Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-566

 nemzetgyűlés 566. ülése 1926. évi június hó 2-án, szerdán. 371 rendű elemek mindig a felsőbbek után igazodnak — s akkor nemcsak hogy egy összetört nemzet nem szerezheti vissza a területi integritást a lelki integritás hijján, hanem még a leghatalmasabb, a legragyogóbb nemzet is belső rothadása miatt a történelem istenének kegyetlen Ítélete és parancsa szerint elpusztulni kénytelen. Ami pedig az általam említett képviselő ur beszédének egy másik motivuma volt, a frankügy, méltóztassék megengedni, hogy befejezésül erről is néhány szót említsek. (Halljuk ! Halljuk !) Mindaddig, amig a birói Ítélet el nem hangzott a frank-ügyben, tartózkodtam attól, hogy a frank-ügyben akár itt, a nemzetgyűlésben, akár a nemzetgyűlésen kivül véleményt nyilvánítsak. Ma sem akarok egyebet mondani, mint azt: lehet valakinek kifogása a független magyar biróság Ítélete ellen akár ugy, hogy túlszigorunak találja, akár ugy, hogy túlenyhének találja; lehet valakinek kifogása a magyar biróság működése ellen, ha azt a kifogást komolyan átérzi, ha azt ő valónak érzi s akkor az ő dolga, hogy kellő helyen a biróság — mondjuk — tévedésének korrigálását szorgalmazza, de amikor onnan kivülről teszik szóvá, amikor a trianoni Franciaország felelős tényezői, a trianoni gyalázat felelős részesei, vagy bárki idegen, még ha nem is a trianoni Franciaországban, vagy ha nem is annak a dicső cseh köztársaságnak felelős tényezője teszi szóvá, akkor azt kell mondanunk : senki semmiféle hatalomnak és senki semmiféle idegen polgárnak a magyar biróság működésébe beleszólni, beleavatkozni, a magyar biróság működését kritizálni nem szabad. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a jobbközépen.) Ha megteszi — mert megteheti — akkor azonban sem a jobboldalon, sem a baloldalon, sem a kormánypárton, sem a középen, sem szélsőoldalon nem akadhat magyar törvényhozó, aki ezt a véleményt magáévá teszi, (Ugy van ! Ugy van ! a középen.) mert éppen akkor akaratlanul is talán, de kétségtelenül annak az idegen beavatkozásnak nyújt segítséget, (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a jobbközépen. - Pikler Emil: Hát a Népszövetség pénzügyi diktatúrája, Smith biztos ur ? — Perlaki György : A nemzeti szuverenitás feladása ez is, de önnek tetszik a franciák piszkolódása! — Zaj.) Azt hiszem ezt nem kell bővebben fejtegetni. (Felkiáltások jobbfelől : Miért fáj ez magának ? Az nem mindegy ! Mindenkinek egyet kellene ebben érteni.) Két nap múlva ránk virrad hatodik évfordulója annak a napnak, amely napon valósággá, visszavonhatatlan és megtörhetetlen valósággá lett az^ a szégyen az az arculcsapás, az a meggyalázása minden isteni és emberi igazságnak, a magyar történelemnek és a mi nagy világháborús áldozatunknak, amelyet ugy hívnak, hogy trianoni béke. (Pikler Emil : Ki irta alá !) Két nappal e fájdalmas és szomorú dátum előtt erről a helyről azt kérem a nemzetgyűlés minden tagjától és kérem a kormánytól elsősorban, mint amely a hatalom eszközeivel rendelkezik, hogy minden törekvésünk, minden kimondott és ki nem mondott gondolatunk ennek a trianoni szégyennek, minél előbb való megtörése legyen, semmiféle más szempont, bevallottan vagy be nem vallottan, semmiféle törvénj^hozási vagy kormányzati intézkedsét ne irányítson. Nekünk egyetlenegy mandátumunk van a tragikus magyar történelemtől, az, hogy minél előbb a történelem lomtárába dobassék az, amit trianoni békének neveznek. A trianoni győzők felé mégegyszer azt mondom, bárki bárhogyan Ítéljen ebben az ominózus ügyben, amelyet frankügynek neveznek : erkölcsbirói jogcíme nincs annak az úgynevezett művelt nyugatnak ahhoz, hogy bármiféle ilyen kérdésben Ítélkezzék azok után, ahogy minden emberséget, minden becsületet, minden igazságot meggyalázott, (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl és a középen.) ahogyan ő kulturnemzetekkel szemben, aminő az ezeréves Magyarország, ép ugy, mint a többi legyőzött nemzettel szemben viselkedett. