Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-566

A nemzetgyűlés 566. ülése 1926. ezeket ez a bizottság- tisztázza, hogy igy ne kelljen arra a pénzre, amelyet indokolatlanul vetett ki a vámház, 6—8 hónapig várni, hanem azonnal határozzon a bizottság, hogy mennyi fizetendő. Azt hiszem, ez olyan méltányos kérés, amelyhez a t. minister ur minden további nélkül hozzájárulhat. (Gaal Gaston: Azért nem fogják megtenni, mert meg lehet csinálni!) Legyen szabad felemlítenem még, hogy a t. minister ur mennyire nem ura az ö hatalmának, hogy a t. minister urat az ő közegei menynyire nem respektálják. (Ellenmondások a jobboldalon.) Itt van egy eset. A kereskedők a behozatali engedélyek után nem a kérelmezett áru mennyisége, hanem csak a behozatalra tényleg engedélyezett mennyiség után rótták le a bélyegilletéket. Ezt a külforgalmi iroda rendesen respektálta s az illetékkiszabási hivatal most ezeket meghiányolta és büntetéseket szabott ki. A t. pénzügyminister ur 31.800/1925. számú rendeletével ezeket a büntetéseket, mint indokolatlanokat, elengedte és ennek ellenére most, egy óv után elrendelték ezeknek a bírságoknak a végrehajtását. Egy rendezett országban hallotta-e valaha az ember, hogy egy pénzügyminister rendelete ugy respektáltassék, hogy amikor egy évvel azelőtt a minister kijelentette, hogy elengedi ezeket a büntetésekét, azokat a bünttéseket egy év múlva végrehajtsák? (Gaal Gaston: A jutalékrendszer gyümölcse ez!) Ezek azok a dolgok, amelyeket el akartam mondani s ezzel végeztem is azzal, amit elmondani kívántam. Méltóztassanak nekem elhinni, nem passzióból mondtam el ezeket, hanem alapos tanulmányozás után s most is csak azt mondhatom, hogy amig ezek a közgazdasági kérdések nem tisztáztaltnak, amig ebben az országban a kormánypárt segítségével pénzügymiiTisteri diktatúra van* addig ez az ország bajaiból nem tápászkodhatik fel. Tisztelettel kérem a kormánypártot — ő felelős mindenért, amit a pénzügyminister) tesz — méltóztassék erősebb kontroll alá venni a pénzügyminister urat, ha nem is ebben a Házban, de a pártérltekezleten. Önök ezzel az ország egész nyomorgó népességének tesznek igen nagy szolgálatot. Az état-t nem. fogadom el. {Élénk helyeslés és tavs a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Csizmadia András! Csizmadia András: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Sándor Pál igen t. képviselőtársam nagyszabású és magas szárnyalású beszédében foglalkozott a pénzügyminister ur egyik bizalmas rendeletével, amelyet az adókra vonatkozólag adott ki. Én ilyen bizalmas rendeleteket nem ismerek, nem tudom, hogy vannak, nem állítom, hogy nincsenek, azonban, hogy az adózás terén igen sok hiba van, arra én magam is kénytelen vagyok rámutatni. (Helyeslés a baloldalon.) Eengeteg sok súlyos panasz van künn a perifériákon, a közönség körében és a panaszok nem oknélküliek, sőt legnagyobbrészt teljesen helytállóak. Nézzük meg csak, hogyan állunk az adózás terén! Igen röviden fogok rámutatni arra, hogy Orosháza községben 1925-ben részben a község javaslatára, részben a kincstár puhatolózása után a kereseti adót elsőfokon 116.000 aranykoronában vetették ki, azonban ez a kereseti adó az adófelszólamlási bizotság által eszközölt felülbírálás következtében leszállt 114.000 aranykoronára. Amikor az illetékes közegek azt ajánlották a községi adófelszólamlási bizottság tagjainak, hogy a