó­nemeknek helyes kidolgozása. Méltóztassanak egész Európát végignézni és méltóztassanak elődeim munkáját is tanulmányozni, egészen Wekerle Sándorig és meg méltóztatnak győ­ződni róla, hogy mindenütt és minden időben dolgoztak ilyen rendeletekkel. Itt van ez a két intern rendelet. Nagyon sajnálom, hogy eze­I ket nem nyilvánosan adtam ki, mert épúgy lehettek volna nyilvános rendeletek is, hiszen semmi okom nincs tartalmukat titkolni. Semmi egyebet nem^ tettem, mint azt mondtam, hogy a költségvetésben ennyi van megállapítva, a költségvetést a nemzetgyűlés megszavazta, tes­sék ezeknek az összegeknek behajtásáról gon­doskodni, de mindig szem előtt tartva a gaz­dasági élet összes követelményeit. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Igen t. képviselőtársam különösen azért panaszkodik, hogy a pénzügyi hatóságok a kis­adózókat zaklatják; — a kisadózókról itt nem fogok többet mondani, csak arról, ami a ren­deletben van: »A kivetésnél természetesen figyelemmel legyenek arra, hogy ne a kis­adózókat, kisiparosokat, kiskereskedőket stb. nyomorítsák meg nagyobb adókkal, hanem a nagyobb adózók adóalapjaira fektessék a fő­súlyt.« Hát engedelmet kérek, lehet ezt kritizálni? (Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János; Hajtsák végre ebben a szellemben a vidéki kiskirályok, a pénzügyigazgatók! —• Sándor Pál: Példákat hoztam fel, azokról miért nem nyilatkozik a ministerelnök ur?) Vagy igen t. képviselőtársamnak talán a következő intéz­kedés ellen van kifogása? (Olvassa): »A leghe­lyesebben jár el az adóhivatal, ha azokat^ az adózókat, akiknek adóalapját a rendelkezésre álló adatok alapján a bevallástól eltérően és nedig legalább 4000 koronát meghaladó összeg­ben kell megállapítani, beidézi és az adóala­pot lehetőleg a fél közben jötté vei a legalapo­4*

Next

/
Oldalképek
Tartalom