Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-566
A nemzetgyűlés 566. ülése 1926. évi június hó 2-án, szerdán. 351 jáé, akivel ő ezekben az ügyekben rendesen tanácskozik. Méltóztassanak elhinni, amint az előbb mondottam, hogy teljes vakság kell ahhoz, amit a pénzügyminister ur ebben a tekintetben elkövet. Teljes lehetetlenség, hogy a kormánypárt kezét adja ahhoz, hogy Magyarország közgazdaságait tönkretegyék olyan módon, amint azt a pénzügyminister ur teszi. Itt nem szép szavakkal, nem ugyvan!-okkal, nem helyeslésekkel kell dirigálni, hanem azoknak, akik ezt az országot dirigálják, tehát önöknek, figyelmébe ajánlom hogy méltóztassék megvizsgálni: igaz-e, amit én mondok és tessék azután lelkiismeretük szerint eljárni! Vagyok bátor a könyvek tekintetében határozati javaslatot is benyújtani, amely a következőképen szól (olvassa): »A nemzetgyűlés utasítja a pénzügyministert, hogy respektálja saját rendeletét: ott, ahol könyvek vezettetnek, ezek alapján adóztassa meg az illető adóalanyokat.« Az, amit az előbb mondottam, talán erősnek tűnik fel, de azok után, amiket most fogok elmondani, azt fogják mondani, hogy az előbb még mérsékelten beszéltem. Ismerjük még a pénzügyminister urnák egy másik bizalmas rendeletét, amely ugy szól, hogy a kivetett adók felfüggesztését vagy részletekben történő megfizetését csak abban az esetben engedélyezzék a hatóságok, ha az adózó bank-garanciát produkál vagy tehermentes ingatlanra bekebelezést biztosit. Létezett-e már Magyarországon az, hogy bizalmas rendeletben kiadják, hogy csak akkor prolongálják az adótartozást és csak akkor adjanak részletfizetésre engedélyt, ha a tartozást bekebelezik a földre vagy ha az illető bank-garanciát ad ? Aki nem tud adóit fizetni, az már szegény ember és az még fizessen a banknak azért, hogy garantálja az államnak fizetendő adót, vagy pedig bekebeleztesse az állam az adót az illető ingatlanaira és ez által az illető adóalany elves ziltse teljesen a hitelét az egész vonalon? Hol produkál még katedrái bölcsesség ilyesvalamit? Bizalmas rendeletben utasitaaii a közegeket arra, hogy vagy bank-garanciával vagy bekebelezéssel adjanak prolongációt és részletfizetési engedélyt: ilyen kegyetlen eljárást én alkotmányos életünkben még nem láttam. Bizonyítéka ennek egy előttünk ismeretes eset, amelyet név nélkül^ mondok el, de a név rendelkezésére áll a pénzügyminister urnák. Egy adóalanynak, aki abban a pillanatban, amikor 17 millió adóhátraléka volt, 2 milliárd forgalmi adót fizetett, csak akkor akarták prolonsrálni ezt a 17 milliót, — ismétlem: 17 milliót, tehát 840 aranykoronát — ha bangaranciát ad, vagy pedig, ha ezt a követelést bekebelezik ingatlanára. Ilyen drákonikus rendszabályt talán még a belügyminister sem lett volna képes megtenni, pedig elég drákonikusak a belügyminister ur rendeletei. De ezt megtenni olyan adóalamnyal, aki amúgy is bajban van, aki nem tud adót fizetni: ez már túlmegy azon a határon, ameddig menni szabad. (Saly Endre: A belügyminister ur mindenre képes!) Azt ai diszkrecionális hatalmat, amelyet a minister ur élvez a fényűzési adó tekintetében, a pénzügyminister ür szintén rosszra forditja. A luxusadó arra való, hogy a gazdag embereket adóztassák -meg vele. Ez osak egészen tiszta dolog. De itt azt látjuk, hogy az egész vonalon olyan cikkeket adóztatnak meg luxusadóval, amelyek a mindennapi forgalomban, szegény emberek számára is szükségesek. Ez képtelenség! Azzal akar segíteni népességén