Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-566
A nemzetgyűlés 566. ülése 1926. évi június hó 2-án, szerdán. 361 Bak, munkásnak igazat adni, hanem ezzel szemben mindig a háziúrnak fog igazat adni. Annak bizonyítására, hogy ez mennyire igy van, majd konkrét adatokat fogok a népjóléti minister ur rendelkezésére bocsátani és egyelőre csak bejelentem itt a nemzetgyűlésen, hogy pl. Albertfalván a főjegyző a hozzáforduló panaszosok panaszait nem veszi fel; nem mondom, hogy mindenkit elutasít, hanem nagyon sokat elutasit. Pedig felfog-ásom szerint, ha meg van bizva a panaszok felvételével, akkor neki azoknak panaszait, akik hozzáfordulnak panasztétel végett, fel kell- vennie, neki nincs joga birálni, hogy a panaszok jogosultak-e vagy nem, mert a minister ur fogja majd eldönteni, hogy mely panaszok jogosultak és melyek nem, de a jegyzőnek kötelessége minden r hozzáforduló panaszos panaszát felvenni és azt továbbítani. Az albertfalvai jegyző ezt nem csinálja, elutasította egyiketmásikat a panaszával s nem hajtotta végre azt az utasítása, amelyet Budapestről a minister úrtól kapott. Ugyanilyen a helyzet Kákosszentmihályon is, sőt köröskörül minden községben. De azzal kapcsolatban, hogy a lakásokat Budapest környékén felszabadították, ellenben Budapesten nem, egy másik furcsa dolog is történik. Egy uj ipar keletkezik itt most; tudniillik az történik, hogy azok, akik Budapesten laknak, budapesti lakásukat eladják 25—30—40—50, sőt ennél több millió koronáért is és akkor kimennek Pest környékére lakni, ott rálicitálnak a pestkörnyéki lakások bérére s az ottani lakókat kitúrják helyükből. (Györki Imre: Bölcs kormányzás!) Ez a helyzet és azt hiszem, hogy ezt ilyen kisebb rendelkezésekkel nem lehet megoldani; itt a minister urnák mélyen bele kell nyúlni a dzsungelbe; meg kell látnia, hogy ezek a háziurak ministeri kijelentésektől nem nagyon ijednek meg, mert a gyakorlati életben minden másként alakul. A törvényeket és rendeleteket csak tisztességes emberek tartják be és azokat csak azok számára hozták, mert az uzsorások és a becstelen emberek túlteszik magukat a szabályokon, átlépik a törvényt és azt csinálják, ami nekik jobban kifizetődik, és ha azt látják, hogy őket kihágásért vagy nem tudom milyen címen el is itélik 200 vagy 500 ezer koronára, ellenben ezen az üzleten kereshetnek és megkereshetik ennek a büntetéspénznek dupláját, vagy még ennél is többet, akkor nem sokat törődnek a törvénnyel, felrúgják, áthágják, átlépik a törvényt, mert ezen az áthágáson is ők keresnek. Azért tehát ismételten fel kell itt hivnom az igen t. népjóléti minister ur figyelmét arra, hogy ezekkel a dolgokkal behatóbban foglalkozzék és ezekeet ne bizza azokra a tisztviselőkre, akik az állampolgárok felett csak uralkodni akarnak és csak uralkodni tudnak. Ugyanilyen súlyos a helyzet az egész vonalon. Mindenki sir, panaszkodik ebben az országban és nincs senki, aki ezeken a bajokon segiteni akarna vagy segiteni tudna. Akárhová mennek a magyar állampolgárok ügyesbajos dolgaikkal, sehol sem hallgatják meg őket, pedig látjuk, hogy sokan egyenesen a ministeri rendelkezésnek, a bírósági határozatnak be nem tartásától sem riadnak vissza. Volt alkalmam látni egy szegény állampolgár ügyes-bajos dolgát. Ez a szegény ember annakidején egyik vidéki községben egy házat vett. A ház után természetesen átiratási illetéket kell fizetnie; ezt az átiratási illetéket valorizálva kérték tőle annakidején és ezt több fokon