szanálásra való évi június hó 2-án, szerdán, 357 tekintettel szavazzák meg ezt a magas kereseti adót, s a jövőben majd méltányosabb és igazságosabb kivetés lesz, a bizottság gondolva arra, hogy a folyó évben a kereseti adó talán már kisebb lesz, ehhez a javaslathoz hozzájárult. Most ezzel kapcsolatban mit látunk? Tudjuk, hogy a kereseti adót a község részére hajtják be. A község ezért nagyon természetesen bírálat tárgyává tette az adófizető polgárok teherbíró képességét s az ez évi kereseti adót Orosházán 85.000 aranykoronában állapította meg. Az adóhivatal ezzel szemben, minden indokolás nélkül — talán felsőbb utasitásra, vagy a saját fejétől — fölemelte 135.000 aranykoronára. így azután a kereseti adót már a végtelenségig srófolják felfelé. Hiszen nézzük csak meg, hogy azoknak a kisembereknek, akik az Ofb. utján kaptak egy-két hold földecskéi, mennyi a kereseti adójuk, mennyi volt 1925ben és most mennyire emeltetett fel! 1925-ben annak az egyholdas kisbirtokosnak, aki még mindig csak haszonbérben birja az Ofb. által juttatott kis földecskéjét, a kereseti adója 2 aranykorona volt; ezt az 1926. évre 3 aranykoronában állapították meg; a két holdasoknál a tavalyi 3 korona helyett 5 koronában; az 5 holdasoknál 10 aranykorona helyett 15 aranykoronában és igy tovább. Nem akarom az egész adatsorozatot felolvasni, csak azt említeni meg még, hogy a 60 holdas birtokosra a tavalyi 140 aranykorona helyett 210 aranykorona van kivetve. Ezzel kapcsolatos az, hogy arra az 5—10 holdas kisemberre, akinek például van két lovacska ja, ezután a két ló után 28 aranykorona van közmunkaváltság címén kivetve. Nagyon természetesen ennek vannak pótadói, jövedelmi adója stb., úgyhogy ez az adó felmegy ma 10—20 koronára holdanként azoknál a kisexisztenciáknál, akik már amúgy is nyögnek a teher alatt. Ez igazán érthetetlen valami. A pénzügyminister ur azt ígérte, hogy az adót le akarja szállítani, sőt hivatkozott egyes adónemekre, pl. a kincstári házhaszonrészesedósre, amelyeknél már az az adónem töröltetett. Ezt tudom és elismerem magam is. Hivatkozott arra is, hogy a forgalmi adót leszállította a kormány 3%-ról kettőre. Ez is igy van, ez megtörtént, azonban házhaszonrészesedés helyett azokra a szegény kis falusi emberekre, akikről nem mondhatjuk azt, hogy a hátulsók közé tartoznak az ország fentartó elemei között; azokra az emberekre, akiket nem köt a fegyelmi vétség s akiket nem kötelez senki arra, hogy korahajnaltól késő estig dolgozzanak; azokra a falusi emberekre, akik hajnaltól késő estig munkában izzadnak azért, hogy ezt a szerencsétlen hazát fentarthassuk és azokra az emberekre, akik nem mennek el nyaralni, nem nyaralásra költik el keserves keresetüket, amelyet két kezük munkájával szereztek, hanem akik otthon a falujukban élnek a legszerényebb viszonyok között, akik nem adnak a ruházkodásra semmit és egyáltalán nem ismerik a színházat, nem járnak moziba s nem tudják, hogy mire való a kávéház és vendéglő, mondom, ezekre az emberekre ennyi terhet róni már nem lehet. Csökkenteni kell ezt az adózást, mert különben ez a nemzet pusztulását jelenti. Nem hiszem, hogy a magas kormánynak az lenne az intenciója, hogy az adóalanyokat tönkretegye. Hiszen, ha pl. az a józan falusi munkásnép, amely kora reggeltől késő estig huzza az igát, annyira ki volna téve és annyira híve volna az élvezethajhászásokuak, mint ahogy azt a nagy-