Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.
Ülésnapok - 1922-569
18 "A nemzetgyűlés 569. ülése 1926. évi június hó 15-én, kedden. díj közötti összeg tiz részletre felosztva évenkint legyen a nyugdíjhoz csatolva, a legmerevebb ellenállásra talált a legfőbb felügyeleti hatóság: a Tébe. és a Gyosz. részéről. Nyilván azért, mert a tőkehiány nagy ebben az országban és a nyugdíjalap vagyonára spekulativ célokból van szükség. Ezek a felügyeleti ható : í-ágok ugyanígy elutasították az összegszerű létminimumnak igen szerény és igen alázatos kérését is, pedig mi azt hisszük, hogy a vállalatokat nem kellett volna ennek a törvényjavaslatnak megtervezésénél annyira megkímélni, hogy azok rokkanjanak bele, akiknek a szűkös megélhetésre szerzett jogaik vannak. A javaslatban továbbá az 1914-es esztendő, mint a nyugdíjszabályzatok Stichtag] a szintén azt jelenti, hogy a vállalatok azokat a szociális morzsákat is, melyeket az alkalmazottak a háborús esztendők alatt maguknak kiharcoltak, akarják kaparitani. T. Nemzetgyűlés, legyen, térjünk vissza az 1914-es állapotokra, a megélhetés, a munka és sok más egyéb területen is. De ha mindezeken a területeken ma 1926-ot irunk, miért kell a nyugdíjalapszabályok tekintetében is 1914-re visszamenni? Ugy a létminimum megállása, mint az 1914-be való visszanyúlás csak egyetlenegy célt szolgál, azt, hogy ujabb és tömeges olcsó nyugdíjaztatásokat lehessen keresztül vinni. (Zaj jobbfelöl. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Hogy azután az ilyen olcsón nyugdíjazott tömegeknek az amúgy is teljesen reménytelen munkanélküli magántisztviselői tömegek közé áradása mit jelent» ezt talán csak azok nem tudják, akik a politikus babérait a közgazdász gyakorlati lehetőségeivel szerencsésen össze tudják kapcsolni. A javaslat szerint az a körülmény is, hogy az arányszám megtámadásához, az érdekelteknek egy relative igen nagy számára van szükség, nézetünk szerint a megtámadhatóságnak illuzóriussá tételét jelenti. ' Mert mindig könnyű lesz egy-két embert megvásárolni vagy megfélemlíteni, rendszerint épen a legszegényebbeket és a legnyomorultabbakat, akik azután egy pár Judás-fillérért visszalépnek és cserben hagyják osztályos társaikat. Hogy pedig a magyar vállalkozás ilyen kísérletektől nem nagyon tartja magát vissza, ezt a példák egész légiójával lehetne bizonyitani. Kifogásunk van a Pénzintézeti Központ revizorainak monopóliumszerű alkalmazása ellen is. A Pénzintézeti Központ és a bankok, valamint ezeken keresztül az iparvállalatok vezetőségével oly szoros a. kapcsolat, hogy minden jóhiszeműséget fel is tételezve, lehetetlen az elfogulatlanság kellő mértékét ezektől a revizoroktól elvárni. Annál inkább helyén való volna az igényjogosultak érdekképviseletei által előterjesztett szakférfiak bevonása, csakhogy ezektől jobban fázik a Tébe., mint az ördög a tömjénfüsttől. Pedig a Tébe. ne féltse a tisztviselőktől az üzleti titkokat, hiszen ezeket úgyis az aktivek ismerik jobban és nem adják tovább, a szakférfiakban pedig szerintünk talán még ennél is jobban meg lehetne bizni. A javaslatnak egyik legkülönösebb és leggyanúsabb rendelkezése az indokolásmentesség. T. Nemzetgyűlés! A velencei tizek tanácsa óta, — még a proletárdiktatúra idejét sem véve ki — egészen példátlan Európában, hogy a bíróságok ne tartozzanak ítéleteiket indokolni. A birói kogniciónak ez az egészen hallatlanul liberális kezelése nagyon szokatlan egy olyan kormányzat alatt, amely a jogtalanságot a jogszabályok és a formák tömegébe igyekszik belefullasztani. Ha tehát itt egyszerre a szabad mérlegelés apostolaként lép fel a javaslat, illetőleg az azt benyújtó kormányzat, akkor súlyos ódiumot von magára a kormány, azt, hogy ő maga lej aratja az igazságszolgáltatás tekintélyébe vetett hiteti, amely — legalább a polgári bíróságokra vonatkozólag — eddig mindig meg volt A javaslat továbbá hatályon kivül akarja helyezni az eddigi kedvező birói Ítéleteket és egyezségeket is. Itt, ugy látszik, uj fordított Krisztusok születnek, akik a károsult tőkének visszaadják azt, amiről előbb egy könnyelmű pillanatában a nyugdíjas lemondott vagy amit az igazságtalan földi biró elvett tőle. Ezekután a földi biró is rosszul jár ennél az uj javaslatnál és ha a javaslatból törvény lesz, akkor a nyugdíjas magántisztviselők nagyrészének csakhamar a mennyei bíróhoz kell fellebbeznie. Néhány szót még a pénzügyminister ur és az előadó ur kisérőbeszédéhez, amellyel akkor a javaslatot benyújtották. _ Maga az előadó ur is megállápitotta, hogy a javaslat annak következménye, hogy szükségesnek tartották kiszakítani az általános valorizációs javaslatból, mert az a nyugtalanság, amely az igényjogosultak körében tapasztalható volt, állandó izgalmat váltott ki a társadalomból. Ezzel szemben ehhez a megjegyzéshez hozzá kell fűznünk, hogy az általános valorizáció miatti felzúdulással nem mert a kormány szembeszállni és azért szakitotta ki a magánalkalmazottakra vonatkozó részt a törvényjavaslatból, mert a magánalkalmazottakkal könnyebben próbál elbánni, mint ahogy az egész társadalmat érintő általános valorizációs törvényjavaslat kapcsán az abban érdekeltekkel elbánhat. Ez a nyugtalanság valóban fennállott, de naivitás lenne feltételezni azt, hogy ennek a nyugtalanságnak a birói gyakorlatban kialakult magasabb valorizálás volt az oka. Tehát, ha nyugtalanság volt, ez csak azért volt, mert a birói gyakorlat nem volt egységes és ez a nyugtalanság semmiesetre sem várta és kívánta azt, hogy az érdekeltek a birói gyakorlatnál rosszabb elbánásban részesüljenek. Groteszknek mondotta az előadó ur azt, hogy egyes szakszervezeti lapokban megjelent közlemények szerint fenn kívánják az alkalmazottak tartani a birói gyakorlatot. Ezt ő groteszknek tartotta valószínűleg azért, mert komikusnak tartja a jogaikat, kenyerüket féltő alkalmazottak kétségbeesett erőfeszítését, amellyel jobb hiányában a birói gyakorlatot kívánják fentartani. Itt felhívjuk az előadó ur figyelmét arra, hogy a Közgazdasági Figyelőben egy kevésbé groteszk, ellenben annál hátborzongatóbb közlemény jelent meg... (Zaj a jobboldalon. — Esztergályos János: Mit fognak augusztusban csinálni, ha már most is nyugtalankodnak? Itt fognak ülni augusztusban is! — Zaj) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Kéthly Anna:.. .^ amely szerint a közeljövőben meg fog kezdődni a koncentrációs mozgalom ugy a pénzintézetek, mint az iparvállalatok között, ami további tisztviselőtömegek elbocsátását vonja maga után. A Budapesten élő és elhelyezkedést nem találó szellemi felesleg tehát vagy a vidéken, vagy az utódállamokban lesz kénytelen elhelyezkedni, ami — a cikkiró szerint — kétségkívül nagymértékben fogja enyhíteni a budapesti lakáshiányt. A haditerv tehát a javaslatot nézve igy alakul: előbb redukálják a nyugdíjakat, azután
