Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-575

2 nemzetgyűlés 575. ülése 1926. évi Junius hó 22-én, kedden. 181 ságai a sajtóban közreadtak akkor, amikor pengő mérlegeiket nyilvánosságra, hozták. A Hitelbank például ezt jelenti az ő titkos tartalékairól. Olvashattuk ezt a lapokban. (Olvassa); »A bank pengő mérlege arról tanúskodik, hogy az intézet vagy önrészeinek felértékelésénél a legnagyobb rigorozitást alkalmazta, a pengő-mérleg a kimutatott vagyonon kivül igen hatalmas látens tartalékokat tartalmaz.« Tetszik látni, a Hitelbank hivalkodik óriási nagy vagyonával, felhalmozott látens tartalékaival. Azt mondja (tcvább olvas): »E látenciák elsősorban a különféle érdekeltségek 29 millió pengős tételében mutatkoznak, ebben a tételben a szinte felbecsülhetetlen értékű érdekeltségei foglaltatnak, amelyekkel a Hitelbank rendelkezik.« Ezt mondja önmagáról a Magyar Általános Hitelbank. Hát, nem tudom, hogy a pénzügyminister ur az ő jó szivének érzését, az ő meleg kedélyét miért épen e hatalmas intézetek felé árasztja, amelyek önmaguk dicsekednek nagy vagyonukkal és óriási tartalékaikkal!! (Rupert Rezső: Tisztára hihetetlen, amit csinál!) A Kereskedelmi Bank ugyanezzel dicsekszik. Ezzel a kommentárral kisérte mérlegét (olvassa): »Az aktívumok felvételénél készpénztételein kivül stb. az intézet anyagi ereje elsősorban értékpapir-tárcájában domborodik ki, amelynek 31V2 millió pengős állománya bőséges látenciáknak kifejezője. Azok a vezető iparvállalatok: Salgótarjáni, j Einiiamurányi, Izzó. Budapesti Gőzmalom és Conzernje textilérdekeltségek, részesedések az ország legnagyobb ipartelepeinél stb., amelyek részvénytömegeit az értékpapír-tárca magában foglalja és ahol a bank Irányító szerepét nagyjában mindig megtartotta, sőt ujabb jelentős érdekeltségeket is szerzett, felértékelt mérlegeikben kétségtelenül sokkalta nagyobb vagyonról számolnak be, aminőnek bázisán ezen érdekeltségek részvénytömegeit a Kereskedelmi Bank értékpapir-tárcájában szerepeltette és leltározta.« Elnök: A képviselő ur beszéd ideje lejárt; kérem, szíveskedjék beszédét befejezni! Pikler Emil: T. Nemzetgyűlés! Kérnék szépen még néhány percnyi időt! Elnök: Hány percet? Pikler Emil: Talán 10 percet! Elnök: A képviselő ur 10 percnyi meghoiszszabbitást kér. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a képviselő ur beszédidejét 10 perccel meghosszabbítani? (Igen!) A nemzetgyűlés a kérelemhez hozzájárult. Méltóztassék folytatni! Pikler Emil (tovább olvas): »Az itt tagadhatatlanul meglévő hatalmas tartalékok, belső tartalékok párosulva a vállalati részvények emelkedő hozamával a Kereskedelmi Bank címleteinek belső értékén túl, az intézeti jövedelmek állandó biztos növekedésének szintén egyik tényezőjét alkotják.« A Kereskedelmi Bank is hivalkodik tehát, folyton szaporodó nagy vagyonával. Miután kevés idő áll rendelkezésemre, nem tudom az összes bankok kommentárjait felolvasni, de azok is ugyanebben a szellemben és tenorban tartott kommentárokkal kisérik mérlegeiket. Ezek^ a vállalatok és pénzintézetek tehát egyáltalában nem szorultak arra, hogy a pénzügyminister ur őket sajnálja, sokkal inkább rászorultak erre a szerencsétlen nyugdíjas tisztviselők. S én mondhatom, hogy csak fájó szivvel tudok egyáltalán abba belemenni, hogy az aránysízám — akármilyen kautáléban látjuk is azt — a mérlegek alapján számittassék ki és a