Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-557
56 À nemzetgyűlés 557. ülése 1926. évi május hó 21-én, pénteken. merült fel és pedig-, ha jól tudom, a belügyi tárcánál, Pakots igen t. képviselő urnák ama felszólalása volt, hogy a honvédelmi minister még* mindig* nem nyilatkozott a tiszteknek a titkos társaság-okban való részvételére nézve. Nagyon sajnálom, hogy az igen t. képviselő ur az ellenzéki pártok közös elhatározása folytán nem vett részt ama pártközi konferencián, amely a titkos társaságok kérdésével foglalkozott, mert különben tájékozva lett volna ebben a kérdésben. Mégis, minthogy az ellenzék nagy része nem volt ott jelen, megismétlem azt, amit ott e tekintetben mondtam. Egyike legelső intézkedéseimnek, mikor a honvédelmi ministeri széket elfoglaltam, az volt, hogy köteleztem rá minden tisztet, hogy Írásban és becsületszóra bejelentse, hogy semmiféle titkos társaságnak nem tagja. Ezen jelentések minden egyes tiszttől beérkeztek és megőriztettek. Nincs semmiféle jogom feltételezni azt, hogy ezek a jelentések nem felelnének meg a valóságnak, már csak azért sem, mert semmiféle cselekedetben annak nyomára nem jöttem, hogy ez nem volna igy, de azért sem, mert hiszen minden tiszt tudja, hogy ha ő becsületszóra egy hamis jelentést tett és mi arra rájövünk, akkor karrierjének egyszerre vége szakad, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) tehát jól felfogott önérdekből is feltételeznem kell, hogy minden egyes tiszt ezt a jelentést a valóságnak megfelelően tette meg. Azt hiszem, hogy ezzel ez a kérdés teljesen meg van oldva. (Helyeslés jobbfelől.) A harmadik kérdés, amelyet a költségvetés általános vitája során Strausz István képviselő ur vetett fel, az volt, hogy a szállitások botrányával kapcsolatban arra mutatott rá, hogy ez onnan ered, mert a szállitások biztosításával, lebonyolításával, kiosztásával stb. a hadbiztosi tisztikar van megbizva és nem a számvevői tisztikar, ahogy ő azt helyesnek véli. (Szilágyi Lajos: Ez sehol sincs igy!) Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ez teljes fogalmi zavar. A számvevőség arra való, hogy az egyes kiadások és bevételek számszerüségét szakszempontból felülvizsgálja, azoknak helyes vagíy helytelen kiutalványozását ellenőrizze és ennek következtében tulaj donkép a hadbiztosi tisztikar működésének ellenőrzését eszközli bizonyos mérvig. Tisztára képtelenség, hogy a végrehajtó szolgálatot és annak ellenőrzésének szolgálatát egy és ugyanazon személyzetre bizzuk. Ami mármost itt az általános vita során felhozottakra vonatkozik, elsősorban kénytelen vagyok Malasits igen t. képviselő urnák az álláspontjával foglalkozni, mert hiszen ő azt állította, hogy hadseregre egyáltalában szükségünk nincs. Ezt a kérdést kell természetszerűleg legelőször tisztázni, mert hiszen, ha nincs rá szükség, akkor egyáltalában kár a részletekről beszélni. Rövid leszek azonban e tekintetben és csak arra kivánok rámutatni, hogy sajnos, egyszer ez az ország már volt abban az állapotban, hogy hadserege nem volt, (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) mert nem akartak hadsereget látni. Hogy mi volt a következménye ennek a bár rövid állapotnak, — mert később maguk azok, akik a hadsereget feloszlatták, nagyon rövid idő alatt rájöttek arra, hogy ez az állapot fenn nem tartható, — aet szintén mindnyájan tudjuk, (Ugy van! Ugy van!) ezt bővebben magyarázni nem szükséges. Itt csak arra akarok még rámutatni, hogy az igen t. képviselő ur azt mondta, hogy szociáldemokratáknak ez elvi