Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-566

378 Á nemzetgyűlés 566. ülése 1926. évi június hó 2-án, szerdán. Amikor bennünket szociáldemokratákat ebben az országban hazaárulóknak tekintenek, mikor ugy néznek ránk, mintha mi örülnénk annak, hogy az ország bajban van, ha itt nehézségek vannak: akkor kijelentem önöknek, hogy mi igenis — megvallom becsületesen — ennek a rendszernek a megbuktatására törekszünk az ország érdekében, a nép érdekében (Kuna P. András: De tisztességes eszközökkel!) és mi ezt parlamentáris, alkotmányos eszközökkel akarjuk elérni. Mi meg akarjuk győzni az országot és mindenkit arról, hogy ameddig ez a kormány és ez a kormányzati, rendszer viszi az ország ügyeit, ezeket nem előre, hanem hátra viszi és az ország mindjobban és jobban bele fog sülyedni a nyomorúság posványába. Itt van önöknél a nagy tévedés. Mikor valaki a ministerelnököt vagy valamely hatósági közeget, vagy a bíróság valamely egyes exponensét, tehát nem az egész bírói kart és nem az összes bíróságokat támadja: akkor ezzel mindig azonosítják az országot, pedig az országot, az ország népét valóban senki sem támadja, — legalább közülünk nem — hanem támadjuk azt a rendszert, ajmiely meggyőződésünk szerint az országra káros. T. Nemzetgyűlés! Ha olvasgatjuk a külföldi sajtót, különösen az utóbbi két-három napban megjelent közleményeket, mióta a ministerelnök ur Genfbe utazott, azt látjuk, hog-y különösen a kis entente sajtója és különösen Csehország sajtója milyen ügyesen és leleményesen használja ki azt, hogy a miiiisterelnök a frankhamisitókat, elsősorban Windischgraetz herceget, gentlemaneknek nevezte. Ez annál inkább kihasznál tátik arról az oldalról, mert a miiiisterelnök ur volt épen az, aki a frankbotrány kipattanása idején egész másképen beszélt. Közönséges bűncselekménynek minősítette a dolgot és itt egyáltalában senki sem akarta koneedálni azt, hogy ebben a bűntényben politikum is van. (Zsirkay János: De a tárgyalás folyamán kiderült, hogy önzetlenül csinálták!) T. képviselőtársam, ha önnek egy közeli hozzátartozóját, édes gyermekét, hitvesét vagy bárkit, akit ön szeret, valaki leteríti, meggyilkolja és önnek be fogja beszélni, hogy önzetlenül csinálta, ön ugyebár ezt nem fogja elhinni neki. A magyar nép, Magyarország nem dicsőitheti azokat, ha önzetlenül csinálták is, amit csináltak, amiről lehet vitatkozni, — megengedem — bár én azt nem akceptálom, (Zsirkay János: Én se, csak magyarázom!) mert hiszen lehetséges, hogy nem meggazdagodási vágyból vagy azért csinálták, hogy több pénzük legyen, hanem olyan politikai okból csinálhatták, ami semmi összefüggésben Trianonnal nincs. Tegyük fel azt a lehetetlen dolgot, hogy ez a frankhamisítás teljes mértékben sikerült volna, hogy annyi milliárd koronára tudták volna a hamis frankokat átváltoztatni, amennyire ők számítottak, de hogyan? Hát ezzel a pénzzel lehetett volna Trianont megváltoztatni f Van egy magyar iskolásgyermek, aki ezt elhiszi? Van olyan óvódásgyermek, akivel ezt el lehet hitetni! Hogy tudja azt nekem Nádosy és Windischgraetz megmagyarázni, hogy ha sikerült volna a frankhamisítás, ha a sors nem hozta volna magával, hogy idő előtt kipattanjon, hogy akkor azok a milliárdok, amennyiben tényleg valósággá lettek volna, elegendők lettek volna arra, hogy Trianont megváltoztassák. Igen t. képviselőtársam, ezt én nem hihetem el. Lehettek politikai céljaik, de ezek kizárólag belpolitikai célok lehettek, amelyek Trianonnal