Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-566

À nemzetgyűlés 566. ütése 192 az úgynevezett totalizatör-alap 4"5%-ot

s a testnevelési alap 8%-ot és jótékonycélra kellett volna fordítani 2%-ot, amelyből 1% Budapest szegényalapját, 1% pedig az állami jótékonysorsjátékalapot illette volna. Közbevetőleg megjegyzem, hogy a lótenyésztési alapról, illetve az ezt növelő totalizatör-alapról és a testnevelési alapról a földmivelésügyi minister urnák és kultuszrninister umak minden esztendőben minden költségvetés beterjesztése alkalmával pontosan el kellene számolnia a törvényhozásnak. Ez eddig még egyetlen egyszer sem történt meg és én nem látok felmentvényt ezekre a mulasztásokra abban, hogy most az appropriáció egyik szakaszában, ha jól tudom, kötelezően mondatik majd ki az, hogy a kormány a különböző alapokról a nemzetgyűlésnek rendes időben elszámolni tartozik. Ismétlem, ezek nagy mulasztások voltak és én talán később meg tudom majd világítani azt is, hogy miért történtek ezek a mulasztások és kiknek vagy minek az érdekében. Talán még arra is rá fogok mutatni, hogy kinek az inieiativájára járt el a kormány ilyen módon. A Magyar Lovaregylet 1921-ben uj versenypálya építését határozta el és a versenypálya felépítésére dollárkölesönt vett fel, amelynek magyar koronaértéke akkor 28 milliárd volt. Azt hiszem, senkit sem fog meglepni, hogy a gavallér rnagyar arisztokrácia az államot pumpolta meg nemcsak hitelképességéneg erkölcsi fedezésére, hanem készpénz erejéig is. Az a Magyar Lovaregylet, amely, amint mondottam, a gavallér, a kulturális és minden tekintetben bőkezű arisztokráciát nevezheti tagjainak, kijárta, kiterrorizálta vagy meglehet — én ezt is feltételezem — csak ugy könynyedén kieszközölte, ellenállásra, ellenmondásra nem találván a kormánynál, hogy az 1922 : XIII. te. 29. §-ában a pénzügy minister felhatalmazást kapott arra, hogy »a lóversenyeknél a kölcsönös fogadásokra feltett összegekből az állampénztárba beszállítandó összegből a Magyar Lovaregylet részére az általa versenypályaépités céljára felveendő kölcsön szolgálatához való hozzájárulás fejében ideiglenesen megfelelő, de legfeljebb a bevétel 4%-át kitevő összeget átengedhessen«. Mondom, igazán nem tudom megállapítani, hogy a Magyar Lovaregylet kiterrorizálta-e ezt a felhatalmazást vagy pedig minden ellenállás nélkül egészen könnyedén ment a dolog; elég az hozzá, hogy az imént idézett törvényszakaszban a pénzügyminister ur felhatalmazást kapott arra, hogy a totalizator-adóból legfeljebb 4%-ot ideiglenesen az esetleges szükségletekhez mérten a Magyar Lovaregyletnek átengedjen. Ekkor azután uj felosztásra került az egész totalizatör-adó. Ekkor is megkapta a versenyegylet a maga 6%-át, a totalizatör-alap a maga 4'5%-át, a testnevelési alap 8%-ából már lecsiptek 4%-ot és azt átengedték a Magyar Lovaregyletnek, noha legfeljebb csak 4%-ra kaptak felhatalmazást. A jótékonysági alapokra forditandó 2%-ot ekkor még meghagyták. Ez az uj felosztás 1924-ben lépett életbe. Azonban már ebben az évben meg kellett állapítani, — igen szomorúan állapi to tták meg az érdekelt testületek — hogy például a testnevelési alap a 8% helyett nemcsak 4-et nem kapott, hanem alig kapott valamit. Nem látom, hogy itt volna köztünk most Karafiáth Jenő képviselőtársunk, aki elnöke a Testnevelési Tanácsnak. Ö tudná bizonyítani mindazt, amit mondtam, hogy 1924-ben a testnevelési alap ... (Szomjas Gusztáv : Ö nem ló testnevelő! — Esztergályos János : Micsoda szellemesség! Csak Szomjas képviselő lehet ilyen szellemes! — Szomjas Gusztáv: Mi köze a testnevelésnek a lóügyhöz 1) Igazán nem tehetek róla, már egy órája magyarázom és a képviselő ur nem tudja megérteni. Mindenesetre Karafiáth kép6. évi június hó 2-án, szerdán. 