álláspontjuk és ezt nemcsak Magyarországon, hanem minden más országban érvényesitik. Nos, én tudok országokat mondani, ahol szociáldemokraták vagy résztvettek az uralomban, vagy direkt maguk kormányoztak, de eszükágában sem volt a hadsereget feloszlatni. (igaz! Ugy van! jobbfelől.) Itt van nagyon közel Csehszlovákia, ott a szociáldemokrata párt a kormány-koaliciónak a leghosszabb ideig tagja volt, mindaddig, mig fennállt a koalíció, mégis megszavazott minden költséget a hadseregnek és eszeágában sem volt kilépni a kormány-koalícióból azért, mert Csehszlovákia hadsereget tartott. De még eklatánsabb példa az angol Labour-kormány, amelyre ép az előbb hivatkozott Peyer képviselő ur, amely teljesen szociáldemokrata alapon kormányzott egy évig, de fel nem oszlatta az angol hadsereget. Ha tehát ez az elvi álláspont nem áll meg Angliában és Csehszlovákiában, — nem akarok az orosz példára hivatkozni, mert hiszen joggal mondhatják, hogy ők nem bolsevikiek — akkor miért kelljen ezt az elvi álláspontot épen Magyarországon hangoztatni és végrehajtani akarni, mikor ép Magyarország van a legnehezebb viszonyok közt katonai szempontból talán az egész világon? Ami azt illeti, hogy Malasits képviselő ur a hadsereg feleslegességére nézve azt is bizonyítékul hozta fel, hogy a haditechnika óriási fejlődésnek indult és ennek következtében felesleges a lakosságnak egy részét legalább katonailag kiképezni, ez teljesen téves állítás, sőt mondhatnám, hogy a logikának fejetetejéne való állítása, merít kétségtelen, hogy egyszerűbb fegyverrel sokkal könnyebb elbánni, mint komplikáltabb fegyverrel. Kétségtelen, hogy a haditechnika fejlődése óriási lépésekkel halad, de egészen bizonyos, hogy egy fejlettebb technikájú fegyvernek kezelését megtanulni hosszabb idő szükséges, mint egy fejletlen fegyver kezelését, minél jobban fejlődik tehát a fegyvertechnika, annál inkább kell specializálni az egyes katonák kiképzését és annál hosszabb idő kell minden egyes speciális ágazatban minden katona kiképzésére. Ez tehát ép indok volna arra, hogy azt mondjuk, hogy lehetőleg hosszú szolgálati idő szükséges, mert nagyon fejlett a haditechnika. Ami már most egy detail kérdését illeti az igen t. képviselő urnák, ez vonatkozott a katonai műhelyekre és munkásokra. Itt mindenekelőtt keltté kell választanom a kérdést és oida kell korrigálnom a dolgot, hogy a honvédségnek úgynevezett javítóműhelyei nincsenek, hanem ezek állami javítóműhelyek, amelyek igenis azzal a célzattal állíttattak fel, hogy elsősorban a honvédségnek, mint legnagyobb testnek, de az összes egyéb fegyveres testületeknek, valamint az összes állami üzemeknek és igazgatási ágaknak javításait eszközölje. Ezekben, azt hiszem, semmiféle idegen polgári munka nem folyik, pozitivet természetesen erre nézve mondani nem tudok, mert ezek a kereskedelemügyi minister ur hatáskörébe ta^rt óznak. Ami már most a kérdés másik részét, a szorosan vett katonai munkásokat illeti, igen természetes, hogy tekintettel a nagyon szűkre szabott trianoni létszámra, most a mesterembereket, akik azelőtt a régi, általános védkötelezettség idején szintén katonák voltak, mint polgári embereket fogadjuk fel és alkalmazzuk azért, hogy ne csökkentsük ezekkel is a megengedett katonai létszámot. Ha mármost ezek a polgári munkások, kiket a honvédség pénzért felfogad, hogy a honvédség munkáját ellássák, az ő laktanyai munkaidejükön kivül az esti vagy délutáni órákban, amikor már a katonai munkájukat, amiért mi fizetjük őket, elvégezték, polgári munkát is vállalnak, ez.