megfellebbezte; végre végső fokon a közigazgatási bíróság neki adott igazat és megállapította, mennyit kell fizetnie átiratási illeték címén. Az illető állampolgár előttem igazolta, hogy azt az illetéket, amelyet a közigazgatási bíróság megállapított, megfizette; bemutatta nekem a közigazgatási bíróság határozatát is és ennek dacára az a vidéki hatóság lefoglalta Rákosszentmihályon kis malacát és nemtudom még mijét ennek az illetéknek behajtása fejében és nincs hova mennie. Én elküldtem a községi jegyzőhöz, hogy menjen oda, intéztesse el a dolgot vele, adasson be beadványt, amire azt mondotta, hogy ő már volt ott, de elutasították. Ilyen állapotok mellett csudálkoznak önök azon, ha itt mindenki fel van háborodva és mindenki érzi azt az óriási elnyomatást és nyomorúságot, amely ebben az országban van? Az egyesülési és gyülekezési szabadság tekintetében ugyanez a helyzet. Erről különben mi már nagyon sokat beszéltünk, de ugy látszik egészen hiábavaló erről a kérdésről beszélni. Minden kulturáltamban a törvényhozás utján szabályozták az egyesülési és gyülekezési jogot és ez a törvény minden állampolgárra egyformán kötelező. Magyarországon nincs szabályozva törvényhozás utján az egyesülési és gyülekezési jog, ezeket a jogokat egy ministeri rendelet szabályozta, azonban ezt a rendeletet sem tartják be, ahogy a minister ur azt kiadta. Attól függ minden, hogy ki akar egyesületet alakítani, attól függ minden, ki akar gyűlést tartani és ha a t. túloldalhoz tartozó képviselők vagy állampolgárok akarnak gyűléseket tartani, azoknak szabad minden további nélkül, azoknak lehet, ellenben hogy ha az ellenzék akar gyűlést tartani, ahhoz nemcsak hogy engedély kell, hanem az engedélyt a legtöbb esetben minden alapos ok nélkül meg is tagadják. Ugyanígy vagyunk a sajtószabadság dolgával is. Méltóztassék mondani Magyarországon kívül még egy országot Európában, ahol lehetséges az, hogy azért, mert egy újságíró egy újságcikkben nem tudom én, egy kisiklást követ el, olyan tényt, olyan dolgot irt meg, amelyet nem lett volna szabad neki megirni, mondjuk világosabban, olyan dolgot irt, amelynek megírása esetleg törvénybe ütközik, ismétlem, méltóztassék nekem mondani még egy országot, amelyben lehetséges az, hogy azért, mert egy újságíró, hogy ugy mondjam, ilyen elszólást követett el az újságban, azért azt a lapot betiltják. Minden alkotmányos államban azt, aki a büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekményt követ el, bíróság elé n állítják és a bíróság kötelessége azt az illetőt felmenteni vagy pedig elitélni, de egyoldalulag a kormánynak azt a lapot betiltani csak azért, mert mondjuk, fogadjuk el a legrosszabb esetet, az illető újságíró a büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekményt követett el; a kormánynak nincs joga ilyet cselekedni, a kormánynak nincs joga azt a lapot ezért betiltani. Tessék a kormánynak az illető egyént biróság elé állítani ós a biróság büntesse meg azért, mert ő olyan dolgot irt, amelyet megirni a büntetőtörvénykönyv szerint nem lett volna szabad. De. ugyanez a helyzet nemcsak a Világgal, hanem a Népszavával is. Közel két éve már annak, hogy a belügyminister ur egyszerű rendelettel a Népszavának az utcai árusítását betiltotta. És azt mondják erne, hogy Magyarországon sajtószabadság van. Nincs sajtószabadság' egy olyan országban, ahol^ nem a biróság állapítja meg' azt, mit szabad és mit nem szabad megirni. Nincs sajtószabadság abban az 53*
