Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-567

450 A nemzetgyűlés 567. ülése 1926. évi június hó 4-én, pénteken. kellene, mit akarnak inkább csonka Magyarországot mai lehetetlen gazdasági helyzetében és felkészültségében, vagy pedig — mint az egyetlen más eshetőséget — az osztrák-magyar monarchiát, segitenének az utóbbit visszaállitani. (Kováts-Nagy Sándor: Nem fogják felkínálni soha!) Nem fogják felkínálni, de azt hiszem, sokan megtagadva hangoztatott elveiket, szivesen elfogadnák ezt. De ha nem is fogják ezt felkínálni és ha nem is fogják megcsinálni, mindenesetre időszerű gondolatnak tartom, hogy nagyobb gazdasági egységek megteremthetősége szempontjából a lehetőségeket már most próbáljuk megfontolni és próbáljuk az utat egyengetni vagy ha még az egyengetésnél sem tartunk, próbáljuk legalább az utat traszirozni. Azt hiszem, a gazdasági fejlődés az európai államok egy részét előbb-utóbb bele fogja kényszeríteni abba, hogy prefereneiális vámokkal dolgozzanak, annál az egyszerű oknál fogva, mert más eshetőség a jövőre nézve nem igen mutatkozik. És legyen bár ez nemzeti szempontból sokszor talán nehezen keresztülvihető, én azt hiszem, ha megfelelő emberek megfelelő felkészültséggel, józansággal és minden érzelemtől való mentességgel fogják ezeket a kérdéseket megvilágitani, akkor nem valószínű, hogy érzelmi momentumok ennek eredményét hosszú időn keresztül meghiúsíthatnák. Mindenesetre eddig négy éven keresztül sajnálattal nélkülöztem itt a nemzetgyűlésen a megfelelő érdeklődést a nagyobb gazdasági problémák iránt, a nagyobb érdeklődést a kormányzat részéről épen ezek iránt a kérdések iránt, mert hiszen mindezekben a kérdésekben nemcsak javaslatok nem terjesztettek elő, de mégcsak bizalmasnak nevezhető megbeszélések sem folytak azokban a körökben, amelyeknek ezekkel a kérdésekkel foglalkozniuk kell. Sokszor megtörtént már a múltban, hogy Magyarország lekésett, mert nem látta meg azt az időpontot, amelynek kellő kihasználása mindenkor a politikai érettség, a politikai józanság és a politikai éleslátás próbaköve volt. Szeretném, ha ezek a kérdések napirendre kerülnének, mert azt hiszem, az ország érdeke ezt megkívánja. Nem tőlem függ, hogy ezek a kérdések megfelelően tárgyaltassanak; nekem itt nem volt más hivatásom, mint hogy szerény szavamat itt a nemzetgyűlésen fölemeljem azzal a tiszteletteljes kéréssel, méltóztassanak ezt a kérdést — amely nem nevezhető épen akadémikus, utópisztikus kérdésnek, hanem amely komolyan, súlyosan érinti Magyarország közgazdaságát — megfelelő érdeklődéssel tárgyalni és megpróbálni, nem tud-e Magyarország egyszer már változtatni azon a szomorú politikán, amelyet a múltban követett, hogy mindent, de majdnem mindent későn kezdeti meg. későbben, mint élelmesebb szomszédaink, aminek eredménye azután sok tekintetben az itt már annyiszor említett Trianon. Mert Trianon is részben arra vezethető vissza, hogy Magyarország későn vagy egyáltalában nem kezdette meg propagandáját; amikor az egész világon próbálkoztak és minden eszközzel megismertették magukat, ugyanakkor Magyarország sokak előtt, akik nem vették maguknak a fáradságot, hogy ezt az országot közelről megnézzék, terra incognita volt. (Hebelt Ede: A nemzetiségi __ kérdéssel elkéstünk ! Ez volt a baj! — Halász Móric: Elkésünk az appropriációval is!) Elkéstünk a nemzetiségi kérdéssel is. Egyszer itt egyik beszédemben megmondottam — épen akkor, amikor a konzervatív politikáról beszéltem, amellyel azt hiszem szintén elkéstünk egy kissé — hogy a nemzetiségi kérdésben a múltban sok hibát követtünk el. De épen azzal kezdtem beszédemet és ezekkel a szavakkal végzem is, hogy nekünk itt nem az a hivatásunk, hogy a múlt hibáit emlegessük, a múlt sebeit vájkáljuk és ebben kéjelegjünk, hanem kötelességünk, hogy megpróbáljunk gyógyitani, menteni és építeni párt- és nemzetiségi különbség nélkül. (Élénk helyeslés és tans a jobboldalon és a balközépen.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Esztergályos János! Elnök: A képviselő ur nem lévén jelen, töröltetik. Ki.a, következő szónoki Héjj Imre jegyző: Nincs senki följegyezve. Elnök: Kiván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. (Éljenzés és tavs a jobboldalon.) Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom! Miután sem a ministerelnökhelyettes ur, sem az előadó ur szólni nem kivan, szólásjoga többé senkinek nem lévén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e elfogadni az 1925/26. és az 1926/27. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot általánosságban, a pénzügyi bizottság szövegezésében, a részletes tárgyalása alapjául? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik!) Többség! A Ház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalása alapjául elfogadta. Következik az általános vita során beadott egyes határozati javaslatok felett való határozathozatal. A beadás sorrendje szerint következik először Sándor Pál képviselő ur I. számú határozati javaslata, melyben utasítani kéri a pénzügyminister urat, hogy ott, ahol könyvek vezettetnek, ezek alapján adóztassanak meg az illető adóalanyok. A pénzügyminister ur helyettesítésével megbízott kereskedelemügyi minister ur kíván nyilatkozni. Walko Lajos, a pénzügyminister helyettesítésével megbízott kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk!) Ezidőszerint is a könyvek alapián történik az adóalanyok megadóztatása. Ez alól kivétel csak azokban az esetekben van, mikor a könyvek a hatósági közegek előtt nem tűntek fel teljesen kifogástalanoknak. Arra való tekintettel, hogy amúgy is ez a praxis, kérem a határozati javaslat mellőzését. (Helyeslés a, jobboldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e Sándor Pál képviselő ur I. számú határozati javaslatát elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat- akik elfogadják, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház a határozati javaslatot elvetette. Következik a beadás sorrendje szerint Sándor Pál képviselő ur II. számú határozati javaslata, melyben utasítani kéri a pénzügy\ minister urat, hogy sürgősen bocsásson 100 milliárd korona hitelt az arra érdemes hitelképes kiskereskedők rendelkezésére, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Ez helyes!) továbbá,