Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-566

nemzetgyűlés 566. ütése 1926. évi június hó 2-án, szerdán. m ëgész életen át kifejtett hasznos, becsületes, kulturális munkát nem jutalmaznak, hanem gáncsvetésben és mellőzésben részesitik a minister urak. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ezért szóvá teszem azt, hogy most a tanfelügyelői kart súlyos és nagy sérelem érte. Ez a sérelem kezdődik már 1919-től, amikor Vásárhelyi Ármin bölcsészetdoktort egyenesen a IX. fizetési osztályba, Tessléry Károlyt egyenesen a VIII. fizetési osztályba, Kiss Károlyt egyenesen a IX. fizetési osztályba, Vághelyi Dénes gimnáziumi érettségit tett embert szintén segédtanfelügyelőnek törvényes képesítés hiján nevezett ki az igen t. minister ur, azután Májusz Károly ministeri titkárt egyenesen a VII. fizetési osztályba ültette be és legújabban, a szanálási törvénnyel kapcsolatban, Pap-Szilágyi Viktort a VII. fizetési osztályba, Beneze Ferencet 14 évi állami szolgálat után a VII. fizetési osztályba, Hoffmann István minister,! segédtitkárt ugyancsak 14 évi szolgálat után szintén a VII. fizetési osztályba és Babocsay Lajost kilenc évi szolgálat után a VIII. fizetési osztályba és a végén Ivánkovics Kálmán ministeri segédtitkárt a VIII. fizetési osztályba nevezte ki a tanfelügyelői karba az igen t. kultuszminister ur. így megoldani a szanálás munkáját és a kultuszministeri központi tisztviselői kart ugy tehermentesíteni, hogy ezeket a tisztviselőket kivonják a központból és beleteszik egy másik státusba, s ezzel azt a státust megnyomorítani, s elvenni 17—18 ember kedvét, ambícióját azzal, hogy fiatal, alig 7—8—12 évet szolgált köztisztviselőket tesznek olyan tisztviselők elé, akik 25 esztendeig szolgáltak a tanügy szolgálatában: ehhez nagy lelketlenség, nagy cinizmus íkell. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ezt én nem fogadom el a szanálás eredménye gyanánt. Én ebben csak azt látom, hogy egy csomó nagyérdemű, nagymultu, pedagógiával foglalkozó embert a minister ur a kétségbeesésbe kerget, mert munkájukkal azon fiatalemberek miatt, akiket elibük helyeztek, nem tudják elérni azt a célt, amelyet egész életükön át elérni akartak. Ezért, tekintettel arra, hogy tulajdonképen a VII. fizetési osztályban épen a Klebelsberg kultuszminist er ur által kinevezett ministeri titkárok és segédtitkárok helyeire nem is volt felvéve állás, nem is volt megszavazva, üresedés sem történt, hanem ő itt kizárólag kinevezéseket eszközölt s azután megkérdezte a pénzügyminister urat — ma is levelezés alatt áll ennek a kérdésnek elintézése; egyik minister kapacitálja a másik ministeri hogy járuljon hozzá ezekhez a kinevezésekhez — s tekintettel arra, hogy az 1893 : IV. tcikket sértette meg a minister ur ezekkel a kinevezésekkel, amely törvény a fizetési osztályok fokozatait, az előmenetel sorrendjét állapitja meg s a minister ur ezeket nem tartotta be, épen ezért arra kérem az igen t. kultuszminister urat, hogy valami úton-módon gondoskodjék arról, hogy olyan uj rendezést állitson be a tanfelügyelői státusba, hogy a most odavezényelt ministeri titkárok és segédtitkárok ne veszélyeztessék a másoknak már megszerzett előnyeit s ezeket olyanképen osztályozza, hogy ne rontsa ezeknek az embereknek a kinevezésével a VII. és VIII. fizetési osztályba már bejutott tisztviselők sorrendjét. Ugyancsak azt is kérem a minister úrtól, nogy tekintettel arra, hogy a közigazgatási bizottságban ugy a