Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-567

Í22 A nemzetgyűlés 567. "ülése 19 n

6. évi június hé 4-én, pénteken. közben bekövetkezett à német uj orientáció Locarnóval és mi kezdünk magunkra maradni ósdi szerkezetünkkel. Valóságos külpolitikai »komámasszony hol az ollósdi«-t játszik a kormány, de sohasem találja meg az ollót, nem talál fatörzset, amelyet érinthet, e közben ideoda szaladgál és a biztos külpolitikai orientációt kidolgozni nem képes, egyszerűen azért nem képes, mert nem akarja felérni ésszel azt, hogy a világháború egy egészen más, egészen uj világmentalitást teremtett, nemcsak az ott átélt szenvedéseknek s a maga után hagyott lelki átalakultságnak következtében, hanem a legteljesebb gazdasági lezüllöttség következtében. Az emberiség nagy tömege az előbbi okból egyetemleges szolidaritással ki kívánkozik a vérgőz borzalmából, az utóbbi okból egy uj orientációt keres, az egyetemleges, gazdaságilag megkonstruált és megszervezett Európának lehetőségét, mert egy-egy csoport sporadikus, külön-külön elj csak mindig ujabb zűrzavart jelent. Méltóztassék csak figyelemmel kisérni a legújabb lengyel eseményeket. A forradalomig a francia-lengyel orientáció volt a divat, a forradalom egy nap alatt megváltoztatta ezt az orientációt és német-lengyel orientáció lett ott úrrá. Egy ilyen orientáció persze nyomban átcsoportosulásra készteti Európa többi országait is, a nyugalmat annyira váró emberiség nagy szerencsétlenségére. Minden nemzet egyetemlegesen vallja az ilyen kapkodó, kaleidoszkóp-politikának hátrányát. És itt meg kell egy pillanatra állnom, hogy rámutassak, hogy sajnos, Magyarországon sokan vannak még vagy legalább is nem megvetendő számmal azok, akik épen egy ilyen külpolitikai zavarban, egy ilyen kaleidoszkóp-politika által előteremtett uj.helyzetben látják a kivezető utat, tehát azt remélik, hogy egy ilyen hirtelen változás olyan fordulatot hozhat, amelyben Magyarország a trianoni igazságtalanságtól és borzalomtól egy pillanat alatt szabadulhat. Nekem Shakespeare egy alakjának bölcselkedése jut eszembe: »Ha gyermekkoromban nyilam veszett, előbbi irányba hasonló erővel e^y uj nyilat lóvék és az újnak kockázatával az előbbit is fellelem.« Ami azonban e nyílvesszőre vonatkozik, nem vonatkozhatik egy szenvedő országra s az experimentálás és kísérletezés véleményem szerint ma a hazafiság ellen elkövetett legvakmerőbb cselekedet. Nekünk csak egy olyan utat lehet választanunk, »mely, ha türelmet igényel is, kockázatmentesen az aránylagos legnagyobb eredményt biztosítja és ez az ut Pán-Európa útja. Nem utópisztikus törekvések vállaltatták velem gróf Coudenhove Callerghy-nek, a páneurópai vezérpolitikusnak abbeli megbízását, hogy Magyarországon is dolgozzam egy ilyen csoport megvalósulásán, már csak azért is, •mert hiszen Európa többi országai is megalkották e csoportokat és a most októberben egybeülő első pán-európai kongresszuson Magyarország is képviselve legyen. Nem utópia és hem a szivárványt kergető törekvések, hanem a gondos, a leglelkiismeretesebb és éveken át tartó komoly mérlegelése a mi gazdasági helyzetünknek, amely azt mondatja velem, hogy a gazdasági kivezető ut csakis ebben a programúiban van megadva vagy pedig Európa menthetetlenül elpusztul. Ez az ut az európai államszövetség vagy mondjuk ki nyiltan, az Egyesült Európai Államok útja. Nem lehet célom a nemzetgyűlés termében- tudományos előadást tartanom erről