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a jobbközépen.) Szeretném, ha amennyire a parlamentarizmus formái és általam nem épen túlértékelt keretei között lehetséges, ha az az egy esztendő, amely az elkövetkező 1927. évi június 4-ig inig' hátra van, olyan munkába telne el, hogy a hetedik évfordulón azt mondhatnánk, hogy a magyar történelem keserű bibliai hét szűk esztendeje letelt és következik majd nem hét, hanem ujabb ezer bőséges, szép, magyar esztendeje annak a. keresztény Magyarországnak, amelyért dolgoznunk és küzdenünk mindhalálig kötelességünk apáink és a gyermekeink nevében. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 Forgács Miklós jegyző: Várnai Dániel ! Várnai Dániel : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) A parlamenti illendőségnek megfelelően kénytelen vagyok néhány szóval bekapcsolódni az az előttem szólott tisztelt képviselő úr beszédének egyetlen részletébe. Engem nem lepett meg az, hogy az igen t. képviselő úr most a parlamentarizmus akkora nagy ellenségének mutatta be magát. Nem lepett meg azért sem, mert hiszen ezt a fejlődés dolgának kell tekintenem, egy olyan fejlődési processzusnak, amely ott kezdődött, hogy amikor a képviselő úr ide betette a lábát, a latrok barlangjának nevezte a nemzetgyűlést. Most tehát csak az történt, hogy ő a maga nagy és nemes haragját és az ő világszemléletének teljesen veszélytelen villámait immár nem a nemzetgyűlés ellen szórja, hanem kiterjeszti ellenszenvét a parlamentarizmus elve ellen is. (Pikler Emil: Akiket latroknak nevezett, azok tapsolnak neki ! Nagyon érdekes !) Mondom, sokat nem jelent az egész ügy, legfeljebb talán azt lehetne mondani, hogy a parlamentarizmus nagy ellenségeinek sorába Mussolini. Primo De Rivera és Len in után Lendvai István nevét is oda kell jegyezni. Mindezektől azonban a parlamentarizmus nem szenvedhet sokat, noha, objektive meg kell állapítanom, hogy támadják erősen ; támadják nemcsak a szélső jobboldalról, hanem különösen a szélső baloldalról is, támadják a diktatúra hívei részéről is, azt mondom - nem lévén semmiféle dogmának a hive, magamnak sem lévén dogmái — hogy semmiféle intézmény sem örökkévaló, semmiféle intézmény sem alakul meg az örökkévalóság értékével és megtörténhetik az is, hogy az idő nagy árja elmossa, vagy talán először erősen kikezdi a parlamentarizmus elvét is, valami mást óhajtván a parlamenti kormányzás helyére. A világ demokráciájának azonban résen kell lennie és a világ demokráciája résen is lesz, mert a parlamentarizmust, a parlamentáris kormányzást a demokrácia teremtette meg — hogy ugy mondjam — azt a demokráciának van egj^edül joga elpusztitani és helyébe egy jobban megfelelőbbet az időnek, a kornak, az embereknek megfelelőbb intézményt állítani. (Östör József : Ha tud !) Én azt mondom senki se tépelődjék ilyen gondolatok felett : ha tud. A történelem szükségszerűségei megvannak minden időben, megnyilatkoznak ellenállhatatlanul és ahogy a nagy francia forradalom az oligarchia, az autokrata kormányzás helyére tudta állítani a népképviseletem alakuló kormányzást, most is fog jönni, de egy jobb : nem egy embernek, vagy egy klikknek diktatórikus uralma, hanem a népnek mélyebben