Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-572

126 A nemzetgyűlés 572. ülése 1926. szám megállapításának kizárólag csak a vagyon legyen az alapja, és nem egyúttal a jövedelmezőség is. Ha ezt a két koefficienst együttesen veszsztik tekintetbe az arányszámnál, meg vagyok róla győződve, hogy megint enyhitünk azon a szociális igazságtalanságon, amelyet eddig fennforogni láttunk. Hátra van még az eljárás kérdése, A törvényjavaslatban a bírói eljárás tekintetében olyan nóvumok vannak, amelyeket én aggályosnak tartok a magyar judikatura szempontjából. A javaslatban ugyanis külön bíróságról, zárttárgyalásról, szakértői véleményről zárt boritokban, itéléiről indokolás nélkül stb. van szó. Én már a bizottságban kértem a minister urat, hogy teljesítse kívánságomat és ő kilátásba is helyese az Ítéletnél a szóbeli indokolást, én ikonban nem elégszem meg a szóbeli indokolással. A minister ur őexcellenciája félti a magyar közgazdaság jogos érdekeit az indokolástól, de én csak utalok arra. hogy a magyar bíróságok előtt száz meg száz magánjogi kereset alapján folyó per van, amelyekben a bíróságnak medj i és alkalma van minden vállalat üzleti könyveibe beletekinteni. Csak vegyük az elszámolási pereket. Ezekbe be tekinthetnek idegen szakértők. Ha tehát külső, idegen érdekek leselkednek a magyar közgazdaság belső viszonyaira, nem kell egyebet csinálni, csak egy fiktiv kierőszakolt elszámolási pert inditani bármely vállalat ellen, amelynél a szakértők kétségkívül megtekinthetik az üzleti könyveket. Az eljárás formáját tehát nem tartom egészben helyesnek, de különösen nem tartom heb esnek azt, hogy a bíróság az Ítéleteket nem tartozik indokolni. Leszek bátor erre még a részletes tárgyalásnál is rátérni, most csak jelzem, hogy én az indokolástól nem féltem a magyar közgazdasági életet, szükségesnek tartom azonban a jogkereső közönség szempontjából, a jogérzék kielégítése végett, továbbá a bírói gyakorlat kialakítása érdekében is az indokolást. Ha az indokolás hozzáférhető, akkor nem lesznek felesleges perek, mert látják a helyzetet a felek, hogy ilyen indokolás mellett hiába adják be a keresetet. Én látom a biróság joggyakorlatát és mint biró nem tudok belenyugodni abba, hogy a magyar biró judiciumának indokait rejtve, titokban tartsa a jogkereső közönség előtt. Most rátérek a legutolsó kérdésre, a maximum kérdésére. Én figyelemre méltónak tartom a 65%-os maximumot, de kozzá kell tennem, hogy az osztrák törvény 85%-os alapon áll. Ezért feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a Duna Gőzhajózási Társaság alkalmazottaira ne vonatkozzék ez a törvényjavaslat, mert igazságtalanság lenne (Ugy van ! a középen.) a magyar alkalmazottakat kitenni annak, hogy az osztrákokkal szemben kisebb arányszámot, kisebb nyugdíjat állapítsanak meg számukra. Egyébként ugy vagyok értesülve, hogy a minister ur Őexcellenciája pótló javaslattal hozzájárul majd ahhoz, hogy ez a javaslat a Duna Gőzhajózási Társaság magyar nyugdíjasaira, épen ugy mint a Déli Vasút alkalmazottaira ne vonatkozzék. Ezt a magam részéről előre is köszönettel veszem tudomásul. A ti5%-os maximummal szemben azonban azt látjuk, hogy az ipari vállalatok vagyonának átmentése lüO%-on felül történt. (Zaj a középen és bal felől. Elnök csenget.) A javaslat szerint a vállalat nem köteles 65%-nál feljebb menni, már pedig egy ilyen százalékos arányszámot petrifikálni, figyelembe nem véve a vállalat vagyoni helyzetének esetleges kedvező alakulását nem lehet. Hála Istennek a mérlegek —szinte azt mondhatnám — beszélő argumentumai a mai gazdasági életnek, ellentétben