Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.
Ülésnapok - 1922-577
'246 !A nemzetgyűlés 577. ülése 1926. Ják. (Zaj. — Propper Sándor: Arra számítanak, hátha meghalnak addig a nyugdíjasok!) r Az igen t. pénzügyminister ur feltételezi róluk, hogy ők még vannak olyan anyagi erőben, hogy öt esztendeig várhatnak. Pedig ha arra gondol az igen t. pénzügyminister ur, hogy most az ő politikája szerint lejátszódott egy periódus az állami szanálásban, aonely két és iélesztendeig tartott, akkor be kell látnia, hogy amint nem lehetett remélni, hogy a két és fél év helyett öt esztendeig kibírja a magyar adófizető polgárság, hogy olyan terhek alatt nyögjön, amilyen terhek alatt nyögött két és fél esztendeig, ugy nein lehet kivárni attól a magánalkalmazotltól vagy nyugdíjastól azt, hogy öt esztendeig nyögjön abban a várakozásban, hogy majd öt esztendő múlva talán változtatni fognak valamit az ő sorsán. A mai viszonyok között senkinek fizetési viszonyai sem stagnálhatnak öt esztendőn keresztül. Vájjon a vezérigazgató arak beleegyeznének-e abba, igen t. pénzügyminister nr, hogy az ő vezérigazgatói járandóságaik most öt esztendőre megállapittassanak és megmerevittessenekl Amint a közalkalmazottak és az állami nyugdíjasok járandóságai sem stagnálhatnak, épugy áll ez a magánalkalmazottakra is. Mindnyájan attól a reménytől vannak eltelve, ez tartja bennük az erőt, hogy fizetési viszonyaik nem fognak stagnálni, hanem azoknak javítása fog bekövetkezni előbb-utóbb. Senkinek a fizetése nincs ma öt esztendőre előre megállapítva és az igen t. pénzügyminister ur most a magánalkalmazottak nyugdíját mégis öt esztendőre akarja megállapítani. Már kifejtettük, hogy ez a törvényjavaslat voltaképen a pénzintézeteket sújtja. Kifejtettük azt is, hogy a pénzintézetek egyik főjövedelmi forrása a betét, a betétek pedig emelkedőben vannak. Kérdezem az igen t. pénzügyminister urat, vájjon nem számit arra, hogy pénzügyi politikája ebben a tekintetben eredményeket fog hozni s nem számit a pénzügyminister ur arra, hogy a betétek a pénzintézetek kasszájában emelkedni fognak! Bocsánatot kérek, akkor az a bizalmatlanság, amely a minister ur politikája iránt megvan a mi részünkről, megint csak ujabb érveket kap. Még nagyobbfoku bizalmatlansággal kell lennünk a pénzügyminister ur iránt, ha nem számit pl. egy óriási betét szaporodásra a pénzintézetek vagyonát illetőleg. (Barthos Andor: Arra nem is lehet számítani! — Zaj.) Például a háztulajdonosok érdekében a házbérek valorizációja fokról-fokra megtörténik. Legutóbb már 50%-ig történt meg, legközelebb pedig — amint tudjuk *— 75%-ig fog megtörténni ez a valorizáció. Ez tehát fokozódik. A nyugdíj, vagyis a járandóság pedig most öt esztendőre íixirozódik. Az életszükségleti cikkek árai már 120%-ig emelkedtek sat. minister nr most fixirozni akarja a nyugdíjjárandóságokat öt esztendőre előre. Ilyen és ehhez hasonló határozmányok azok, amelyek belőlünk kiváltják azokat a kifakadásokat, hogy ezt a törvényjavaslatot bankbarát, nagybankbarát törvényjavaslatnak kell mondanunk. A törvényjavaslatnak ez a határozmánya tényleg bankbarát intézkedés. Ez az ötesztendős lerögzités a bankigazgatók nyugalmának biztosítása, semmi egyéb. Megvédése a bankok élén álló igazgatóság-oknak a lázadsz-n épség ellen, a rebellisnek mondott tisztviselőhad vagy nyugdíjashad ellen. És kérdezem az igen t. pénzügyminister urat, — bár tegnap már nyilatkozott — mi lesz a nyugdíjalapokkal? Mi lesz a nyugdíjalapokkal három év alatt és mi lesz velük öt esztendő alatt? évi június hó 24-én, csütörtökön. Én az igen t. pénzügyminister úrtól azt kértem, hog-y az egész kérdést aként oldja meg, hogy a nyugdíjalapokat állíttassa vissza és ehhez adjon állami támogatást, ehhez nyújtson a törvény hatósági kényszert. És most az igen .t pénzügyminister ur tegnap kilátásba is helyezte, hogy ebben a tekintetben rövidesen javulni fognak az állapotok. Én most olyan gyanakodó vagyok, gyanú fogott el, vajjen nem ez a öt esztendős határidő lesz-e az állami támogatás a nyugdíjalapok refundálá(Bud János pénzügyminister: Az állani járuljon hozzá?) Reméljük, hogy nem azért köti meg a nyugdíjat öt esztendőre az igen t. pénzügyminister ur, hogy segítsen ezzel a vállalatoknak, hogy azok meg legyenek kiméivé és meg legyenek mentve minden követeléssel tízemben. Elnök: A képviselő ur beszédideje lejárt. Kérem, szíveskedjék beszédét befejezni. Szilágyi Lajos: Épen azért, — ugy ahogy indítványom is szól — kérem ennek a megmerevitett állapotnak megváltoztatását. Az öt esztendős határidő helyett pedig azt kérem, hogy az igen t. pénzügyminister ur elégedjék meg azzal, hogy ez a törvényjavaslat most csak három esztendei időre hasson ki és három esztendő múlva már ennek a törvényjavaslatnak és speciálisan a 9. §-nak intézkedése folytán a revízió lehetővé váljék. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovies György jegyző: Bíró Pál! Biró Pál: T. Nemzetgyűlés! Én igen nagy Önkorlátozással hallgattam végig — illetőleg nem hallgattam végig, hanem vettem tudomásul — azt a vitát, amely az előttünk fekvő törvényjavaslatnál ^keletkezett. *Nagy önkorlátozással azért, mert nem akartam a vitában a plénumban részt venni, nehogy ugy tűnjék fel a dolog, mintha egyéni vagy magánérdekeket akarnék a törvényhozás házában képviselni. Tettem ezt annak dacára, hogy t. képviselőtársaim legnagyobb része — azt hiszem a túlsó oldalon^ is — tudja azt, hogy egyénileg ennél a törvényjavaslatnál érdekelve nem vagyok, mert mindazokon a rendelkezéseken, amelyeket ez a törvényjavaslat a módositásokkal együttesen statuálni fog, én a magam hatáskörében levő vállalkozásoknál, messze túlmeniőleg már előzőleg ezt a kérdést megoldottam, inert abban a szerencsés, kivételes helyzetben voltam, hogy ezt megtehettem. Ha ma mégis felszólalok, ezt teszem azért, mert nem tudom szótlanul hallgatni azt a módot, — a dolognak nem a személyes részét értem — amellyel az előttem szólott igen t. képviselő urnák méltóztatott ennek a törvényjavaslatnak a kérdését itt a Ház előtt szóvátenni. A pénzügyminister ur Ő Nagyméltóságát aposztrofálja ő, még pedig olyan módon, hogy abból azok, akik hallják és akik a materiát nem ismerik ugy, olyan részletesen, mint ahog*y ő ismeri vagy én ismerem, vagy ahogy ismeri az a^ néhány képviselő ur, aki a tárgyalásokban résztvett a bizottságokban is, azt az impressziót meríthetik, mintha itt valami rettenetes szociális igazságtalanságot akarna a magyar kormány és a magyar törvényhozás kodifikálni, hogy itt exszisztenciák kárára és romlására törekszik, nagy gazdasági érdekeltségeket véd, amint azt az igen t. képviselő ur ma is és minduntalan a kormány szemére veti. Ennek ellenében én kötelességemnek tartom megállapítani azt, hogy ez, a törvényjavaslat egyike lesz Közép-Európa legmeszszebbmenő szociális kodifikációinak. (Propper