Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-572

A nemzetgyűlés 572. ülése 1926. Természetesen az lenne a követelésünk, hogy ha már a pénzügyminister ur ki akar ja használni a magyar nemzetgyűlésnek ezt az elernyedségét, közönyét és nemtörődömségét, amelyet a június 17-iki dátum még fokoz is, nem különben a kilátásba helyezett szünidő, ha ki akarja használni ezt a parlamenti rothadt állapotot (Malasits Géza: Ezért akarja letárgyaltatni!) és mégis le akarja tárgyaltatni ezt a javaslatot, akkor kérném, hogy javaslatában egy összegszerű létminimumot, koronákban vagy pengőkben kifejezett létminimumot métóztassék engedélyezni — hogy igy fejezzem ki magam — és azután egy olyan javaslatot méltóztassék akceptálni, amely szerint az arányszámok évről évre, bizonyos fokozat szerint emelkedhessenek ; továbbá, hogy a nyugdíj kiszámításának alapja legyen a törzsfizetés és a lakás bér együttes összege, amely az alkalmazottat és hozzátartozóit az 1924 július 1-én érvényben volt nyugdíj szabály szerint megillette volna és, hogy azok az anyagi kedvezmények, amelyeket 1914 után egész 1924 július l-ig az uj nyugdíjszabályok itt vagy ott megállapító ttak, a legutolsó nyugdíj szabályok rendelkezése szerint érvényesüljenek; kérjük azt, hogy e törvény hatálya alól feltétlenül vétessék ki a Dunagőzhajózási Rt egész személyzete, (Ugy van! Ugy van! a báloldalon.) továbbá a Budapesti Giro és Pénztáregylet, amelynek nem szabad, hogy vagyona legyen és kérjük azt, amit már az igen t. Wolff Károly képviselőtársam is szóvátett, hogy a jogerős birói ítéletek ne érintessenek, végül kérjük pedig, hogy az 55. életév betöltése vagy pedig teljes 35 esztendős szolgálat után teljesen valorizált nyugdíjat kapjanak az alkalmazottak, illetve a nyugdíjasok, akár régi nyugdíjasok azok, akár uj nyugdíjasok. Wolff képviselőtársam már megérni itette, hogy_ azon biráskodás ellen, amely ebben a törvényjavaslatban kreáltatni^ készül, minő kifogások tehetők. Magam részéről helytelennek tartom, hogy a kir. Curiát, mint^ elsőfokú és végsőfoku fórumot állítja be a törvényjavaslat, sokkal jobban szerettem volna, ha a királyi törvényszékek, amelyek a való élettel közelebbi nexusban állanak, Ítélkeztek volna, ha már az ilyen kérdések a független bíróság elé táratnak és csak egy felülvizsgálati fórumnak tartottam volna meg a kir. Curiát. Természetesen a szakértők kérdésében is ugyanaz a véleményem, mint Wolff Károly t. képviselőtársamé, a zárt borítékban elhelyezett szakértői vélemények ellen is, amelyek szörnyű gyanúsak a magánalkalmazottak és nyugdíjasok táborában, természetszerűleg tiltakozom és tiltakozom az ellen a terv ellen, hogy a birói ítéletek indokolásban ne részesüljenek. A részletes , vitánál leszünk bátrak minden egyes paragrafusnál még a magunk észrevételeit megtenni és a magunk javaslataival a nemzetgyűlés elé járulni. Ismerjük a nemzetgyűlés tagjainak hangulatát épugy a jobboldalon, mint a baloldalon. Elegendő alkalmunk volt eszmecserét folytatni magunk között, de az ankéteken is egymással és az egységespárt tagjairól is tudjuk, hogy amikor feltárták az egységespárt érdeklődő tagjai előtt e törvényjavaslat lehetetlen határozmányait, ők maguk is szándékoztak befolyásukat abban a tekintetben érvényesíteni, hogy ez a törvényjavaslat törvényerőre soha ne emelkedjék és ez a törvényjavaslat a magyar törvénytár egyik szégyentörvénye gyanánt itt meg ne szavaztassék. Most nem tudom, mi okozza az egységespárt soraiban a hallgatást, nem tudom, hogyha megnézem a jegyzőknél a feliratkozott szónokok névsorát, miért nem találok a hatalmon lévő egységespárt részéről egyetlen képviselőt sem, aki a maga véleményét ebben a kérdésben elmondaná! Hiszen utóvégre a tárgyalásnak az volna a normális évi június hó 18-án, pénteken. 