a külsőleg évi június hó 18-án, pénteken. látható jelekkel, pl. az öngyilkosságok számának rohamos növekvésével. A mérlegek nem ennyire pesszimista képet mutatnak, mert azok szerint jelentős javulás észlelhető. Épen azért tehát, mivel a vállalatok belső életében jelentős javulást látok, szükségesnek tartanám a 65%-os maximum felemelését. Ez ugyanis a nyugdíjasok részére lehetővé tenné, hogy amennyiben a vállalatok anyagi helyzete megengedi, 100%-os valorizált nyugdíjat kaphassanak. (Zaj.) Megengedem, hogy könnyebb kritizálni, mint javaslatot készíteni. Teljes tudatában vagyok annak, hogy a kodifíkátornak nehezebb a szerepe, mint a. bírálónak; igyekeztem az egész vonalon tárgyilagos lenni és tárgyilagos mértékkel bírálni ezt a javaslatot. Nem ugy biráitam, hogy a minister ur Őexcelleneiájának ezen javaslatát odaállitsam a nemzetgyűlés elé, mint tarthatatlant. Ugy állítom ide ezt a törvényjavaslatot, mint a relative legjobb igyekezet, legnemesebb szándékok mellett létrejött javaslatot, de kérem a minister urat, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni azokat az objektiv

x argumentumokat, amelyeket a magam részéről is felsorakoztattam azon sokezer nyugdíjas érdekében szenvedély és politikum nélkül, tisztán emberi érzésemből és feltétlen igazságszeretetemből kiindulva. Abban a hitben és reményben vagyok — mint a pénzügyi bizottságban is mondtam — hogy a minister ur Őexcellenciája javaslatainkat a részletes tárgyalás során még megfontolás tárgyává fogja tenni. Hiszen látom az ő részéi ői a jóindulatot és nem kételkedem, hogy további engedményekkel ezt a javaslatot posszibilissé és mindkét fél szempontjából kielégítővé fogjuk tenni a részletes tárgyalás során. Ebben a hitben és feltétlen reményben járulok hozzá a javaslathoz és fogadom el ezt a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés és taps a középen.) Elnök: Szólásra következik? Botló János jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, mindnyájunkra mély hatást tettek azok a szavak, amelyeket előttem szólott t. képviselőtársam a napirenden levő törvényjavaslattal szemben, különösen pedig annak szociális igazságtalanságai ellen felsorakoztatott. Ennek a beszédnek hatása alatt állva, arra kérem az igen t. többségi pártot és általában a kormányt támogató mindkét pártot... (Zaj,) Elnök : Csendet kérek ! (Halljuk ! Halljuk !) Szilágyi Lajos : ... hogy azon érvek hatása alatt, amelyeket a képviselő ur itt felsorakoztatott, lássuk be mindannyian, hogy nem vehetjük lelkiismeretünkre, hogy ezt a törvényjavaslatot igy az általános valorizációs törvényjavaslatból kiszakítva, elszigetelten tárgyaljuk. Megszűnt minden ok, ami ennek a törvényjavaslatnak kiszakitását célozta. Az igen t. kormány ezt a törvényjavaslatot azért szakította ki, mert a vállalatok fenyegették, a vállalatok renitenskedtek a pengőmérlegek összeállítása tekintetében és az igen t. pénzügyminister úrra szegezték revolvereiket, hogy abban az esetben, ha a nyugdíjvalorizációs törvényjavaslat bizonyos terminusra meg nem lesz szavazva, ők a pengőmérlegeket nem készítik el, azért mert — mint ahogy hamisan, tudatosan, rosszhiszeműen állították - nem tudják a nyugdíj valorizáció nélkül elkészíteni. Azóta bebizonyult, hogy ez a rosszhiszemű állítás csak ürügy volt és presszió akart lenni a kormányra ebben a tekintetben, hogy ezt a törvényjavaslatot most kiszakítva tárgyaltassa le. Tudjuk, hogy most már nincs ez a sürgető ok, nincs az a sürgető erő, sem a kormánynak, sem az igen t. többségi pártnak felelősségére és lelkiismeretére nem nehezedik semmi ilyennek a