Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-565

334 A nemzetgyűlés 565. ülése 1926. évi június hó 1-én, IceâJ:)-., Ezzel sajátságosan összevág a kormány válasz­tási akciója is, amely, hogy mikor lesz, nem tudom. (Esztergályos János: Októberben!) Lehet, hogy októberben lesz, lehet, hogy később, de ugy látszik, már a megajánlás! törvényjavaslat 33. §-ában (Esztergályos János: Készülhetnek az elmúlásra !) a kormány mindazok feje felett akarja lebegtetni a Demokles kardját... (Barthos Andor : Nem Demokles az, hanem Damokles!) Igen t. tanár ur, nagyon szívesen veszem önnek minden irányú felvilágosítását és nem veszem rossz né­ven. Mondom, megfélemlíteni akarja a kormány azokat, akik nem akarnak ugy parírozni, ahogy az a kormánynak szükséges és ezért kívánja a 16. §-ban foglalt felhatalmazást megkapni. Pedig, ha a létszámcsökkentés körül vizsgál­juk a kormány egész ténykedését, abból igen súlyos adatokat lehet kihámozni, különösen azt, hogy a munkásoknak és az alacsonyabb rangú állami alkalmazottaknak elbocsátása sokkal arány­talanabbul történt meg, mint a magasabb állások­ban levőké. Különösen a munkások elbocsátásá­nál, amelyet a létszámcsökkentéssel kapcsolatban hajtottak végre, találkoztunk igen súlyos esetek­kel. Állami üzemeknél pl. a vasútnál és az állam gépgyáraiban, mig a létszámcsökkentés értelmé­ben az egyik napon elbocsátásokat hajtottak végre, nem is a második napon, hanem ugyanazon a napon felvételeket eszközöltek. (Györki Imre : Uj alkalmazottakat vettek fel !) Van rá nem egy, de számos példa. Pl. konkrét esetet tudok, hogy kovácsokat bocsátottak el és kovácsokat vettek fel. (Esztergályos János : Valóságos tékozlás!) A létszámcsökkentési eljárásnál a kormánynak valójában azt a gyakorlatot kellene követnie épen a törvény értelmében, hogy ha munkás­felvételre, vagy általában alkalmazott felvételre van szükség, akkor az ujabb felvételeket az el­bocsátottakból kell eszközölni, amennyiben azok még munkaalkalmakhoz nem jutottak. Meg is történt épen az előbb emiitett esetben, hogy azok a bizonyos elbocsátott kovácsmunkások hivatkoztak a törvény eme rendelkezésére s azt mondották : ha felvesznek uj munkásokat, akkor minek bocsá­tanak el, avagy pedig, ha elbocsátottak, miért nem bennünket vesznek fel. Egyszerűen a sze­mükbe nevettek és azt mondották nekik: hát mit gondolnak, azért bocsátottuk mi el magukat, hogy újra felvegyük ? ! Ezekkel az elbocsátási ténykedésekkel azt akarom bizonyítani, hogy itt olyan visszaélések is történtek, amelyek súlyosak voltak és nem volna szabad erre továbbra is al­kalmat és^ módot adni. A megajánlási törvény­javaslat 16. §-a pedig továbbra is alkalmat ad és felhatalmazza a kormányt arra, hogy a szanálási akció befejezése után is akármikor hasonló módon létszámcsökkentéssel élhessen. Pedig ez ellentétben áll a kormány kijelentésével, ellentétben áll a korábban meghozott idevonatkozó törvényekkel. En egyáltalában nem értem, hogy a kormány egyik törvényével a másik meghozott törvényét akarja egyrészt nullifikálni, másrészt pedig ugy szólván keresztezni. Szükségesnek tartottam erre a paragrafusra mindezeket a kifogásokat megtenni abban a reményben, hogy valószinűnek tartom, hogy a kormány^ valószínűleg meg fogja ezt szívlelni, (Esztergályos János : Nagyon tévedsz !) és meg fogja szívlelni az egységes-párt. Nekem az a fel­fogásom, hogy ebből a megajánlási törvényjavas­latból a 16. §-t teljesen ki kell hagyni (Csizmadia András : Kár egy embert ennyire megkinozni !) és annak sem első sem második vonatkozását benhagyni nem kell és sem