131 módja és medre, hogy mi, akik ezzel a törvényjavaslattal nem értünk egyet, akik bíráljuk és támadjuk ezt a javaslatot egészében és részleteiben, hallanánk ellenérveket azok részéről, akik majdan szavazatukkal ebből a törvényjavaslatból törvényt fognak csinálni. Nem tudom miért ez a nagy hallgatás. (Dréhr Imre előadó : Azért, mert keresztülhajtattak a módosítások l) Nem tudom megérteni, miért nincs a túloldalról egy képviselőtársamnak sem szava ehhez. Azt kell, hogy higyjem, hogy csak kritizálni tudnák ezt a törvényjavaslatot, de nem találnának benne semmi megvédeni valót, nem találnának érveket arra, hogy az ellenzéki oldalról felhangzó kritikát erőtlenitsék és maguk is annak a kényszernek hatása alatt állanak, amelyet a pártfegyelem jelent, amilyet Iíákosi Jenő tegnap a Pesti Hirlap vezércikkében nagTszerüen állított be, hogy t. i. Bethlen István minő mindenre kapható felsorakoztatott haddal rendelkezik : ez a pártfegyelem és ezek a pártsorok most szemmel láthatóak e törvényjavaslat tárgyalásánál. (Dréhr Imre előadó : Szerencséje az országnak, hogy ilyen pártja van !) Lehet t. képviselő ur, hogy adott esetben szerencséje ennek az országnak, hogy egy fegyelmezett, hatalmas nagy párt áll a mindenkori kormány mögött, de ennek a törvényjavaslatnak nem volna szabad pártkérdésnek lennie. Nem értek egyet Wolff Károly t. képviselőtársammal, amikor azt mondja, hogy ez a törvényjavaslat gazdasági javaslat és oly módon birálja el csupán. Ez elsősorban szociális törvényjavaslat. Ha ennek a címét nézzük, akkor ez a magántisztviselők nyugdíjasairól, özvegyeiről és árváiról kellene, hogy gondoskodjék, e helyett pedig azt látom, hogy ez a vállalatokról gondoskodik meglepetések ellen, az alkalmazottakkal szemben a vállalatokat védi, mintha félne valami agitációtól, amely az alkalmazottak körében érvényesül. Nem tudom, hogy az igen t. kormány tagjai, különösen a t. pénzügyminister ur nem veszi-e észre az ellenzék lojális magatartását a nagygyűléseken és népgyűléseken, nem veszi-e észre az igen t. pénzügyminister ur, hogy mennyire nem élünk vissza azzal a helyzettel, hogy ebben az országban milyen megmérhetetlen nagy a nyomor ! Nem veszi-e észre az igen t. minister ur, hogy a belügyminister ur kollegájától ezekről a nagygyűlésekről sohasem kap olyan jelentést, hogy pártpolitikai agitációvá süllyedt volna ennek vagy annak a mozgalomnak sorsa ? De ugy látszik, hogy ez a magatartás teljesen hiábavaló, ugy látszik, hogy hangosabban kellene nekünk talán beszélnünk, ugy látszik, hogy nem arra kell ösztökélnünk a tömegeket, hogy minden pártpolitikai ellentétet kiküszöböljenek egymásból, ugy látszik, hogy helytelen utón járunk, mikor ezeket a szociális kérdéseket ugy fogjuk meg, mert visszaél a mi lojalitásunkkal a pénzügyi diktátor. (Malasits Géza : Ezek szaporítják a táborunkat és ezért hálásak vagyunk !) Változtatni lehet és változtatni kell ellenzéki oldalon ezen a helyzeten, ha az igen t. kormány sem parlamentáris utón meg nem győzhető, sem a kivülről jövő jogos követeléseket, amelyek mögött a tízezrek állanak, nem engedi füléhez jutni, vagy pedig mint magyarul szokták mondani, egyik fülén be, a másikon ki engedi és azután megy minden tovább, a Duna folyik mindig és következetesen lefelé folyik mindig és be van biztosítva az igen t. pénzügyminister ur, hogy nem fordul egyszer visszafelé, hanem mindig csak megy-megy lefelé. Nagy megnyugvása lehet az igen t. képviselő urnák abban a tekintetben, hogy ebben a parlamentben ilyen ellenzékkel nem fogjuk a pénzügyminister urat meggyőzni és bársonyszékét megostromolni, ilyen szétzüllesztett állapotban levő ellenzékkel szemben nyugodtan 19*