pénzügyigazgató, mint az államépitészeti hivatal vezetője és a többi állami szakreferensek számára, akik ottan megjelennek és referálnak, meg van nyitva az V. fizetési osztály, szintén nyissa meg az V. fizetési osztályt, amely a magyar tanfelügyelői kar részére is már évek óta meg volt nyitva- Számtalan tanfelügyelőt ismerünk, akik bejutottak az V. fizetési osztályba, mint nagy múlttal rendelkező tanférfiak, akik nem hiába és nem könnyedén érték el ezt, hanem életpályájuk legvégén tudták csak elérni az V. fizetési osztályt. Ez hosszú éveken át, — hogy ne mondjam — évtizedeken át meg volt már. Például Deák Lajos marostordai tanfelügyelő, aki egyszerű tanítóból küzdötte fel magát, már ezelőtt 15 esztendővel bekerült az V. fizetési osztályba. Most azonban a minister ur uj státusrendezést csinált és ezzel az uj rendezéssel a tanfelügyelők részére megszüntette az V. fizetési osztályt. Arra kérem tehát a minister urat, hogy a tanfelügyelői karnak ezt a nagy sérelmét reparálja és vegye tekintetbe azt, hogy a közigazgatási bizottság összes szakreferensei bejutottak már az V. fizetési osztályba. (Östör József: Tévedés! A gazdasági felügyelő sincs benne, pedig az is tagja a közigazgatási bizottságnak!) Hogy mennyire bele kell venni a tanfelügyelőt az V. fizetési osztályba, azt még erősebb argumentummal fogom bebizonyítani. (Östör József: Ténybeli tévedés!) A tanitóképezdék ugyanis tanügyi tekintetben a tanfelügyelők vizsgálata és impériuma alá tartoznak s a tanitóképezdei tanárok és igazgatók bejutnak az V. fizetési osztályba, ellenben a tanfelügyelők, akik felettük állanak, akik őket vizsgálják, akik róluk véleményt mondanak és kinevezésüket javaslatba hozzák, nem kerülhetnek be az V. fizetési osztályba. (Dénes István: Igaza van! Abszurdum!) Igazgatási és pedagógiai szempontból is egyenesen abnormis és lehetetlen dolog ez, ezen mindenkép változtatni kell. (Zaj.) Tény az, hogy a tanfelügyelői karnak ez feltétlenül szerzett joga volt és a minister ur ezt a megszerzett jogot konfiskálta el. Ezzel rontja a tekintély elvét, mert olyan tanárok és igazgatók, akiket a tanfelügyelő javaslatára neveznek ki, akiket a tanfelügyelő felülvizsgál, bekerülhetnek az V. fizetési osztályba, ellenben a tanfelügyelő nem Rerül be. Ez olyan ellentmondás és olyan anomália, hogy ezen mindenkép segíteni kell. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ezek lennének röviden azok az okok és tény» állitások, amelyekkel én a magyar tanfelügyelői kar sérelmét szóvá kivántam tenni. Arra kérem a t. minister urat, aki minden évben több reform-javaslattal jön ide, aki több ízben megmutatta már, hogy bizonyos tekintetben igyekszik segíteni a tanítók és tanárok helyzetén s aki régi pedagógiai közigazgatási ember, már államtitkár korából a Julián-egyesületek és a tantestületek ügyeit jól és alaposan megismerte, hogy ezeknek az ismereteknek és a most szerzet tapasztalatoknak eredményeképen feltétlenül foglalkozzék mind a két dologgal, t. i. a tanfelügyelői státuson ejtett sérelem kikor rtgiálásával és azután gondoskodjék abban a tekintetben is, hogy azt a jogfosztást, amiben része van a tanfelügyelőknek azáltal, hogy a már részükre megnyitott V. fizetési osztályt visszavonta, szüntesse meg, állítsa vissza a régi állapotot és tegye lehetővé, hogy a tanfelügyelők is megfelelő szolgálat és érdemek után bejussanak az V. fizetési osztályba. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a kultuszminister urnák.