Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-565

A nemzetgyűlés 565. ülése 1926. évi június hó 1-én, kedden. 325 elviselni, annál nehezebben lehet azonban elviselni akkor, amidőn a jövedelmek, a keresetek lényegesen a békebeli jövedelmek és keresetek alatt vannak, az adóterhek azonban lényegesen a békebeli adóterhek fölött vannak. Számszerű adatokat is produkáltunk már erre vonatkozólag. Nem nagyon szeretek ismétlésekbe bocsátkozni, ezért csupán annyit akarok megemlíteni hogy a költségvetés általános vitájában magam is egy hosszabb beszéd keretében számszerű adatokat produkáltam a nemzetgyűlésnek amelyekkel beigazoltam, hogy mennyi volt a fejenkinti békebeli adóteher és mennyire emelkedett az jelenleg. Miután ezt már megemlítettem, újból ismételni ezeket a számszerű adatokat nem akarom, annál hangsúlyozottabban kell azonban ismételten figyelmeztetnem a kormányt, hogy ezzel a pénzügyi politikával szakitani kell, ezt a pénzügyi politikát igy folytatni nem lehet, mert ez végeredményben a teljes gazdasági összeomláshoz fog bennünket vezetni. Az állam egész költségvetési előirányzata a lakosság megadóztatásán épül fel, a kormány azonban nem gondoskodik arról, hogy ez az adóztatás elviselhető legyen. Pedig egyrészt arról kell gondoskodni, hogy az adózás elviselhető legyen, másrészt^ pedig arról, hogy ennek az elviselhető adózásnak olyan keretei legyenek, amely kerelek között az adófizető polgár az adóterheket tényleg meg is tudja fizetni. A mai súlyos gazdasági viszonyok között, amikor a munkanélküliség borzalmas számadataival találkozunk és amidőn a sok kormány-nyillatkozat és beruházási Programm után sem látunk semmiféle enyhülést a munkanélküliségben, akkor igenis joggal lehet azt állitani, hogy meggondolandó a kormány pénzügyi politikája; meggondolandó azért mert ha tényleg bekövetkezik a gazdasági összeomlás, akkor összeomlik az egész költségvetés előirányzása, minden számszerű adat és akkor hiába volt mindennemű számszerű adatnak a költségvetésbe való beállítása. Ha ugyanis egyszer az adózó polgár összeroppan egyrészt az adók terhe alatt, másrészt pedig nem tud kereseti lehetőséghez jutni, akkor hiába mutat ki a kormány az 1926/27-iki költségvetési évben bizonyos felesleget, — ha nem is sokat, de felesleget mutat ki — ez meddővé fog válni, ha nem történik kellő időben kellő gondoskodás a gazdasági talpraállitás kérdésében. A közelmúlt napokban a nemzetgyűlés egy nap alatt két olyan törvényjavaslatot tárgyalt le, amely nagy vonatkozásban van a gazdasági problémák megoldásával. Annakidején az egyik törvényjavaslathoz hozzá is szóltam és nem esett rosszul, de szokatlan volt a pénzügyminister urnák az a megállapitása, amelyet felszólalásom után tett. Erről az oldalról ugyanis nem szoktak semmit sem elismerni, mégis ez alkalommal a pénzügyminister ur megállapította, hogy a felszólalásban bizonyos tárgyilagosság és szakavatottság volt. Ezt csak azért említem meg, mert ezzel azt akarom bizonyitani, hogy innen, az ellenzéki padokról, különösen szociáldemokrata oldalról számtalan esetben történt kisérlet tárgyilagos felszólalásra és azt sem szabad letagadni, hogy olyan felszólalások is történtek, amelyek magukban hordták a szakavatottság jellegét. Mégis minden egyes alkalommal azt a bélyeget akarták > reánk sütni, hogy mi azért, mert ellenzékiek vagyunk, minden törvényjavaslattal szembehelyezkedünk pusztán azért, hogy a kormány munkáját