Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-557

48 Á nemzetgyűlés 557. ülése 1926. '. évi május hó 21-én, pénteken. ságának szükségességét, mert u-gylátszik, e tekintetben ma már a szabályoktól eltérően az úgynevezett protekció érvényesül. (Gr. Csáky Károly honvédelmi minister tagadólag int.) Nekem jól esik látnom a minister nr elhárító mozdulatát, mert ebből az 'következik, hogy nem általános a hiba, azonban olyan információkat kaptam, (hogy mégis kell, hogy valami alapja legyen ennek a dolognak és én azt hiszem, nogy az ország, a hadisereg érdekében áll, amikor nyomatékosan és hangsúlyozottan arra kérem a mélyen tisztelt minister urat, hogy az ilyen állások betöltésénél — amelyeknél az erkölcsi tisztaságnak és becsületességnek százpercentes lovagja kell hogy legyen az illető, hogy a gyanúnak még az árnyéka is elkerülje — méltóztassék a legnagyobb körültekintéssel és minden protekció nélkül eljárni és kizárólag a csapatoknál már szolgálatot teljesitett és kiváló iskolai képzettséggel rendelkező tisztekkel tölteni he ezeket az állásokat. Itt nem ismerek kétféle állampolgárt. Akár a gentry osztályhoz, akár a néphez tartozik valaki, akár Y-nal irja a nevét, akár nem, vele széniben ilyen szempontokat nem lehet érvényesíteni, mert ha egyszer Magyarországon született, itt tanult és a magyar hadsereg tagja lett, akkor elsősorban az a szempont legyen a döntő, hogy jelleme és tudása megfelelő-e és csak ha teljesen kifogástalan, akkor kerüljön az ilyen magas pozícióba. Lenne még néhány dolog, amelyet elmondani és a mélyen tisztelt minister ur figyelmébe ajánlani óhajtanék, de majd a részléteknél leszek bátor ezekre a figyelmét felhívni. Most még csak egy kérésem volna. Tudom, hogy a Vitézi Szék intézménye teljesen különálló valami és ha erről beszélek, a minister ur azt fogja mondani, hogy nem áll a hatáskörében ebbe különösképen beavatkozni. Mindazonáltal, minthogy a költségvetésben valami jelentéktelen összeg mégis fel van véve ennek kiadására., két dologra kívánom felhívni a minister ur figyelmét. Elsőisorban is nem veszem jó néven azt, hogy pl. ipari munkásokat, akiknek kitüntetései megvannak, akik nagyszerűen harcoltak és így szerezték meg a kitüntetéseket, nem szívesen avatják fel vitézekké azért, mert ipari munkások!. Ép ugy, amint a szerzetes rendek vagy a Ikiaszinók maguk állapítják meg azt a szabályzatot, bogy hogyan történik a felvétel és kit tartanak jogosítottnak arra, hogy maguk közé felvegyék, ugy itt is ez a helyzet, ezeknek is az általuk felállított szabályokat feltétlenül tiszteletben kell tartaniok, mert különben megbillen az az erkölcsi alap, amelyre szervezkedtek. Ha valaki kitűnően bevált katonakorában, akár iparos, szocialista vagy gyári munkás volt és megszerezte a kitüntetéseket és államhűségéhez sem fér szó, akkor csak azért, mert véletenül ipari munkás, nem lehet kizárni ebből az intézményből. A másik dolog, amire a figyelmet felhívom, a következő: Európában a locarnói szerződés megkötése után, de különösen a legutóbbi hetekben Lengyelországiban és más államokban lezajlott események után azt lehet megállapítani, hogy az emberek nyugalma, az egyes államok közötti elhelyezkedés és stabilizáció még nem következett be. Minthogy tehát erről még nem lehet beszélni, feltétlenül szükség van arra, hogy ugy a hivatalos intézmények kitűnően működjenek, — a nemzeti hadsereg a maga kicsiségében — mint pedig mindazok a társadalmi és gazdasági intézmények, amelyek a nemzetek erejét vannak hivatva konzerválni és fentartani, niegtfelei jenek a maguk rendeltetésének. Arra kérem a minister urat, hogy a hadikölcsönkötvények valorizálásánál, a hadsereg közigazgatási rendjének fentartásánál és minden más olyan intézménynél, amelyet most nem akarok megnevezni, de amelyekre a mélyen tisztelt minister ur bizonyára gondol, a teljes igazságnak, a tiszetesség és etika szabályainak a legteljesebb érvény esitéséről méltóztassék gondoskodni, mert abban az esetben, ha az ország lakossága és a legszélesebb néprétegek azt látják, hogy ezek az intézmények nem a kiváltságosaknak, nem egyeseknek intézményei, akik ott a maguk osztályérdeke szempontjából helyezkednek el és csak önmagukra gondolnak, hanem az ország egyetemének javára szolgáló intézmények, amelyeket támogatni kell, ebben az esetben az ország lakossága feltétlenül meg fogja hozni az áldozatokat. Habár nagyon kicsinek tartom azokat az összegeket, amelyek a költségvetésben szerepelnek és ezt a mostani katonaságunkat, amely a nagy- és kis-entente kegyelméből megvan azért, hogy itt a rendet fentartsa, nagyon szívesen támogatom mégis, minthogy a mélyen tisztelt honvédelmi minister ur olyan országos politikát támogat, amelyet nem tartok az országra nézve jónak: az ország haladása, demokratizálódása és szociális jövője szempontjából a költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik'? Forgács Miklós jegyző: Lendvai István! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Ki a következő szónok? Forgács Miklós jegyző: Bajcsy-Zsilinszky Endre! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Következik? Forgács Miklós jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Nemzetgyűlés! Nem mulaszthatjuk el, hogy a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalásánál újból és ismételten is ne hangsúlyozzuk azt az álláspontot, amelyet mi a militarizmussal szemben elfoglalunk. Ez az álláspont nem uj, hanem önmagától adódik abból a programúiból, amelyet mi képviselünk. Mi a pacifizmus hivei vagyunk és épen ezért nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bármiféle militarista kiadást megszavazzunk. Itt mindjárt előre is leszegezni kívánom, hogy ebben az esetben nem áll fenn egyeseknek ellenvetése velünk szemben, amidőn azt mondják, hogy mi abban az esetben, amikor megtámadják az országot, nem állunk az ország védelmére, mert hiszen épen a németeknek a háború idején való állásfoglalása megmutatta, hogy amikor arra szükség volt, ők nem zárkóztak el a háborús kiadások megszavazásától, harígsúlyozni^ kívánom ugyan, hogy e tekintetben sem osztjuk mindenben a németek felfogását, mert ott is voltak kifogásolnivalók, amelyek talán megfelelhetnek annak a különleges viszonynak, ami ott van, de mi ezt nem tudjuk innen helyesen elbírálni. Az angol munkáskormány rövid pár hónapi működése alatt a pacifizmus terén olyasmit alkotott, amelyhez foghatót még eddig évtizedeken keresztül egyetlen kormány sem tudott alkotni. Lehetséges, hogy a különleges viszonyok és a háború utáni kimerültség ezt talán inkább lehetővé tette, de azt hiszem, senki sem vitathatja el azt a tényt, hogy a MacDonald-kormány a béke kérdését milyen nagy mértékben vitte előre, amikor jelszónak adta ki a leszerelést, a döntő bíróságot és a Népszövetség kérdését.