Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-556

'À nemzetgyűlés 556. ütése 1926. kellene fizetnie. így a két rész befizetésével megváltják a jogot ahoz, hogy ugyanolyan elbánásban részesüljenek, mint amilyenben részesülnek azok a tisztviselők, akik a Pénztár szolgálatában váltak nyugdíjasokká. A helyzet azonban az, hogy amikor bíróságaink csaknem kivétel nélkül azt az egységes birói gyakorlatot fejlesztették ki a nyugdíjakra vonatkozólag, amely szerint, ha nem is aranyparitásra emelték fel a nyugdíjak öszszegét, mégis megközelítőleg 50—60%-át lehet az aranyértéknek nyugdíjkópen megállapítani és körülbelül ennyiben állapítja meg azt a mindenkori bíróság, ma az a helyzet, hogy az Országos Munkásbiztositó Pénztárnak, a Budapesti Munkásbiztositó Pénztárnak, de a vidékieknek is vannak nyugdíjasaik, akik havonként 180— 200—250—300 papirkoronányi összeget kapnak (Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan!) és ugyanilyen összeget kapnak azok az orvosok is, akik 15—20—30 évi szolgálatot töltöttek el a pénztárnál való működésben. Ezt teljesen tarthatatlan állapotnak tekintem és hogy itt gondoskodás nem történt, ezt nem tudom másnak tulajdonítani, mint .egyszerűen annak, hogy a népjóléti minister ur és a ministeriumába tartozó tisztviselők megfeledkeztek ezeknek a szerencsétlen embereknek a sorsáról és azért nem történt ezekről gondoskodás. Itt van a nemzetgyűlés előtt a magánalkalmazottak nyugdíjának valorizálásáról szóló törvényjavaslat. Ebben van egy rendelkezés, amely kivonja a pénztárnál alkalmazott tisztviselőket a törvény rendelkezései alól, kimondván, hogy ezekre vonatkozólag a kormánynak, illetőleg a népjóléti minister urnák rendelkezéseit kívánja fen tartani. Mármost az lesz a helyzet, hogy az állam szabályozta bizonyos mórtékig saját alkalmazottainak nyugdíját, szabályozta az összes közalkalmazottak nyugdíját, ezzel a törvénnyel most szabályozni fogják az összes magánalkalmazottak nyugdíját, a posta, a vasút és mindenféle intézmény nyugdíjasainak ügyét rendezték, egyedül marad a Munkásbiztositó Pénztár u. n. továbbfizető tisztviselőinek és a Munkásbiztositó Pénztárban kivénhedt, kifáradt orvosok nyugdíjügyeinek rendezése s ezek a szerencsétlenek tovább is a mai állapot szerint fogják kapni azt a 150—300 papirkoronányi havi nyugdíjat. Teljesen lehetetlennek tartom ennek az állapotnak a fentartását. Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy ezek nagy tömeget tesznek ki s talán ez megroppantaná a munkásbiztositás pénzügyi egyensúlyát, mert — ismétlem — mindössze 8—10 van ilyen, a nyugdíjas orvosok száma talán 70 az egész országban és azoknak, akik ilyen szerzett jog alapján majd igényt tarthatnak később a nyugdíjra, — mert ez a joguk az ujabb rendezéssel elvonatott _— ezeknek a tisztviselőknek száma sem haladja meg a 60-at. Abban az esetben, ha mind a 60 nyugdíjba menne, még ez sem rontaná le a pénztárak pénzügyi egyensúlyát. Nézetem szerint a népjóléti minister urnák kötelessége lenne erről a kezdésről gondoskodni és meg vagyok győződve róla, hogy a népjóléti minister ur tisztán csak feledékenységből nem rendezte ezeknek a szerencsétleneknek sorsát és meg vagyok arról is győződve, hogy ha felhívjuk erre a figyelmét, akkor a rendezés nem fog elmaradni és a minister ur megnyugtató intézkedéseket fog foganatosítani. Elnök: Kiván-e még valaki szólni! (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. NAPLÓ. XLIV. évi