Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.
Ülésnapok - 1922-573
 nemzetgyűlés 573. ülése 1926. Elnök : Az interpelláció kiadatik a pénzügyín inister urnák. Következik Kun Béla képviselő ur első interpellációja. (Nincs itt !) A képviselő ur nincs jelen, interpellációja töröltetik. (Kun Béla a terembe lépve : Itt vagyok !) Következik Kun Béla képviselő ur második interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni ! Perlaki György jegyző (olvassa): Interpelláció a kereskedelemügyi minister úrhoz. Tud-e róla a t. kereskedelemügyi minister ur, hogy az ország legnagyobb vidéki ipartestülete, a szegedi ipartestület most megjelent évi jelentésében, hivatkozván az egész magyar kézműiparosság hangulatára, megállapítja a kormányzati politikával való elégedetlenségét s naprólnapra nagyobb csoportoknak szélsőséges ellenzéki irányzatokhoz való csatlakozását is, mert a kormány az iparoskivánalmak teljesitését folyton halogatja, s azok közül még csak azokat sem teljesiti, amelyek egyszerű adminisztratív intézkedéssel az érdekeltek megnyugtatására keresztül vihetők volnának? Szándékozik-e ezen az állapoton sürgősen változtatni a t. kereskedelemügyi minister ur s ha igen, milyen intézkedésekkel és milyen eszközökkel.« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kun Béla : T. Nemzetgyűlés ! Azt kérdezem elsősorban, hogy hol volt és hol lesz a megfelelő és olcsó kamatozású kisipari hitel 1 Ezt kérdezem interpellációim kapcsán, legelőször is a kereskedelemügyi minister úrtól és azt, hogy hol van a beruházás ? A t. ministerelnök ur a múltkor azt mondotta, hogy 50 millió tartalék van, mely beruházásokra fordítható s hogy nem baj az, hogy a 82 millió fel nem szabadult a népszövetségi kölcsönből, hogy ez nem kudarc, mert van 50 millió, amelyet beruházásokra fordíthatunk. Kérdezem, miből van ez ? Az adózók verejtékéből ! A népszövetségi kölcsön kamatainak fizetését, ezt a sok milliárdot, mind a magyar nép izzadta ki. Viszont minden pénznek és anyagi erőnek vissza kellene folynia a nemzet gazgasági erejének vérkeringésébe : épitkezések és beruházások eszközlése által. A hódmezővásárhelyi nagy takarépénztár bérházát az állam megvásárolta 5 milliárd koronáért postaépület céljaira. Amikor én négy hó nappal ezelőtt ebben az ügyben interpelláltam, akkor a t. ministerelnök ur interpellációm után — noha arra egyébként részletes választ nem kaptam, — azt mondotta, hogy egy milliárdot elengedtek a vételárból és 5 milliárd helyett csak 4 milliárdot fizet az állam. Mármost kérdezem, ha itt egy milliárdot az interpelláció révén a hódmezővásárhelyi nagy takarékpénztár a vételárból leengedett, hol van itt az adás-vételi ügylet megkötésénél az az etikai alap, amelyre oly nagyon szokott hivatkozni a kormány minden egyes tagja és amelyre legutóbb is hivatkozott a t. népjóléti minister ur ? De továbbmenve, fel kell hoznom a szegedi ipartestület jelentését. Ennek vezetőségében ott van Pálffy Dániel, kormányfőtanácsos mint elnök és Pálffy József szintén kormány főtanácsos mint titkár, régi munkapárti képviselő, tehát nem szélsőséges irányzatú férfiú. A jelentésből felolvasom a következőket (olvassa) : »Az ország legnagyobb vidéki ipartestülete, mely az ország egyik legnagyobb és legproduktivebb társadalmi tényezőjének, a magyar kézműiparosság hangulatának kifejezője, nem elégedhetik meg azzal, hogy évi jelentésében felsorolja a statisztikai adatokat, vagy karitatív egyletek módjára beszámolót tartson helyi tevékenységéről, hanem köteévi június hó 19-én, szombaton. 