nehezítsük, hátráltassuk. Hát ugy az előbb emiitett törvényjavaslat tárgyalása, mint például annak a törvényjavaslatnak a tárgyalása, amelyben a bányatársulatok központosítására kapott a nép jóléti, minister ur felhatalmazást, azt igazolta és minden ilyen törvényjavaslat tárgyalása, amely a Ház elé kerül, azt fogja igazolni, hogy igenis innen szociáldemokrata oldalról mindenkor megfelelő megértésre és támogatásra fognak találni azok a törvényjavaslatok, amelyek a nép érdekét szolgálják és olyan célokat rejtenek magukban, amely céloknak megvalósításával vagy bizonyos szociális problémák oldatnak megvagy bizonyos gazdasági kérdések jutnak részünkről is kívánatos helyzetbe. Mindaddig azonban, amig a kormány részéről ezt nem tapasztaljuk, kénytelenek vagyunk szembehelyezkedni a kormány törvényjavaslataival, mert az a meggyőződésünk, az az észlelésünk, hogy a kormány a törvényjavaslatok megszerkesztésénél nincs figyelemmel az ország lakosságának teherviselő képességére, hanem egyszerűen csak megállapítja, hogy milyen nagy kiadásai vannak és amikor a kiadások meg vannak állapítva, megállapítja, hogy miként kell a kiadások fedezéséről gondoskodni. Az én szerény felfogásom ezekben a kérdésekben valójában az, hogy elsősorban azt kellene megállapítani, hogy milyen terheket bír el az ország lakossága. Ezt azonban tárgyilagosan ós a tényleges állapotok figyelembevételével kell megállapítani. Amikor aztán tárgyilagosan meg van állapítva, hogy mit vételezhet be be a kormány, akkor a bevételezni remélt összegeket ugy kell előirányozni a kiadásokra, hogy abból legyen a kiadás fedezhető, nem pedig fordítva: először kiadni és amikor a kiadás megvan, akkor gondoskodni a kiadások fedezéséről. Ebből ered az, hogy az adózás kérdésében nem tudunk eljutni ahhoz a visszafejlődési folyamathoz, amelyre pedig rendkívül nagy szükség van. Mert az szerintem nem visszafejlődési folyamat, .amit akár a kormány, akár a kormány mögött álló párt egyik-másik tagja annak mond, azt akarván igazolni, hogy már megindult a visszafejlődési folyamat, hiszen a kincstári házhaszonrészesedés már teljesen el van törölve, a forgalmi adó már 3%-ról 2%-ra van leszállítva. Ehhez hasonló dolgok megemlítésével próbálkozhatnak ugyan igazolni a visszafejlődési folyamatot, ezzel azonban azt igazolni nem lehet, mert az emiitett adókat olyan irreális mértékben rótták ki annakidején is, hogy azok tarthatatlanságáról a kormány már akkor meggyőződött, amikor azokat életbeléptette. Azok csak átmeneti intézkedésből eredő bevételek voltak, amelyekkel a kormánynak már eleve számolnia kellett, hogy egy bizonyos idő eljövetelével törölnie kell. Azok abnormálisan előirányzott bevételek voltak, amelyeket csak abnormális időben abnormális kormányzat mellett lehetett megtűrni, de nem most, amikor normális állapotokról beszélünk, amikor egy esztendőre szóló költségvetés kerül a nemzetgyűlés elé ós tárgyalás alatt van az egy esztendőre szóló költségvetés megajánlási törvényjavaslata, amellyel a kormány azt a látszatot akarja kelteni, hogy itt teljesen normális állapotok vannak; pedig ha alaposan betekintünk a költségvetés számszerű adataiba, megállapíthatjuk, hogy még messze vagyunk a normális állapotoktól, mert a költségvetés számszerű adatai azt igazolják, hogy még mindig olyan kiadások vannak a költségvetésbe foglalva, mely kiadásokat már régen meg kellett volna szüntetni és amely kiadások megszüntetésével az adózó polgárok adóter48*