Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-567

A nemzetgyűlés 567. ülése Î926. êvi június kó 4-én, pénteken. 4Í3B zott 11 és 12 órai munkaidő mellett. Azok à fegyvergyári, azok a csepeli és Váei-uti munkások még ha akarták volna, sem lettek volna képesek arra, hogy elmenjenek az isonzói vagy az orosz frontra, hogy a hadsereget elzüllesszék és szétbomlasszák. (Vass József, a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: Nem azok voltak, a vezetők voltak! — Esztergályos János: Nagyon jól tudja a niinis terein ók-helyettes ur is, hogy nem mi csináltuk! — Vass József, a ministerlenök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: Nagyon jól tudom, hogyon lopták ki az irományokat a frontra! — Esztergályos János: Hangulatkeltés Genf felé !) Én mindezekből egyet tudok: amikor az összeomlás bekövetkezett, az engemet és igen sok ezer és ezer munkástársamat teljesen váratlanul ért s akkor nem mi tolakodtunk a Nemzeti Tanács elé, nem nekünk osztogatták a sorszámot azért, hogy a Nemzeti Tanács előtt letegyük az esküt. Olyan közéleti íérhak, akik minden alkalommal véresre beszélik a szájukat, amikor rólunk van szó, reszketlek a gyönyörűségtől és boldogok voltak, ha az átkos kormány kinevezést juttatott nekik. (Mozgás jobbfelől.) Ennek az országnak destruálása elsősorban a hitvány hadvezetésnek, másodsorban a monarchia természetszerű öszszeomlásának, nemkülönben a bolseviki forradalomnak tudható be. Ebben tehát a szervezett munkásság nem vett részt, az ország öszszeomlását nem a szervezett munkásság idézte elő, mert nem is volt módja hozzá, ezt a vádat tehát a leghatározottabban visszautasítom. (Vass József, a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: Sohasem mondta senki!) Én nem voltam a Nemzeti Tanács előtt. (Vass József, a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: A munkásságról nem volt szó. — B. Podmaniczky Endre: Mindig csak a vezetők! — Esztergályos János: A vezetők jártak el a Károlyi-kormánynál kinevezésekért'?! — Vass József, a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: Nem, mert bent ültek!) Jó lesz ezt nem említeni, mert ha mi a magyar középosztályt és a magyar intelligenciát általában egyes vezetőférfíak személyén keresztül Ítélnénk meg, higyjék el, nagyon rossz vélemény támadna a köznépben a magyar intelligenciáról és középosztályról. A magyar intelligenciának és a magyar középosztálynak van néhány vezetője, aki mindenüvé való, csak nem a közélet szinterére. (Mozgás a jobboldalon) Jó lesz erről nem beszélni, mert feles számmal vannak a magyar polgárságban, középosztályban, a magyar nemességben oly férfiak, akik jobban tennék, ha működési terüket áttennék oda, ahová Bánffy Miklós tette, a hazájukba. (Felkiáltások a jobboldalon: Micsoda gyanúsítás!) Egyébként legyen szabad felemlítenem, de különben nem is érdemli meg az illető, hogy megemlítsem és jobb erről nem beszélni. ä ministerelnök helyettesitésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: Ez nem válasz, ez se magyarul, se németül nem válasz!) Megmondom én magyarul is. A szélsőjobb oldaliak Németországban megszervezték maguknak a Reichswehrt, megszervezték maguknak bizonyos területeiken a rendőrséget és a bíróságot is és a titkos társaságok: a Stahlhelm, a Werwulf révén természetesen ott is a magyarországi eseményekhez hasonlóan játszódtak le a dolgok. Erre mondtam én, hogy hasonló emberek hasonló sipkát viselnek. Ha már méltóztatott Németországra alludálni, ez a válaszom; ellenben nem méltóztatott arról beszélni, hogy Németországnak azon résziéiben, amelyekben a demokratikus köztársasági partok vannak többségben, történnek-e ilyen dolgok. (Vass József, a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: Persze, hogy történnek!) Dehogy történik ilyesmi. Én is figyelemmel kísérem a dolgokat, de ilyen dolog ott nem történik. Én tehát nyugodt lélekkel vállalom azt a felelősséget, amely a deklarációból az én személyemre és a pártomra jut; s amit mi az etikai alapra vonatkozólag értettünk, méltóztassék tudomásul venni, hogy legjobb hitünk és meggyőződésünk szerint irtuk meg. (Egy hang a jobboldalon: Rathenau gyilkosai megvannak? Erzberger gyilkosai megvannak?) Ne kívánják, hogy Jfciathenau és Erzberger gyilkosairól beszéljek, mert akkor beszélnem kell arról is, ami Budafokon történt. Ezeknek a gyilkosoknak egy ré- !• sze itt volt Magyarországon. (Egy hang a jobboldalon: Arról beszéljen!) Hogy miről beszélek, azt én szabom meg; én nem befolyásoltam a ministerelnökhelyettes urat arravonat- \ kozólag, hogy miről beszéljen. (Östör József: l A baloldal a Tisza gyilkosait üldözte?) Tisza gyilkosait? Amit az akkori időkben meg lehe- ' tett tenni a gyilkosság kiderítésére, az meg- \ történt. (Egy hang: Amit meg lehetett tenni! —• Lendvai István: Ez nagyon jó válasz volt: ami megtörténhetett. — Vass József, a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: Ami abban az időben megtörténhetett!) Az nem történt meg, mert ha meg- ; történt volna, nem beszéltünk volna ilyen do- : logról. Végezetül még csak egy vádjára akarok- a helyettes-ministerelnök urnák felelni és ez az, amit ő nagy belső megindultsággal, remegő hangon vágott felém, hogy t. i. mi züllesztettük szét az országot és az ország szét- \ darabolásáért mi vagyunk a bűnösök. (Vass \ József, a ministerelnök helyettesítésével meg- < bízott népjóléti és munkaügyi minister: Legalább is ott ültek!) Engedelmet kérek, hozhatnék fel példákat, amelyek nagy jelentőséggel birnak. Az a körülmény, hogy báró Szterényi József t. képviselőtársam el- ? foglalta ma itt helyét, egyszer majd alkalmat ad nekem arra, hogy az ő jelenlétében bi- \ zonyitsak valamit, ami nagyszerűen fogja bi- ! zonyitani, hogy a magyar szakszervezetek ! 1918 második felében a polgári leszerelés gondolatával foglalkoztak és foglalkoztak azzal, : hogyan és miként lehetne a visszaözönlő hadseregek rombolásait valamiképen megakadályozni, mert mi akkor tisztábban láttuk a dolgot, mint bárki más. Feleletem erre az, hogy Magyarországon akkor erős katonai cenzúra volt és azok a la- ; pok mentek ki a frontra, amelyeket a katonai ; cenzúra kieresztett. Magyarország szervezett munkásságának szine-java a gyárakban dolgoEngedjék meg inkább, hogy most rátérjek arra, amit voltaképen mondani akartam. Östör József t. képviselő ur ma délelőtt bizonyos t közgazdasági aláfestéssel igyekezett megvédeni a kormányt attól a vádtól, hogy a szanálási akciója, általában a kormány gazdasági politikája volna hibás abban, hogy az állapotok idáig jutottak. (östör József : Egyedül!) Nos, hogy egyedül volna oka és említette Németországot, hogy hát ott is >yán munkanélküliség, nyomor, hogy ott is történ.-