a nyugdijak és nyug­bérek jelenlegi tarthatatlan állapotának fentartá­sának nem szabad felhatalmazást adni a kormány­nak, sem pedig arra, hogy a létszámcsökkentéssel a szanálási akció idejének lejárta után is élhessen. Az idevonatkozó törvény értelmében 1925. decem­ber 31-én a létszámcsökkentés megszűnt és azt a törvény értelmében folytatni nem szabad. Mégis anélkül, hogy a törvény megszüntettetnék, a meg­ajánlási törvényjavaslat 16. §-ában olyan felha­talmazásokat kér a kormány, mely felhatalmazá­sokkal, ha él, egy meglévő tételes törvénnyel helyezkedik szembe. A megajánlási törvényjavaslat 17. §-a, ha­sonlóan a 16. §-hoz, szerintem szintén sérelmes (Esztergályos János: Egyforma az mind! Rossz!); annyira sérelmes, hogy épugy, mint a 16. §-t is törlendőnek tartom. (Györki Imre: A kormány törlendő!) A 17. $-ban tulajdonképen a birói eljárásokról van szó, illetőleg mindenki által érthetőbben kifejezve, arról van szó, hogy e paragrafus szerint mindazokat a birói eljárá­sokat félbe kell szakítani, amelyek folyamat­ban vannak, mert valaki nyugdíját, vagy nyug­bérét keveselte, avagy az elbocsátással kapcso­latban a végelbánást, vagy a felmondás össze­gét kifogásolta, keveselte és a helyes megálla­pítás véget a bírósághoz fordult s a bíróságtól várja a tényleges, helyes megállapítást. A kor­mány most arra kér felhatalmazást a 17. §-ban, hogy amennyiben vannak ilyen birói eljárások, azok felfüggeszthetek legyenek s a további bi­rói eljárások megindíthatok ne legyenek mind­addig- mig a magánjogi pénztartozások átérte­kelését törvény nem rendezi. (Györki Imre: Közben az, állam a valorizációs perek tömegét indítja meg az egyes polgárok ellen. Ez a leger­kölcstelenebb dolog, amit csak el lehet képzelni! — Esztergályos János; Megakadályozzák a füg­getlen bíróság szabad működését! És ezt neve­zik alkotmányosságnak és törvényességnek. — , Szili Bálint: Segítsetek csak neki. _ Elfáradt! I — Györki Imre: Tizenkettőig kibírja! — Esz» ! tergályos János: Augusztus 31-ig! — Szeder Ferenc: Megszoktuk mi a hosszú munkaidőt. — Zaj, Elnök csenget.) ., ., Értesüléseink szerint, bár az appropriaeios törvényjavaslatban erre nézve rendelkezés nincs, a Máv. a törvényjavaslat nemzetgyűlési tárgyalása alatt olyan rendelkezéseket akar be­vétetni, melyekkel a megnyert pereket is hatály­talanítani akarja és a jövőben egyáltalán lehe­tetlenné akarja tenni az ilven pereket. (Györki Imre: Birói függetlenségről beszelnek. Hol van a birói függetlenség? — Esztergályos János: Nincs erre még egy példa! — Zaj a szélsőbal ol­dalon.) , . , . ,„ „„ Elnök: Kénytelen vagyok a képviselő ura­kat figyelmeztetni, hogy Kabók képviselő ur a szónok. Kairók Lains: Aki nem olvasta át figyelme­sen a 16. és 17. %-t... (Zaj.) ' Elnök: Kérem a f képviselő urakat, ne mél­tóztassanak párbeszédeket folytatni, Kabók Lajos: ... az bizonyára nem is sej­tette, hogy ez a két szakasz ilyen súlyos intéz­kedéseket tartalmaz. Mert ha talán a nemzetgyűlés tagjaira nézve nem is súlyos, de .azokra nézve, akikre vonatkozik, rendkívül súlyos, exisztenciájukba vágó súlyos intézkedést tartalmaz. ( Ezek a sza­kaszok ugyanis nem teszik lehetővé, hogy a helytelenül megállapított nyugdíjak és nyug­bérek helyesen állapíttassanak meg, másrészt az elbocsátás rémét helyezik kilátásba, külö­nösen azokkal szemben, akik nem paríroznak kellő módon a most meginduló választási kampányban. Egyébként a birói eljárásokat felfüggeszti, a már meghozott birói Ítéleteket hatálytalanítja és lehetetlenné tesz olyan pe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom