Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-576

232 A nemzetgyűlés 576. ülése 1926. évi június hó 23-án, szerdán. Debrecen 1926 február hó 24. Kerületi főkapitány helyett m. kir. rendőrfőtanácsos.« Nyilvánvaló ebből a teljesen tarthatatlan és áz-siai állapotokra mutató ténykedésből, hogy az állampolgárok megbizhatósága kérdésében aszerint döntenek, vájjon az illető melyik fajhoz vag:^ vallásfelekezethez tartozik. Nyilvánvaló és megállapítható ebből a bizalmas rendőrségi felterjesztésből, hogy itt olyan állampolgárról van szó, akinek a proletárdiktatúra alatt tanúsított magatartása kifogás tárgyává nem tehető, akivel szemben rendőri szempontból aggály fel nem merült és akinek egyetlen bűne az, hogy olyan fajhoz vagy olyan vallásfelekezethez tartozik, amely nem kedves a belügy minister urnák és az alája tartozó hivataloknak. Felmerül itt az a kérdés, hogy ilyen bizalmas dolgok miképen kerülnek hozzánk, ellenzéki képviselőkhöz, mint ahogy például Preszly főispán ismeretes sajtórendelete is hozzánk került. Erre is meg tudom adni a választ. Ezek a bizalmas, dolgok azért kerülnek hozzánk, mert a belügyminister ur alá rendelt hatósági közegek idegei már kezdik felmondani a szolgálatot, már nem bürják el azokat az állapotokat, amelyeket a belügyminister ur meghonosított. A ministerium alá tartozó hatóságok ezekkel már torkig vannak, undorral vannak eltelve azokkal az állapotokkal szemben, amelyeket a belügyminister ur meghonosított abban a tekintetben, hogy nála faji és osztályszem pontok dirigálnak, azok a szempontok, amelyek a belügyminister ur akaratelhatározását irányítják. Kérdem, mit szólnának önök ahhoz és milyen felháborodást váltana ki ebből a nemzetgyűlésből az, — szerintem teljesen jogosan —ha a csehek, jugoszlávok és a románok a megszállott területeken, illetőleg a hozzájuk tartozó területeken olyan magatartást tanusitanának az áÜlam polgárság kérdésének megítélésében, hogy a magyarokkal szemben azt a véleményt terjesztik elő, hogy őket faji jellegüknél fogva nem honosítják. (Peyer Károly: Méjg Báaffyt is elfogadták! — Hedry Lőrinc: Húsz éve ott lakó birtokos-enibereket utasítanak el, aMknek nincs odavaló illetőségük! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! Györki Imre: Meg kell állapitanom, hogy ha az utódállamokban hasonlóképen járnak el a magyarokkal szemben, akkor ennek megvan a kellő indoka, mert a Rakovszky-féle módszer mutatott nekik irányt és útmutatást arra, hogy miképen kell eljárni azokkal szemben, akik akár vallási, akár faji szempontból nekik nem kívánatosak. (Zaj a jobboldalon.) De nem kívánhatunk többet ettől a kormányzattól, hallva a Fábián képviselőtársam által előterjesztett interpellációra adott pénzügyministeri választ. Nem várhatunk ettől a kormányzattól mást, amikor hallanunk kellett a ministerelnök urnák a napokban elmondott válaszát, amelyet a társadalmi egyesületek küldöttségének adott. (Farkas István: A frankhamisítók szakszervezete!) Hiszen ebben a küldöttségben ott szerepel a Nemzeti Szövetség is, amelyről megállapít tátott, hogy a hamis frankokat heteken keresztül a helyiségében őrizték s hogy annak vezető tagjai aktív részesei voltak a frankhamisításnak vagy a frankok terjesztésének. A ministerelnök ur tehát a Társadalmi Egyesületek Szövetségének, a Tesz-nek, amely ugyancsak kompromittálva van, a következőket válaszolta. (Zaj. — Lendvai István: Azért zsidó, hogy hazudjék! — Rupert Rezső: Nem hallja az elnök ur? Itt egy részeg ember van jelen! A pálinkabűz ideérzik! — Szabóky Jenő: Onnan meg a foghagymaszag !) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Esztergályos János: Lehetetlen, hogy egy részeg emberrel tárgyaljunk! — Zaj a Ház minden oldalán. — Pakots József: Magas szellemi nívót árulnak el a képviselő urak! — Barthos Andor: Ő se mondja, hogy: pálinkabűz! — Pakots József: Hallatlan ez a magyar parlamentben! — Esztergályos János: Miért nem ajánlják neki, hogy menjen ki? — Petrovácz Gyula: Semmi ok sincs rá, hogy kimenjen! — Esztergályos János közbeszól.) Esztergályos János képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Lendvai István közbeszól.) Lendvai István képviselő urat kénytelen vagyok harmadszor is rendreutasítani. Ha nem méltóztatik a házszabályoknak megfelelően az elnöki figyelmeztetést figyelembe venni, kénytelen leszek szigorúbb intézkedéseket alkalmazni. Györki Imre: Nem csodálkozhatunk azon, hogy ezek az állapotok vannak, amelyeket a belügyminister ur meghonosított, amikor itt gyulai Molnárokat neveznek ki és a pénzügyminister ur semmiféle elitélő szót a kinevezéssel kapcsolatban nem használ. Nem csodálkozhatunk ezen akkor, amikor a ministerelnök ur a frankhamisításban kompromittált Tesz. és a Nemzeti Szövetség küldöttsége előtt valósággal uszító és gyűlöletet keltő beszédet tartott, amikor a következőket mondotta (olvassa): »Azok a körök, amelyekre az imént utaltam, ugy látszik, újból mozgolódni kezdenek és újból hanghoz kezdenek jutni.« A ministerelnök ur hangoztatta, hogy (olvassa): »Ezek a körök bizonyos biztatást merítettek, amely lehetővé tette, hogy újból merészek lehessenek.« A ministerelnök uszítja ezeket a Tesz-ben egyesült társadalmi egyesületeket s azt mondja, hogy (olvassa) »a magyar polgári társadalom szervezkedése még nincsen befejezve. A kormány ebben a tekintetben csak segédkezet nyújthat. Legyenek meggyőződve arról, hogy amig" én ennek a kormánynak élén állok, az én segítségemre minden körülmények között számithatnak.« Tudnia kell az igen t. ministerelnök urnák, hogy ő nemcsak a Tesz-ben egyesült tagok ministerelnöke, hanem ministerelnöke az ország egyetemes polgárságának és munkásságának is. Tudnia kellene ezt és ezért nem osztály- és fajpolitikát kellene folytatnia, hanem ugyanazokat a jogokat és kedvezményeket, amelyeket meg ad azoknak, akik a Tesz-ben tömörültek és diadalünnepet ülnek, meg kell adnia az állampolgárok összességének is. Akkor pedig, amikor a polgári társadalom szervezkedését tartja fontosnak, a munkásság szervezkedését is tartozik tiszteletben tartani, mint első polgára ennek az országnak, mert a ministerelnök urnák tisztában kell lennie azzal, hogy ö nemcsak a Tesz-ben egyesült polgári egyesületeknek ministerelnöke, hanem ministerelnöke az ország munkásságának is, legalább is igy kellene lennie. Ezeket voltam bátor előterjeszteni és ezekkel voltam bátor megindokolni azt az állásfoglalásomat, amely engem vezet a belügyminister működésével szemben. Ebben az interpellációmban én csak ujabb bizonyítékát adtam annak, hogy a belügyminister ur működése káros erre az országra, mert ezzel a szerencsétlen ténykedésével is a gyűlölet magvát hinti el az országban. Minden lépése, minden napja, ame-