a pénzügyminister ur, hogy bevonja a szükségleti cikkeket NAPLÓ. XLIV. a luxusadó alá eső cikkek közé? Ez közgazdaság! Ez az ország érdekeit istápolja? Egész litániát mondhatok el önöknek azokról a bajokról, amelyek lehetetlenné teszik az ország feltápászkodását abban az esetben, ha ezeket továbbra is fentartjuk. De általában az adó tekintetében a mostani állapotot nem lehet fentartani. Nekünk át kell térnünk a jövedelmi adóra, hogy mindenki csak tiszta jövedelme alapján fizessen adót. Nekünk meg kell teremtenünk ebben az országban az egész vonalon az adómorált, de ennek egy alapfeltétele van: az, hogy az adókulcs legyen méltányos, legyen proporcionális az illetők vagyona szerint. (Rupert Rezső: És becsületes kormány kezelje az ország pénzét! Ez a fontos! Nem a desperádó-politika !) Ha igy cselekszik a kormány, minden becsületes ember melléje fog állni és azt fogja mondani: azt, aki jövedelmét eltagadja, csukják le, az legyen rnegszégyenitve polgártársai előtt azért, hogy nem fizeti meg tiszta adóját. Amit Anglia, Amerika, Németország elért: cl Z el dómorált, mi is meg tudjuk teremteni ebben az országban, de ehhez szükséges, hogy ne uzsoraadó-politika folytattassék, hanem becsületes adópolitika abban az arányban, ahogy az ország szükségletei azt megkívánják. Most át kell térnem arra a témára, amelyet a múltkor már megpenditettem és amelyre a minister ur volt kegyes nekem választ adni, de csak nagyon kis részben adott válaiszt s jóformán kikerülte a kérdést. A forgalmi adóról beszéltem. Nem akarok újra beszélni arról, amit a magyar kultúráról és szinészetről elmondottam, kivánva, hogy itt a forgalmi adó töröltessék. Mindarról, amivel alátámasztottam ezt a véleményemet, a pénzügyminister ur egy árva szót sem beszélt. Mi neki a magyar kultúra? Neki adóbevételek kellenek, másra neki nincs feje. Hogy elengedje a kultúra érdekében a forgalmi adót, az esze ágában sincs. Abból a circulas vitiosus-ból azonban, amel3 7 ben a t. pénzügyminister ur az ő felszólalásaiban leledzett, nekünk ki kell kerülnünk. A pénzügyminister ur elkerüli a kérdéseket. Ami fontes az országra nézve, arra nem felel, csak ott felel, ahol nem fontos dologról van szó, ahol azt hiszi, hogy megcsiphet egy »Hefyas«-t vagy »ITgy van!«-t az önök részéről, ott csinálja az ő kisded játékait. Azt hiszi, ezzel el van intézve a kérdés? Ugy csinál a t. pénzügyminister ur, mint a hajdani baka, aki mikor eltömte a Duna forrását a Sehwarzwaldban, azt mondta, hogy fognak majd csodálkozni dunaföldvári honfitársai, hogy a Duna többé ott nem folyik. A t. pénzügyminister ur is, támaszkodva arra a pártra, amely eltömi az én felszólalásom fontosságát, azt hiszi, hogy Dunaföldváron és egyebütt Magyarországon nem fogják a nyomorúság hömpölygő piszkos hullámait látni, s hogy a kérdés meg van oldva, ha megkapja az önök zsiróját az ő váltójára, Ez nem hatalmi kérdés, ezt itt a Házban meg lehet csinálni, de az országban nem lehet megcsinálni, hogy folyton csak homokot szór a közvélemény szemébe, hogy a figyelmet a főkérdésekről elterelje. (Rupert Rezső: Bethlentől tanulta! Ez Bethlen szisztémája!) A pénzügyminister ur vitatkozása — politikailag mondom — nem becsületes, mert ugy csinál, mint Bodóné, hogy mindig másról beszél, mint amiről szó van. Itt arról van és arról volt szó, és arra támaszkodtam múltkor egyórai felszólalásomban, hogy a forgalmi adó egy hólabda-rendszer, amelyet ugyan még jelenleg fenn kell tartani, mert az 52