155 lessége, hogy becsületes őszinteséggel t tájékoztassa magát a kormányzatot, a hatóságokat, a képviselőket és mindazokat, akiknek az ország és igy a kisiparosság sorsának intézésére bárminemű befolyásuk van az iparosság helyzetéről, politikai magatartásáról és kivánságáról. Ez az őszinteség azt parancsolja, hogy minden kertelés, minden szépítgetés nélkül bejelentsük, hogy a kézműiparosság táborából napról-napra nagyobb csoportok válnak ki és pártolnak át mérsékelt vagy szélsőséges ellenzékirányzatokhoz azért, mert nincsenek megelégedve azzal a kormányzati politikával, amely az iparoskivánalmak kielégítését folyton halogatja és azok közül még csak azokat sem teljesiti, amelyek egyszerű adminisztratív intézkedéssel az érdekeltek megnyugtatására elintézhetők lettek volna.« Mit jelent ez 1 Tudják-e a t. képviselő urak ? Ez azt jelenti, hogy ha ma tiszta választás lenne az országban, akkor az egységespártból még csak hirmondó sem kerülne be a nemzetgyűlésbe. Azt jelenti, hogy amint a szegedi ipartestület jelentése mondja, a talaj elveszett az egységespárt részére az országban. Ha erőszakkal vagy pedig ajánlási ivek nem adása révén manipulálnak és a választókat elzárják attól, hogy szavazni menjenek az urnákhoz, igy kaphatnak többséget ; egyébként azonban talajuk nincsen. Ez a legnagyobb Ítélet, amelyet e kormányzat politikájának megbélyegzésére a magyar polgári társadalomnak, mondhatnám egyik legjelentősebb része, az iparosság mondott ki, amint bátor voltam felolvasni. A kisiparosság a múltban mindig kitartott a 48-as hagyományok mellett s ezeknek a 48-as hagyományoknak, — nem pedig a munkapártnak, amelynek tagjai által csak diszitve és tőlük áldott állapotban vannak az egységespárt sorai — köszönhetik többségüket önök s a régi Nagyatádi-féle programúinak, amelyet azonban eljátszottak és elsikkasztottak. Kérdezem: hol van a kisiparosság égető ügyeinek rendezése, a mobilizációs ingó jelzáloghitel megvalósítása, hol van az országos kézműiparos kamara felállítása, a forgalmi adó megszüntetése vagy pedig legalább is az egyfázisos rendszerre való áttérés, hol van az adókivetések egyszerűsítése, a betegsegélyező pénztár autonómiájának visszaállítása, az ipartestületi reform életbeléptetése, az iparosnyugdíjak rendezése, az anyagbeszerzési központ tervének egyszersmindenkorra való elejtése, a külföldi kereskedelmi szerződések megkötése, az épitkezések megindítása, az építőipari törvény megalkotása és általában a kisipar állandó intenzív támogatása? Mindebből a programmből, abból a sok hangzatos kormányigéretből, amely ennek a programúinak megvalósítására vonatkozott, semmi sincsen. (Barthos Andor: Dehogy nincs!) Hol vannak az intézkedések a kisiparosság exisztenciájának megvédésére 1 A rendelkezésre álló beruházási kölcsönből eddig erre a célra mit használtak fel 1 A t. ministerelnök ur a múltkor egy küldöttség előtt azt mondotta, hogy a polgári erők összeforradására van szükség. Hogyan képzeli a t. ministerelnök ur, hogyan képzelik az egységespárt tagjai, hogy a polgári erőket össze tudjuk forrasztani, ha a polgári társadalom egyik legerősebb pillérét a kisiparosságot ki engedjük elölni, ki engedik húzni a polgári front fundamentumából ? Elkövették azt a nagy hibát a választójogi uj törvény megalkotásánál, hogy megtagadták a népjogokra vonatkozó régi 48-as programmot, a régi Nagyatádi-programmot és a demokrácia ellenére olyan törvényt alkottak meg, amely ezekkel a hagyományokkal merőben ellentétben áll. Most ezt a politikai bűnt tetézik azzal, hogy a