Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-567
420 Â nemzetgyűlés 56Z. ülése 1926. évi Junius hó 4-én, pénteken. •uraim, törvényhozó urak, akiket egy nehéz sorban vergődő nemzet ideküldött ebbe a terembe, méltóztassanak már egyszer ráfigyelni arra, hogy ennek a népnek nem az az érdeke, hogy miután a Töreky-tanács a frankügyben meghozta az elsőfokú Ítéletet, most megint erről tárgyaljanak heteken keresztül ezeken a padokon. Méltóztassanak elhinni nekem, hogy sem Kükutyinban, sem Mucsán, sem Pestujvároson, sem Pestújhelyen, sem a Konti-utcában, sem az Esterházy-palotában nem érdekli többé ez a dolog az embereket. Ennek következtében méltóztassanak nekem elhinni. — igy beszélhetne valaki ezekről a padokról — az volna szükséges, hogy fogjanak össze, itt ebben az összes, hazájukat valóban szerető fejek, lelkek, szivek és kezek s arról tanácskozzanak, hogy a formalitásokat minél előbb elintézve, hogyan lehet segiteni a tényleges bajokon. Ez az, amire szükség van. Ez a deklaráeió nem is deklaráció; ez egy politikai Miatyánk, amelynek végén nincsen Amen. (Derültség és zaj. — Peyer Károly: A minister ur maga sem hajtja végre azt a minimumot, amelyre kötelezve van és amelyre vállalkozott! A minister nrnak saját magán kellene ezt kezdenie! — Esztergályos János: Emlékezzünk, t. minister ur! — Zaj. — Elnök csenget. — Peyer Károly: Gondoljanak a nyomorgó bányamunkásokra!) Én gondolok mindenre, t. képviselő ur. (Peyer Károly: Csak nem tesz semmit az érdekükben! — Zaj.) Legyen nyugodt, én nem engedem magamat túlkiabálni, mert ha ön tud kiabálni, én is tudok kiabálni. (Peyer Károly: Nem kiabálásról van szó! — Zaj. — ' Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Kénytelen leszek a közbeszólók ellen megfelelően eljárni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister, a ministerelnök helyettese: Én egyetlen szó nélkül végighallgattam az urak beszédét, még azt is amelynek végighallgatásához igazán nagy önfegyelem kell. Annyit megkövetelek mindenkitől, hogy az én higgadt beszédemet meghallgassa- Nekem ehhez jogom van én nemzetgyűlési képviselő vagyok. (Nagy zaj a szélsőbal oldalon.) Elnök: Esztergályos képviselő urat állandó közbeszólásai miatt rendreutasitom. (Esztergályos János: Én csak kérem a minister urathogy ne kiabáljon!) Esztergályos képviselő urat másodszor is rendreutasitom. (Zaj jobbfelől.) Csendet kérek a jobboldalon is. Vass József népjóléti és munkaügyi minister, a ministerelnök helyettese: Még egy megjegyzést nem hagyhatok szó nélkül. T. i. ha jól értettem, a deklarációban — elmondatván ez a politikai Miatyánk — az van, hogy mindezek alapján, ezt a minden etikai alapot nélkülöző kormányt vagy rendszert — gondolom ilyenformán van — nem hajlandók támogatni azok a frakciók, amelyek a deklarációt aláirtak és kiadták. T. Nemzetgyűlés! Bocsánatot kérek ,ilven módon azután objektiv magyar és hazafias embernek csakugyan nem szabad beszélni. (Ugy van! a jobboldalon.) És pedig elsősorban azért nem, mert valótlant mondani, becsületben gázolni sem nem szabad, sem nem illik. Én ennek a kormánynak tagja vagyok, ezzel la kormánnyal szolidáris vagyok. Annyi etikai alapom mindig van, mint a deklarációt aláirt igen t frakciónak. (Igaz! Ugy van! tans a jobboldalon.) Nem kérünk etikai alapot. Mi nem ültünk gyanús padokon és nem vettünk részt az ország felbontásában (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) aibban az időben, amikor pedig a deklarációt aláiró egyik-másik képviselő igenis, részt vett benne. (Igaz! Ugy van! Élénk taps a jobboldalon. — Esztergályos János: Kitől kapta a minister ur a kinevezését!) Huszár Károlytól és aki mást mond az tudatosan nem mond igazat. T. Nemzetgyűlés! Én nem provokálok harcot. Konstatálni kivánom a biztosan felhangzó panasszal szemben, hogy nekem ezt el kellett mondanom, mert végre a kormány csakugyan nem lehet egy teljesen elszabadult ellenzéki kritikának a mosdó rongya. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Én nem tűrhetem, hogy ebben a parlamentben elhangozzék olyan megállapítás, hogy ez a kormány etikai alap nélkül van, vagy hogy ez a politikai irányzat nélkülözi az etikai alapot. Ami pedig az őrállást illeti, az igen t. képviselő urak közül egyik-másik nagyon sokszor volt már őrálló helyen, részint lent a mélyben, a parlament pincéjében szenvedő módon, részint fent a hatalom birtokában, de akkor sem olyan módon, hogy valóban az ország- érdekében állottak volna őrt. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Saly Endre: Nem igaz! Ezt bizonyítani kell, minister ur! Bizonyítson! Ha nem bizonyit, valótlant állit! — Peyer Károly: Ebből élnek! — Esztergályos János: A papi palástot nem lehet rágalmazásra felhasználni! — Nagy zaj a siélsobaloldalon.) Méltóztassék tehát tudomásul venni, mindig igazság az, hogy amilyen a mosdó, olyan a törülköző és ahogy a német közmondás mondja: egy nagyon goromba fatönkre egy nagyon goromba szekerce illik rá. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Én nem kiváintam támadni és sohasem fogok támadni, de támadni magam nem engedem és nem tűröm el. (Saly Eirdre: Fogja még majd tűrni! — Nagy zaj.) Méltóztassék tudomásul venni, — ebből a teremből kiáltom az egész világ felé — hogy ezt a kritikát, amely minket megfosztani kivan a politikai és az etikai alaptól, nem tűri el a nemzetgyűlés. Az uraknak az a köteltességük, hogy visszavonják állításaikat, mert igaztalanul beszéltek. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalor.) Elnök: Szólásra következik! Perlaki György jegyző: Kiss Menyhért! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: A 'képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Következik'? Perlaki György jegyző: Rainprecht Antal! Rainprecht Antal: T. Nemzetgyűlés! (Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: A túloldali képviselő urak sem sokat beszélhetnek! — Malasits Géza: Rosszul informálták a minister urat a parlamenti pincét illetőleg! — Rothenstein Mór: Csak bennünket lehet sértegetni! — Peyer Károly: Ha nem volna ez, miből élnének! — Nagy zaj.) Valóban, jól esik tudnom, hogy a szenvedélyesség kölcsönösségének e tengerében talán egy olyan témáról lesz szerencsém beszélni, amely előreláthatólag vihar felett álló, amely a maga elvontságánál, de mégis gyakorlati követelményeinél fogva, — azt hiszem — ha talán szimpátiára nem is, de minden esetre érdeklődésre tarthat számot. Azok közé tartozom, akik valóban nem vennék lelkiismeretükre, hogy itt egy ilyen fontos törvényjavaslat tárgyalásánál, amelyhez az én megállapításom szerint is vitális nemzeti érdekek kapcsolódnak, (Ugy van! a jobboldalon.)