373 viselő ur bizonyságot tehetne arról, hogy a testnevelési alap ezt a 4%-ot sem kapta meg, alig kapott felet, mert megtörtént az, hogy a Magyar Lovaregylet az állampénztárba igy a különböző célokra beszolgáltatandó összegeket — ismételten enyhén szólok — visszatartotta. Ez már bizonyos mozgolódást idézett fel az érdekelt testületeknél, különösen a Testnevelési Tanácsban, talán Budapest székesfőváros tanácsa is felemelte tiltakozó szavát, inert a Magyar Lovaregylet, az a gavallér Magyar Lovaregylet még Budapest szegény alapjától is elvonta azt az 1%-ot, azt sem szolgáltatván be Budapest szegényalapjának. Mozgolódások támadtak és ekkor történt valami. Mielőtt a Magyar Lovaregyletnek kiadták volna az 1925-re szóló játékengedélyt, — mert ezt minden évben külön kell kiadni — a fölmivelésügyi ministerium és a pénzügyministerium ankétet tartottak ebben a visszatartási ügyben. Az^ ankét lefolyt annak rendje-módja szerint, a részleteit természetszerűleg nem ismerhetem, azonban az eredményt már igen. Az ered1 menye abban a határozatban jelentkezett, amelyet a mini«tertanáes 1925 május 1-én hozott, illetőleg 1925 május 1-ével megállapította a totalizatőradó uj felosztási kulcsát. Méltóztassék figyelemmel lenni, egy ministertanács állapította meg a totalizatőr-adó uj felosztási kulcsát. Megváltoza vonatkozó törvény rendelkezéseit a törvény ellenére, megváltoztatta a törvényt a törvényhozást elmellőzve, anélkül, hogy a törvényhozásnak akár előzetes hozzájárulását kikérte volna, akar pedig utólagosan tett volna erről jelentést. (Pikler Emil : Egy törvénysértéssel több vagy kevesebb !) A totalizatőr-adó felosztása a ministertanácsi határozat alapján ekkor már a következő képet mutatta. A versenyt rendező egylet újra csak megkapta a törvény szerinti 6%-át, a fővárosi szegényalap, amely a törvény szerint kap 1%-ot, a ministertanácsi határozat szerint már csak 0'725%-ot kapott, a jótékony állami sorsjátékalap a törvény szerint 1%-ot, a ministertanácsi határozat szerint ugyancsak 0725%-ot nyert, a lótenyésztési alapnak, amely a törvény szerint addig 4'5%-ot kapott, amennyiben kapott, a ministertanácsi határozat szerint már csak 3"26%-ot juttattak ; a testnevelési alap járandóságát a törvényes 8%-ról a ministertanácsi határozat lecsökkentette 5'79%-ra, igy azután a Magyar Lovaregylet e ministertanácsi határozat szerint megkapta a maga 4%-át pályaépítésre. A Magyar Lovaregylet pályaépítésre a törvény szerint semmit sern kapott, illetve csak egy felhatalmazása volt a pénzügyminister urnák, a ministertanácsi határozat szerint pedig kapott 4%-ot. Méltóztatnak látni, hogy lecsíptek a Magyar Lovaregylet érdekében és javára a szegényalapból, a jótékony sors játékalapból, a testnevelési alapból a törvény ellenére, diktatórikus módon, a törvényhozás mellőzésével, mindezt csak azért, hogy a Magyar Lovaregylet megkapja a saját céljára a régebbi 6%-át és a pályaépítésre általa nagyon szenvedélyesen, nagyon prepotensen követelt 4%-ot. T. Nemzetgyűlés ! Ennél a pontnál már eleve tiltakozom olyan hivatkozások ellen, hogy ez a szanálási törvény illetékes paragrafusa alapján történt, mert az a szanálási törvényparagrafus csak az ország szanálására ad felhatalmazást rendkívüli kormányintézkedésekre, de nem adott felhatalmazást egy pillanatig sem a Lovaregyletnek szanálására és a Lovaregylet részére ilyen ajándékok nyújtására. Amint méltóztatik látni, különösen erősen kárositották meg a jótékonysági alapokat. Azóta sokszor hallottuk már a népjóléti minister urat, aki itt most mint ministerelnökhelyettes is igen