ma már, aki újságot olvas és nemcsak a maga megszökött lapját olvassa, amely talán nem foglalkozik a kérdéssel, de naponként kézbevesz több újságot, erről a mozgalomról naprólnapra mind többet hallhat. Ez az eszme már világforgalomba került, hiszen gróf Coudenhove Callerghy pán-Európája ma már a genfi asztalon fekszik az Újságnak vasárnapi hiradása szerint is; ezzel ma. már foglalkozni kell, ez elől kitérni nem lehet és amennyiben a genfi-tanács féltékenykedési okból konkurrenst lát az európai államszövetségben, a genfi szövetség ellen irányulót, idővel lehetetlen, hogy ne győzedelmeskedjék. Mondom, ma már igen t. képviselőtársaim, erről az újságokból is bőséges információt szerezhettek, mégis, hogy a fonalat perfektül megkonstruáljam, a pillérzetet megadom abban a kiindulásban, hogy az egész terv alapja az, hogy a meglévő orosz államszövetség és a meglévő brit államszövetség között elterülő, Európa összes, egymás ellen hadakozó, gazdaságilag is egymás ellen küzdő 26 állam, ugyancsak európai államszövetségben tömörittessék és ily államszövetségi kontinentális organizációban képeznének szorosabb egységet. Az alappillére a kiindulásnak az, hogy minden polgárban meglegyen az akarat^ először is a béke kiépítésére az államszövetségi organizáció utján, másodszor: a gazdaság szanálására egy egységes európai vámrendszer utján; a harmadik kellék pedig, hogy a f nemzeti egyenlőség elve mellett a kisebbség védelmei precízen biztosittassék. A legfontosabb pontja a kérdésnek tehát kétséget kizáróan a gazdasági f szanálás, Európa gazdasági szanálása az egységes európai gazdasági rendszer mellett. Ez a rendszer az annyira lezüllött fogyasztási képesség helyreállítására egyedül alkalmas. Hiszem ha nem figyelmeztetne az európai gazdasági egység szükségességére semmi más, mint az angol munkás-sztrájk, az is elég memento arra, hogy ezt a gondolatot ne mint utópiát^ kezeljük, mert köztudomású, amint azt Szterényi t. képviselőtársam is nagyszerű logikával kifejtette, az angol szénsztrájk gyökere nem Angliában, hanem az európai fogyasztóképesség teljes csődjében és teljes anarchiájában van, amelyből gazdasáei szervezetünk nem is gyógyulhat ki mindaddig, mig a többi földrészekhez viszonyítva mégis csak parányi Európa államai 26-féle hadállásban gyötrik egymást gazdaságilag a teljes végkimerülésig és pusztulásig. Elkeseredve látjuk, hogy Európa militarizmusa és feudalizmusa miként tette tönkre fokról-fokra, miként süly esztette le Európa mai gazdasági struktúráját. Ebből nincs más kiút, mint a termelés európai rendszerességének és egységének megteremtése. A vámsorompók csak látszatra hasznosak és segítenek egy-egy nemzet baján, végeredményben egész Európában ártanak, mert kizárják azt az összhangot, amely a különböző helyeken és országokban fekvő termelési telepek közt a fogyasztás érdekében annyira kívánatos. A kisebb országokat, mint Magyarországot, ezek iparát pedig megölik már azért is, mert a nyersterményekkel iparunk nem konkurrensképes a külföld hasonló, de olcsóbb cikkeivel szemben. A genfi Népszövetség előtt természetesen nem ismeretlen Európa e gazdasági katasztrófája. Genf az u. n. Wirtschaftskonferenz-et küldte ki, amelyben a legjelesebb közgadászok arra az álláspontra jutottak, hogy e bajon csak államközi kartellel lehet segiteni. Ez az ut a dolog természeténél fogva már is a vámhatárok ledöntését jelenti, mert ily koncepció csakis egységesen szerve-