Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-567

414 À nemzetgyűlés 567. ülése 1926. évi június hó á-én, péntekén. kezdtek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Most Zsirkay és Pékár! — Derültség.) Kossuth nem pénzhamisításra buzdította ittmaradt híveit, Széchenyi és Deák nem igy akarták talpraállitani az országot. Nem azokat hangoztatták, amiket a ministerelnök mondott március 23-án tartott beszédében, aki a békeszerződés következményeként meg tudja érteni a frankhamisítás t. Sem a mohácsi vész utáni állapotban, sem az 1848 után bekövetkezett elnyomatás korszakában ilyet nem találunk. Akkor munkával, termeléssel, a szellemi élet felélesztésével, a demokratikus berendezkedésekre való áttéréssel igyekeztek a megcsonkitott és letiport országot ismét helyreállítani, de sehol oly módszert, oly buzdítást nem találunk, amely egy idegen állam pénzének meghamisításával akart volna szerepelni, a magyar történelem nem ismert ilyet, ily intézkedést csak a Bethlen-korszak kormánya termelt ki. Szabad talán most szünetet kérnem. Elnök: Kérem. Az ülést félórára felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szó folytatólag Györki Imre képviselő urat illeti. (Esztergályos János: Már megint nincs itt az egységes párt!) Györki Imre: T. Nemzetgyűlés! Beszéidemben már rátértem a ministerelnöknek március 23-án tartott ülésen elmondott beszédére, amelyben ugy '.állította be a frankhamisítást, hogy azt egyrészt elkeseredett emberek csinálták, mésrészt pedig, hogy az a trianoni békeszerződésből folyik. Ugyanezen az ülésen a ministerelnök ur még a következőket is mondotta (olvassa.-): »Az ellenforradalom szelleme volt az, amely szervezte annak idején a titkos társaságokat, az, ellenforradalmi szellem volt az, amely kalandos akciókat készített elő, amely hazafias köpenybe burkolt bűncselekményeket hajtott végre és amely időről-időre a magyar társadalmat terror- eszközzel megfélemlíteni kívánta.« Maga a ministerelnök ur is azt mondotta, hogy ezek ellen (Olvassa): »Az igazi remedium a gazdasági konszolidáció, ai fegyelem és a tekintélyek helyreállítása az egész vonalon« és gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunknak arra a felszólalására és arra a javaslatára, hogy a kormányzat deklarációval forduljon a nemzethez, amelyben leszögezi álláspontját és elitéli a múltbeli hasonló, állítólag hazafias szándékból elkövetett bűncselekményeket« a ministerelnök ur azt hangaztatta, hogy nem elég a deklaráció, hanem a deklarációt megfelelő rendszabályoknak is kell követniök. Legyen szabad a ministerelnök urnák e nyilatkozatával foglalkoznom és elsősorban a titkos társaságok kérdésére visszatérném, amelyeknek a megrendszabályozását ez a ministerelnöki nyilatkozat kilátásba helyezte, de ennek a nyilatkozatnak megfelelő intézkedés azóta sem történt és egyes intézmények terrorisztikus fellépéseit azóta is megtaláljuk, mint ahogyan megtaláltuk régebben is. Legyen szabad e kérdéssel kapcsolatosan egy, a Vitézi Szék kapitánya által kibocsátott felhívásra utalnom, amelynek felolvasásával egyúttal rámutatok arra, miként készítették elő itt nálunk a nemzeti közvéleményt, miként működik közre a kormány vagy a kormánytól függő hatóság abban a tekintetben, hogy itt tüntető felvonulásokat csináljanak, amelyek a kormány működését helyeslik és a kormány iránt szimpátiájukat fejezik ki. A Vitézi Székkapitányság még ez évi február 16-án az egyes vitézekhez és a Vitézi Székkapitányságokhoz a következő felhívást bocsátotta ki (olvassa): »Nemzetes Vitéz N. N. urnák, 1926 február hó 16-án. — A frankhamisitási ügyből kifolyólag csonka Magyarország hazafias érzelmű lakossága a kormányzó ur Ö Főméltósága és kormánya iránt tántoríthatatlan hűsége és bizalmának kifejezéseképen folyó évi február hó 21-én, vasárnap Budapesten nemezties érzelmű tüntető felvonulást fog rendezni. A vitézi rend, miután politikával nem foglalkozik, mint ilyen, testületileg nem vonulhat fel, azonban a vármegyék küldöttségeinek keretében, mint egyes magánembereknek tömeges megjelenése nemhogy kívánatos, hanem szükséges is. E célból felszólítom Nenizetességedet, hogy a községében lévő összes vitézeket és vitézjelölteket azonnal hivja fel a felvonulásban való részvételre. A résztvevők összes kitüntetéseikkel és a vitézi jelvénnyel jelenjenek meg. Az indulás akként szabályozandó, hogy folyó évi február hó 21-én Budapesten a keleti pályaudvarra reggel 6 órakor befutó személyvonattal beérkezzenek. Gyülekezési hely a Keleti pályaudvar előtt levő Baross-téren,, Katona-egyenruhában megjelenni tilos. Minden ember hozzon magával egy napra való élelmet. A felvonulás megtörténte után mindenki visszautazhat lakóhelyére. A szegényebb sorsú vitézeknek az útiköltség meg lesz térítve a vármegyei Vitézi Székkapitányság által. Budapest,« dátum stb. Ezt kovetőleg, minthogy baloldali t. képviselőtársaim erélyes fellépésére a kormány eltért attól a szándékától, hogy saját ünneplésére diszfelvonulást rendeztessen Budapesten, február hó 18-án egy körtávirat ment szét, amely a következőképen szól (olvassa): »Folyó hó 21-iki terv elhalasztva a hónap végére. Időpontról értesítés megy. Székkapitány.« Ebből a felhívásból egyrészt az tűnik ki, hogy a vitézi székkapitányság, bár a maga körlevelében azt mondja, hogy nem politikai hatóság, nem politikai intézmény, mégis politikai demonstrációra kivánj cl Q, vitézeket felhasználni; másrészt kitűnik az, hogy azoknak a vitézeknek, akik a tüntető felvonuláson részt vettek volna, a felhívás szerint kilátásba helyezték útiköltségeik megtérítését. Felvetem a kérdést, miből, milyen alapból, a kormány tagjai saját pénztárukból voltak-e hajlandók ezeket a költségeket megfizetni vagy azoknak a polgároknak adójából, akik keserves áldozatok árán tudják ezeket az elviselhetetlen terheket valahogy kifizetni'? Ez az egyik példája, annak, miként történik itt a közbizalom megnyilvánulása a kormány mellett. De arról is szólt a ministerelnök ur imént felolvasott nyilatkozatában, hogy időről-időre a magyar társadalmat terrorisztikus eszközökkel félemiitik meg. Ugy tüntette fel a dolgot, mintha egyes titkos alakulatok ngy a jobboldalon, mint a baloldalon terrorisztikus eszközökkel kívánnának élni. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy ilyen terrorisztikus fellépést nem annyira a titkos társulatok részéről tapasztalunk, bár a jobboldali ellenforradalmi alakulatok bőségesen élnek ezzel, hanem a kormányzat részéről, amely terrorisztikus fellépéssel az állampolgárok legszemélyesebb ügyeibe is beleavatkozik és terrorisztikus fellépésével odáig megy, hogy szellemi cenzúrát léptet életbe, nemcsak olyan mó-