semmi összefüggésben nem lehettek, azonban feltéve és meg nem engedve, hogy a legtisztább, legönzetlenebb hazafias cél vezette ezeket az embereket, ha olyan nagy hazafiak voltak és ha hazafias célból cselekedtek, le kellett volna tagadniok és azt kellett volna mondaniok, hogy önző anyagi érdekből csinálták; a saját becsületüket kellett volna feláldozniuk, de a hazát nem lett volna szabad veszélyeztetniök. Nekik nem szabad Magyarországot oly szinben feltüntetni, hogy ennek az országnak, ennek a hazának a maga boldogulására, területének visszaállítására, Trianon megbuktatására hamis frankra lenne szüksége. Ez teljesen elhibázott felfogás, t. Nemzetgyűlés. (Zsirkay János: Azért büntették meg őket, azért kaptak négy évet!) És ez a felfogás abból a kurzusszellemből született, amely minden gazságra és bűncselekményre megtalálta a maga flastromát, elnézését, akkor, amikor valaki hivatkozott arra, hogy ő ezen keresztény Magyarország megmentése érdekében tette ezt vagy amazt. Még a^ jezsuiták is tagadják azt a nekik imputait régi axiómát, hogy a cél szentesiti az eszközöket. Én olvastam az ő könyveiket, amelyekben a jezsuiták határozottan tagadják, hogy Loyola Ignácnak tulajdonítják ezt a kijelentést és sokszor hivatkoznak a jezsuiták könyveikben arra, hogy ez nem történt meg, hogy Loyola Ignác ezt sohasem mondta. (Zsirkay János: Végre megvan a paritás! Mi a talmudot olvassuk, önök pedig a Loyolát!) Tehát ha még a jezsuiták is tagadják, hogy a cél szentesiti az eszközöket, akkor nekünk is tagadnunk kell és nem szabad elismernünk azt, hogy a legszentebb cél érdekében is szabad; volna valamit elkövetni, ami az emberi erkölcsbe ütközik- Nem szívesen beszélek erről, mert nem vagyok keresztény ember, de mégis elfogulatlan vagyok, mert nem teszek különbséget sem vallás, sem faj, sem származás szerint embertársaim között, de végre meg kellene szüntetni azt a disztinkciót, amelyet Magyarországon felállítanak az emberi és a keresztény erkölcs között. Hát mi különbség van a kettő között? (Zsirkay János: Óriási!) Óriási? Aki a keresztény evangélium erkölcse alapján áll, tökéletesen azon az alapon áll, mintha csak az emberi erkölcs alapján állana. Nincs a kettő között különbségPersze Magyarországon az evangéliumi kereszténységet .elavult, a mai világba nem való, túl ideális és naiv erkölcsnek tekintik és csináltak maguknak gyorsforralón egy díszkereszténységet. Ne tartsák részemről Ízléstelenségnek, hogy én erről beszélek, de ami lelkemben ég és agyamban forr, azt én ki szoktam mondani s nem félek attól a szemrehányástól, hogy ennek a szocialistának vagy zsidónak nem illik erről beszélni. Én beszélek mindenről és erről is beszélek. Tehát anélkül, hogy kioktatni akarnám önöket arról, hogy mi az igazi kereszténység, megmondom, hogy igenis az igazi kereszténység az, ami például tegnap nyilvánult meg- Budapest utcáin, amikor Budapest népe tényleg összeforrt valláskülönbség és világfeifogásbeli különbség nélkül egy közös érzelemben és^ nem kutatva azt, hogy mi a politikai felfogásban a különbség, mi a vallásban a különbség, ugy érezte ez a város, hogy kegyelettel tartozik valakinek, aki jót akart és ezzel is megmutatta, hogy a kurzusméreg — hála a jó sorsnak — nem végzett olyan rombolást a lelkekben, mint amilyent végezni akar. (Kuna P. András: Halottakról jót vagy semmit! — Barla-Szabó József: Hagyjuk ezt a kérdést, nem tartozik ide, erről kontra is lehet beszélni! — Zsirkay János: Mi nem hirdettük,