Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-576

220 A nemzetgyűlés 576. ülése 1926. évi június hó '23-án, szerdán. mondani — majdnem hadjárat indul meg az eredmény ellen. Hiszen nem látnak tovább és nem veszik észre akik nem akarják észrevenni, azokat a nagy küzdelmeket, amelyek Furópa más államaiban vannak és nem akarnak tudomást szerezni arról, mi lett a következménye annak, ha elért eredményeket feladtak. Én csak azt mondottam — ós semmi mást nem akartam leszögezni, — hogy az államháztartás egyensúlyát nem szabad veszélyeztetni és ettől az elvtől nem fogok tágítani, mert ma mint feltétlen dogma ment keresztül egész Európán és az egész világon, ez a kérdés sine qua non-ja, ('Rupert Rezső: Dehogy ment át !) — én a képviselő urat sohasem fogom meggyőzni kivánni — hogy enélkü! nem lehet a pénz stabilitását fentartani és éneikül nem lehet vagyont konzerválni. Aki ezekhez hozzányúl, az végzetesen árt a vagyonnak és máról-holnapra felborítja a legnagyobb vagyonértékeket, amit később soha többé jóvátenni nem leint. (Kun Béla: S ha a magángazdaságok mind tönkre mennek!) Én csak erre akartam felhivni a nemzetgyűlés figyelmét, semmi más körülményre és ehhez az elvhez ragaszkodni is fogok. Igen t. képviselőtársam ugy akar engem odaállitani, mintha nem tudnék együtt érezni ezzel a nehéz viszonyok között levő adózókkal. Egy különbség mindenesetre van felfogásunk között. Én olyan elvi rendelkezést nem leszek hajlandó tenni, aminőt az igen t- képviselőtársam óhajt, ós nem kivánok tenni — mindjárt be is bizonyltom — az adózók érdekében sem, mert ha én az általános felfüggesztést kimondanám, ennek következménye az volna, hogy még az sem fizetne, aki tud. Mi volna ennek a következménye ? Az, hogy felesleges adótorlódás származik az illető egyéneknél, nem is_ beszélve a különböző késedelmi kamatokról. Én azonban igenis más rendelkezést tettem és ennél tovább nem tudok menni, de azt hiszem teljes mértékben honoráltam a helyzetet, amikor utasítottam az összes pénzügyi hatóságokat, hogy a fizetési halasztásoknál a lehető legmesszebbmenő méltányossággal járjanak el. Azt hiszem, ez olyan intézkedés, amelyet bárkinek meg lehet indokolni és amelyért helyt is lehet állni' (Kun Béla : Ezért megy együtt a tanyák közé a csendőr s a végrehajtó !) De nem vagyok hajlandó olyan intézkedésekre, amelyeknek kellemetlen következményei egyenesen majdnem kiszámithatatlanok. Azt mondja igen t. képviselőtársam, hogy nem vesszük észre, hogy túlterhelés van az országban. Nekem nem kellett bevárnom erre vonatkozóan az igen t. képviselőtársam mai beszédét. Ezt az igen t. képviselőtársam talán még észre sem vette, amikor én már idejöttem adómérséklésekkel. Ma is azt tartom és azt vallom, hogy még nincs lezárva ez a mérséklés. Természetszerűen azonban ezt mindig nagyon alaposan meg kell fontolni, nehogy veszélyeztessük az elért eredményeket. Én nyugodt lélekkel állok helyt azért, amit tettem. (Kun Béla: Kereseti adóknál 50%-os felemelés, az a mérséklés?) Lehetséges, hogy vannak panaszok. Megengedem, hogy Hódmezővásárhelyen nem ismerem a helyzetet, de tessék a panaszokkal hozzám jönni, mert — azt lehet mondani — ezeket közmegnyugvásra mindenütt elintézzük. Ismételten csak az ellen teszek észrevételt, hogy az ilyen panaszokkal esetleg akaratlanul is helytelen irányba terelődik a közvélemény, nem az illetőnek a hibájából, de akaratlanul is, ami többet árt, mint használ. Igen t. képviselőtársam hivatkozik