Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-567

A nemzetgyűlés 567. ülése Í9k imént hivatkoztam a házszabályok 245. §-ának 3. bekezdésére. Ezt a szakaszt teljesen szószerinti értelmében hajtom végre. Megnyugtathatom a képviselő urakat, hogy ezt magam sem tartom igazságosnak, de nem adhatok más magyarázatot a házszabályoknak, mint ahogy azok meg vannak alkotva. (Griger Miklós: Házszabályreviziót sürgősen! — Derültség és zaj a szélsőbáloldalon. — Esztergályos János: Gyerünk csak azzal a házszabályrevizióval!) Bemutatom a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elnökhelyettesének átiratát, amellyel az 1870 : X. te. 27. §-á értelmében a Fővárosi Közmunkák Tanácsa az általa kezelt alapokról készített 1923. évi zárszámadásait a törvényhozásnak bemutatja. A zárszámadások az átirattal együtt betekintés céljából letétetnek a Ház asztalára. Napirend szerint következik az 1925/26. és 1926/27. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat (írom. 1085,1092) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Láng János jegyző: Östör József! Östör József: T. Nemzetgyűlés! Felszólalásomat két részre osztom. Egyrészt röviden gyakorlati kérdésekkel óhajtok foglalkozni, olyanokkal, melyek akár a kormányzat körében, akár pedig törvényhozásilag hamarosan és gyorsan vagy a nyári szünet előtt, vagy a nyári szünet alatt rendezhetők vagy legalább is az őszi ülésszakra megfelelően előkészithetők. Felszólalásom második részében pedig foglalkozni óhajtok bizonyos politikai kérdésekkel, egészen röviden, csakis abból a szempontból, amennyiben ezek a kérdések eddig különösen Rassay Károly és Rakovszky István t. képviselőtársaim részéről szóvátétettek. Ami felszólalásom első részét illeti, azt hiszem, hogy ezek között számtalan olyan kérdés lesz, amely a nemzetgyűlés egyhangú helyeslésével fog találkozni, de biztosan meg vagyok győződve róla, hogy ezek már a többségi párt részéről is szóvátétettek, valószínűleg pártértekezleten is sürgették ezekre vonatkozólag a megoldásokat s talán csak az az oka annak, hogy e kérdések meg nem oldattak, mert a nemzetgyűlésen megfelelően alátámasztva és hangoztatva nem lettek s talán a pártban nem is lehetett e kérdések megoldását annyira kivánni és követelni, amennyire az kivánatos lett volna. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy e kérdések folyamán legelsősorban érintsem, egészen futólagosan, a legutóbb idehozott osztrák-magyar kereskedelmi szerződést, amelynek általános tárgyalásánál nem lehettem jelen, amelyre vonatkozólag azonban néhány megjegyzést kell tennem. Bizonyos oldalról e szerződéssel szemben különösen azt hozták fel, — ha nem csalódom, Malasits t. képviselőtársam volt az., aki ezt különösen felemiitette — hogy az osztrák-magyar kereskedelmi szerződés azért sem sikerülhetett jobban, mert Ausztria és Magyarország kormányai a demokratikus vagy antidemokratikus berendezések dolgában egymástól merően különböznek, már pedig demokratikus államformában élő nemzet sohasem létesithet megfelelő kereskedelmi kapcsolatot egy antidemokratikus vagy konzervatív országgal. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy igen t. képviselőtársam idevonatkozó megállapítása tévedésen nyugszik és pedig két oknál fogva. Az első tévedése tárgyi és annyiban téves, amennyiben méltóztatik tudni, hogy az osztrák kereskedelmi szerződés a magyar érdekeket B. évi június hó 4-én, péntehen. 401 különösen három szempontból érintette. Az első a bor, a második a gabona, a harmadik pedig a gyümölcs és a zöldség. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy az osztrákok a bor és gabona szempontjából bizonyos kedvező szerződéseket tudtak kötni szomszédos államaikkal, amelyek közé sorozom természetesen a bor tekintetében Olaszországot, a gabona tekintetében pedig Jugoszláviát. Ausztriának e szomszédos államaival, Olaszországgal ás Jugoszláviával egyéb okoknál fogva is, de különösen azért, mert ott ez áruk termelése olcsóbb, sikerült oly kedvező szerződéseket kötnie, melyek folytán Ausztria — fájdalom — nincs anynyira ráutalva a magyar gabona és a magyar borbevitelre, mint amennyire a 'közös vámterület idejében az osztrák fogyasztópiac azt igénybevehette. Marad nekünk e tekintetben legnagyobb reményünk: a zöldség és gyümölcs s valóban látjuk az osztrák tarifánál, hogy a zöldség- és gyümölcstételeknél sikerült a magyar kormánynak a legmesszebbmenő engedményéket elérnie. Ausztria ugyanis a zöldséges gyümölcsárukban van legjobban ráutalva a magyar exportra. Elégséges e tekintetben az 1924. évi (kereskedelmi statisztikára utalnom, amelyből kitünk, hogy Magyarország összes kivitele gyümölcsben és zöldségben az 1924. év folyamán 1,467.000 métermázsára rúgott, amelyből nem kevesebb,, mint 1,020.000 métermázsa jutott Ausztriának. Azt hiszem, a t. Nemzetgyűlés felment attól, hogy az egyes gyümölcsés zöldségneniüeket névleg is felsoroljam. Elsősorban tehát tárgyi okok azok, amelyek minket Ausztriával szemben az osztrák szerződés megkötésénél — fájdalom — bizonyos inferioritásban tartottak. Hogy e tekintetben mennyire nincs igaza igen t. képviselőtársamnak, az kitűnik abból is, hogy a fasiszta Olaszországgal Ausztria nagyon jó kereskedelmi szerződést kötött. Hasonlókép látjuk, hogy a bolsevista Oroszország Németországgal egész jó kereskedelmi szerződésre lépett. Nem akarok e tekintetben rámutatni arra, hogy a háború előtt Franciaország és Oroszország milyen erős kereskedelmi, hadügyi és külügyi vonatkozásba jutottak. Ezzel a fenforgó kérdésben csak azt akartam bizonyitani, hogy az államok egymásközti viszonyában — ugy külügyi, mint kereskedelmi viszonyában — elsősorban azok az érdekek az irányadók, amelyek ezeket az államokat kölcsönösen erősebb vagy gyengébb szerződés megkötésére serkentik. Azonban az osztrák szerződésnél nem lehet egy másik szempontot sem figyelmen kivül hagyni, azt, hogy mégis Ausztria volt az, amellyel Magyarország az őt körülvevő államok közül legelsősorban kereskedelmi szerződést köthetett. Ennek kétségkívül politikai jelentőségének is kell lennie, mert talán ez az első lépés ahhoz, hogy a gazdasági és a kereskedelmi érdekkörökön keresztül tűrhetőbbé tétessék az összes utódállamok gazdasági léte ós exisztenciája és talán ezen a kérdésen keresztül lehetséges, hogy a politikai közeledés is hamarább megtörténhetik. Részemről tehát nem mellőzhetem idevonatkozólag azt a sikert, amely itt ugy a magyar, mint az osztrák kormány zászlójára irható, amikor e kereskedelmi szerződésnek politikai jelentőségét is leszegezem. Nem mindegy ez a kérdés és hogy etekintetben nem az én szerény szavam az, amely súllyal esik a latba, errenézve elégséges rámutatnom mindazokra a nyilatkozatokra, amelyek a legutóbbi időben is a legkiválóbb, a legnevesebb és a legbefolyásosabb államférfiak részéről elhangzottak. 58*