május hó 20-án, csütörtökön. S3 A minister ur kivan nyilatkozni. Yass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Itt három kérdésről volt szó. Az első az állam törvényszerű köteles hozzájárulása az adminisztrációs költségek címén a Munkásbiztositó Pénztár költségvetéséhez; a második a Munkásbiztositó tisztviselőkarának íizetésrendezése, illetőleg státus-rendezése; a harmadik végre a kevés szánra nyugdíjasok ügye. Mindhárom kérdésre vonatkozólag válaszom tulajdonképen azonos, nevezetesen az: elismerem az első pontra vonatkozólag azt, hogy az államnak nagyobb összeggel kellene hozzájárulni, mert hiszen, ha vállalni kell törvény szerint az adminisztrációs költségeket, nyilvánvaló, hogy e költségek összege jóval magasabb, mint az a 787.000 pengő. A második az, hogy a munkásbiztositó pénztári tisztviselői státus bizonyos egyenetlenséget, rendezetlenséget mutat, különösen az előléptetések elmaradása révén, bár a fizetések maguk meglehetősen rendeztettek. (Györki Imre: Elismerem!} A harmadik a nyugdíjasok dolga. Mind a három kérdésre válaszom az. hogy Junktim van ezeknek a kérdéseknek rendezéssé és a munkásbiztositás egész szervezetének törvényes rendezése között. Az államtól, nevezetesen a pénzügyminister úrtól folyton azt a választ kaptam, amikor a 787.000 pengőben megállapított összeg felemelését kértem, hogy majd, ha véglegesen rendezzük a dolgot, megnézzük és megállapítjuk az arányt, amelyben az állam hozzájárulni tartozik az adminisztrációs költségekhez, addig maradjunk a mostani mederben. Ami az előléptetéseket illeti, szóval az egyenetlenségeknek előléptetések utján való kiküszöbölését, a véglegesítését azoknak — hogy megtoldjam t. képviselőtársam panaszát, mert itt is van panasz, — akik bizonyos jogigényt szereztek arra. hogy véglegesekké váljanak és nem kaptak kinevezést s akik megértek arra, hogy szerződtetve legyenek és nem kaptak szerződést, ezek a kérdések mind akkor oldódnak meg, amikor a Munkásbiztositó Pénztár szervezetéről szóló törvényjavaslat megtárgyaltatik és törvényerőre emeletetik. Mert az egész tisztviselői kart legalább ón nem szándékozom .átvenni mostani formájában, mert valljuk meg egészen őszintén, jobbra és balra meg kell mondanom világosan, hogy vannak ott olyan tisztviselők, illetőleg alkalmazottak, akik gyengébb munkaerőnek bizonyulnak és akiknek ott tartása nem érdeke a Munkásbiztositónak. Vannak olyan tisztviselők, akik még a régi rezsimből maradtak ott. vannak olyanok, akik az uj rezsim behatása következtéiben kerültek oda. Ugy az egyik, mint a másik kategóriából kikerült gyengébb munkaerőket nem vagyok hajlandó megtartani, amennyiben nekem lesz még abban az időben beleszólásom a kérdés rendezésébe. Olyan tisztviselői karra lesz szükség, amely teljesen magaslatán áll a saját feladatainak, teljes munkakészséggel és munkaerővel, teljes odaadással fog dolgozni. Azt hiszem, kisebb lesz ez a tisztviselői kar, mint amilyen most. de jobb viszonyok közé fog kerülni, magasabb fizetése és nagyobb megbecsülése lesz majd éppen a kinevezésesk révén. De ez csak akkor történhetik meg, ha «z egész szervezet a törvény alapján újra lesz rendezve. A harmadik végre a nyugdíjasok kérdése. Most nem vagyok abban a helyzetben, hogy adatokkal tudnék szolgálni, ellenben azt tudom, hogy ez a kérdés rendezés alatt van és tanulmányoztatik. Nem olyan kicsi ez a kérdés, mint 5