legszimpátikusabbnak, sőt az egyedül igazságosnak azt tartanám, amit Kéthly Anna t. képviselőtársunk proponált, hogy az arányszám az aktiv tisztviselők folyó jövedelmei és fizetési alapján állapittassék meg. Miután azonban, sajnos, a mostani erőviszonyok mellett és a nemzetgyűléséén most kialakult felfogás mellett ennek elfogadására nagyon kevés remény van, azért fogadom el Várnai Dániel t. képviselőtársam módosító indítványát, amelyhez még csak azt akarnám hozzáfűzni, hogy azokra a nyugdíjasokra vonatkozólag, akik külföldi vállalatoknak magyarországi expozituráinál vannak alkalmazásban, az F. Szabó Géza t. képviselőtársam által előterjesztett és utóbb visszavont indítvány fogadtassék el; én ahhoz hozzájárulnék, de azon feltétel mellett, hogy az stilárisan a következő szöveggel egészíttessék ki. (F. Szabó Géza: Egy későbbi paragrafusnál van erről szó! — Rupert Rezső: Melyiknél?) A 3. § második bekezdésénél van erről szó! (Drehr Imre előadó: Ugy van! — A szónok olvassa): »Az igy megállapított arányszám alapján fizetendő járandóság nem lehet kevesebb, mint amennyit a társaság hasonló körülmények között főtelepének államában alkalmazottainak fizet.« Itt kidomborodva és pregnánsan kifejezve látnánk azt, hogy akármliyen az arányszám, semmiesetre sem kaphatnának kevesebbet, mint ugyané társaság külföldi r telepének alkalmazottai. (F. Szabó Géza: Kérem én ehhez is hozzájárulok!) Ismételten kérem a t. pénzügyminister urat, hogy meleg szivét egyszer dobogtassa meg az alkalmazottak javára is. nemcsak a hatalmas pénzintézetek javára, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) amelyeknek vagyoni helyzetéről, azt hiszem, eléggé tiszta és megbízható képet voltam bátor itt feltárni. Újból kijelentem, hogy a Várnai Dániel t. képviselőtársam által előterjesztett három módosító javaslathoz járulok hozzá. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Szabó József! Szabó József: T. Nemzetgyűlés! A most tárgyalt paragrafus szerintem az előttünk fekvő törvényjavaslatnak leglényegesebb paragrafusa, s amennyiben nem sikerül ezt a paragrafust kielégítő módon megoldani és törvényerőre emelni, akkor az egész törvényjavaslat súlyos és káros kihatással lesa A,z a felfogásom, hogy itt a nemzetgyűlésnek tényleg közelednie kell az alkalmazottak érdekeihez és lehetővé kell tennie, hogy ez a törvényjavaslat, amennyiben törvényerőre emelkedik, az egész vonalon közmegnyugvást eredményezzen. Felfogásom szerint nem kívánatos a mai körülmények között, hogy olyan törvényjavaslat emeltessék törvényerőre, amelynek nyomában csak elégedetlenség, keserűség fakad, amely fősképen azokra nézve, akiknek ügyében intézkedik, csak sérelmeket jelent. Azt sem tartom azonban szerencsésnek, hogy a törvényhozás termében képviselők és pártok versenyfutást rendezzenek az arányszámok megállapítása tekintetében. Felfogásom szerint különösen ezt a kérdést közmegnyugvásra kell elintézni, hiszen most már négy indítvány van az arányszámok megállapítását illetőleg. A törvényjavaslat eredetileg 20%-et kontemplált, egyik kormánypárti képviselőtársunk 30%-ot javasolt, a mi pártunk részéről Frűhwirth képviselőtársam 40%-ot, mig Várnai képviselőtársam 50%-ban kivan ja az arányszámot megállapítani. Egészen természetes, hogy mi, akik az alkalmazottakhoz állunk közel és akik elsősorban óhajtjuk, hogy ez a kérdés az alkalmazottak szempontjából megnyugvásra