arra, hogy a hitelélet terén mi történt, hogy Hódmezővásárhely mit kapott kölcsön. De méltóztassék megnézni, mi történik mindenütt, ahol eltűnt a tőke. Ez sajnos, bekövetkezett, de hogy mégis el tudtuk érni azt, hogy a kisiparosságnak, a kisgazdának segitségére tudtunk sietni az elmúlt évben, ezt nem lehet lebecsülni. Azután szóvátesz az igen t. képviselőtársam egyéb intézkedéseket, az építkezéseket, a közszállitásokat. Én ezekkel nem foglalkozom, nem is tartoznak az ügykörömhöz, csak azt mondom, hogy a közszállitásokat illetőleg teljesen azon az állásponton vagyok, hogy a fennálló rendelkezéseknél érvényt kell szerezni az egész vonalon, ami pedig az épitkezés terén történt, itt büszkén hivatkozom arra, hogy az ország mai gazdasági viszonyai között megtettük kötelességünket. Nem akarok most már tovább időzni ennél a kérdésnél, hiszen csak ideiglenes választ adok, nem akarok tovább ezzel a kérdéssel foglalkozni. Annyiszor kifejtettem már e tekintetben álláspontomat, hogy sem gyengébb, sem erősebb nem leszek e kérdésben. Csak azért szólaltam fel, hogy a közvélemény szempontjából tisztázva legyen a helyzet. Végleges választ most azért nem adok, mert talán eljön ősszel az ideje annak, amikor jöhetek az egész programmal, amelyet ebben az irányban meg fogok valósitani. Nem tartom azonban helyesnek, hogy minden egyes interpelláció alkalmával egész nrograrnniaí szolgáljak. (Helyeslés jobb felől.) Kun Béla : Nem akarom t. Nemzetgyűlés idejét hosszabban igénybe venni, csak pár szóvalElnök : A képviselő urnák nincs joga felszólalni, mert a minister ur nem adott végleges választ. Kun Béla : Nekem nincs jogom felszólalni ? Ez nem járja ! (Felkiáltások jobbfelől : Nincs !) Elnök : Csak akkor, ha a minister ur végleges választ fog adni. Kun Béla : A minister ur válasza dacára azt látom, hogy a sokat hangoztatott polgári egység helyett más valami van ebben az országban : egység a nyomorúságban. Elnök : Kérem a képviselő urat, szíveskedjék helyet foglalni, mert nincs joga szólani. (Zaj. — Kun Béla közbeszél.) A képviselő urat rendreutasitom, mert az elnökkel nem szállhat perbe, A képviselő urat csak akkor illetné meg a felszólalás joga, ha végleges választ adott volna a minister ur. (Kun Béla : De támadott a minister ur. — Buci János pénzügymin ister : Talán ön támadott, nem én. — Kun Béla : Én önt nem támadtam egy szóval sem, csak az igazat mondottam, hogy okuljanak belőle s nem tusoltam el a létező bajokat. Az egész ország közvéleményét hi vom tanúbizonyságul !) Elnök : Következik Fábián Béla képviselő ur interpellációja. (Farkas István: Ez nem a régi képviselőház ! — Halász Móric : Ott sem lehetett ilyen esetben felszólalni !) Csendet kérek ! A minister ur be fogja jelenteni a Házban, hogy mikor fog végleges választ adni és a képviselő urnák akkor módjában lesz érdemlegesen felszólalni. (Kun Béia : Sohasem fog válaszolni végleg a minister ur !) Csendet kérek ! Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a következő interpelláció szövegét felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa) : »Interpelláció a pénzügyminister úrhoz. 1. Van-e tudomása a pénzügyminister urnák Vác város felterjesztéséről, amelyben Molnár Ferencnek adófőelleuőrró történt kinevezése ellen tiltakozik? 2. Inditott-e a pénzügyminister ur fegyelmi eljárást azon közege ellen, aki a kinevezést eszközölte !« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T- Nemzetgyűlés! Tisztelettel