Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-565
A nemzetgyűlés 565. ülése 1926. évi június ho 1-én, kedden. 341 Amint mondottam, tíz nappal ezelőtt történt az a sérelem, amely miatt Farkas István képviselőtársunkat a mentelmi bizottság elé utasították. Megtörtént az, bogy a nemzetgyűlés mentelmi bizottsága épen a többségi bizottsági tagok távolléte miatt kétizben nem tudott ülést tartani, határozatképtelenség miatt (Felkiáltások jobb felől: És a kisebbség távolléte miatt is!) és csak a harmadik ülésnapon tudtunk határozatot hozni. A határozathozatal óta is eltelt vagy négy nap anélkül, hogy az előadó ur előadói véleményét beterjesztette volna. Napról-napra kérdeztem és érdeklődtem, mint a kisebbségi vélemény egyik aláírója, hogy az előadó ur mikor terjeszti elő a bizottság jelentését. Mindenkor halaéztási ígéretet kaptam, mig végre ma, amikor a nemzetgyűlés ülésére eljöttem, arról értesültem, hogy a nemzetgyűlés ülésének megkezdésekor megtörtént az előadó ur bejelentése. (Barthos Andor: Szorgalmasnak kell lenni!) Ez teljesen szokatlan, teljesen illojális; az előadó ur az egymás iránti megbecsülés teljes hiányát tanúsította. (Zaj és felkiáltások jobbfelol: No! No! — Rothenstein Mór: Szegyeijék magukat! — Derültség jobbfelol.) Azt hiszem, az ellenzék és kisebbség joggal elvárhat annyit a többségi előadótól, hogy a többségi vélemény előadása mindenkor a kisebbségi véleménnyel egyidejűleg történjék és mind a kettőnek egyidejű meghallgatása után hozzon a nemzetgyűlés határozatot. (Szabó István (sokorópátkai): Elvárhatunk annyit, hogy a kisebbségi előadó pontosan megjelenjék! — Barthos Andor: Tessék rendesen bejárni! — Halász Móric: Hátha a kisebbségi előadó ur nem jönne be, sohasem lehetne letárgyalni egy mentelmi ügyet? — Zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Még az erőszakhoz sem értenek, még azt is bután alkalmazzák! — Zaj.) Bocsánatot kérek, én nem vagyok azzal vádolható, hogy nem járok be rendesen, ellenkezőleg, azok közé a képviselők közé tartozom, akik a legszorgalmasabb látogatói a nemzetgyűlésnek. Napról-napra itt vagyok és résztveszek a tárgyalásokon, semmi oka sem volt tehát annak, hogy, amint mondottam, igy puccsszerűen vegyék ezt a dolgot elő. (Felkiáltások jobbfelol: Nem volt puccs!) A régebbi gyakorlat mindig az volt, hogy a mentelmi bizottság hasonló esetekből keletkezeti előadmányát csak az ülések végén terjesztették elő. (Egy hang jobbfelol: Most másként van!) Én ismerem a házszabályok idevonatkozó rendelkezéseit. A házszabályok 240. §-a megállapítja, hogy olyan esetben, amikor valamelyik képviselő a mentelmi bizottsághoz utasíttatott, a bizottság köteles a háznak a lehető legrövidebb idő alatt javaslatot tenni. Amint már mondottam, megállapítható, hogy több mint 10 nanpal ezelőtt történt a mentelmi bizottság elé való utasítás és mégis csak most kerül a bizottság javaslata a Ház plénuma elé, aminek oka volt egyrészt az is, hogy a mentelmi^ bizottság nem tudott határozatot hozni, (Halász Móric: Kétszer!) másrészt pedig az is, hogy napok multak el a bizottsájg határozata után is, amíg a jelentés a Ház elé terjesztetett. Ez azt mutatja, hogy saját házszabályuk rendelkezéseit sem méltóztattak megtartani. (Zaj jobbfelol.) Ugyanezen szakasza a házszabályoknak mondja, azt is % hogy a bizottság javaslatát a Ház a benyújtás alkalmával azonnal tárgyalás alá veszi és az előadónak és a netaláni kisebbségi vélemény előadójának meghallgatása után további vita nélkül határoz. (Félkiáltások jobbfelöl: De ha nem volt Ut a kisebbségi előadó?!) Ennek következtében az a bejelentés, amely ma délelőtt történt, a házszabályok flagráns megsértése. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — B. Podmaniczky Endre: Szó sincs róla! — Peyer Károly: Állatkertben vagyunk? — B. Podmaniczky Endre: Ugy látszik, mert hallom a hangját! — Derültség jobbfelol.) Elnök: Ugy Peyer Károly, mint báró Podmaniczky Endre képviselő urat kénytelen vagyok sértő kifejezéseikért rendreutasítani., Györki Imre: Meg kell állapitanom, hogy akkor, amikor az ellenzék, a szociáldemokrata párt passzivitásba vonulása alkalmából a többség a -maga egyoldalú határozatával megalkotta az uj házszabályokat, akkor gondoskodott arról, hogy az ellenzéki képviselőket, különösen pedig a szociáldemokrata képviselőket megfélemlítse. (Felkiáltások a jobboldalon: Látszik, hogy félnek!) Ennek egyik módja az volt, hogy drákói rendelkezéseket vettek be a házszabályokba. Az egyik rendelkezés az volt, —- mert az urak odaát azt hitték, hogy ez céljaiknak meg fog felelni — hogy ha a mentelmi bizottsághoz való utasítás alapján történt határozathozatala a többségnek az illető képviselő illetményeinek levonásával jár, akkor ezzel minket el tudnak riasztani attól, hogy az igazság érdekében itt szót emeljünk. (B, Podmaniczky Endre: Az igazság érdekében nem kell gorombáskodni!) Azóta ismételten bebizonyosodott, hogy sem pénzbirsággal, sem kitiltással megfélemlíteni nem tudtak. (Graeffl Jenő: Nem is akartuk!) Ugy látszik, hogy a kormány most egy másik módszerhez folyamodott. Azt kell tapasztalnunk ugyanis, hogy valahányszor nagyhorderejű törvényjavaslatot kezd a nemzetgyűlés tárgyalni, a többség mindig gondoskodik arról, hogy az ellenzéknek egyik vagy másik tagja hosszú időn át ne tudjon résztvenni a nemzetgyűlés tárgyalásaiban. (Herczegh Béla: Maguk gondoskodtak róla!) Ezt láttuk akkor, amikor a frankbizottság jelentése idekerült a nemzetgyűlés elé, amikor Peyer Károly t. képviselőtársunkat 30 napra kitiltoták. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: De miért® — Kuna P. András: Ki provokálta? — Szeder Ferenc: Kibírjuk!) Azt kell látnunk, hogy most is, amikor nagy horderejű törvényjavaslat tárgyalásáról van szó, az ellenzéknek egyik harcos tagját, Farkas István t. képviselőtársunkat ismét hosszabb időre kitiltották s ezáltal lehetetlenné teszilk működését. (Halász Móric: A szép retorikáért volt az egész!) Azt kell tapasztalnunk, hogy kitiltással, megfélemlítéssel, másrészt a tárgyalási idő hosszú megállapításával igyekeznek az ellenzéket működésében korlátozni. (Felkiáltások a jobboldalon: Ellenkezőleg! Módot adnak rá, hogy Vészeljenek! Ma is milyen hosszú beszédeket mondottak! El sem tudják mondani, amitakarnak! — Szeder Ferenc: Ha 25 órás ülés lesz, akkor is itt leszünk, kibírjuk! — Baticz Gyula: Megszoktuk a hosszú munkaidőt!) De ugy látszik, hogy a megfél említésnek és kifárasztásnak ez a taktikája, sem elégséges a többségi párt hatalmának érvényesítésére, mert még arra is szükség van, hogy a házszabályok felrúgásával, puccsszerüleg, rajtaütéssel hoznák ide az előadói jelentéseket. (Zaj és felkiáltások jebbfelől: Nem áll! Nem igaz!) Kérem a t. Házat és az igen t. elmök urat, méltóztassék a jövőben erre nézve garanciát és módot teremteni, hogy akkor, amikor a többségi véleménnyel szemben kisebbségi vélemény is van, lehetőség nyíljék arra, hogy a 50*
