Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-565

298 A nemzetgyűlés 565. ülése 1926. évi június hó 1-én, kedden. leimében az a munkás vagy alkalmazott, aki nem kapja meg- fizetését, azonnali hatállyal kiléphet a szolgálatból. Az igazságügyi közigazgatás azonban úgyszólván nem vesz tudomást erről a törvényről, mert valósággal megbünteti a jogait kereső felet azzal, hogy a végtelenségig elhúzza a követelés megítélését és ez után a követelés behajtását. Márpedig az alkalmazott vagy a munkás nem rendelkezik milliárdos tőkével, mint a gyáros vagy a nagykereskedő vagy a nagytőkés, aki, ha kárt is szenved azáltal, hogy a kihitelezett árujáért nem kapja meg az ellenértéket, mégis nem a létfentartására van szüksége arra a pénzre, hanem a munkás és alkalmazott akkor, mikor a fizetéséhez nem tud hozzájutni, tisztára a létfentartásától esik el, nála tisztára arról van szó, hogy ma még talán van mit ennie, holnapra azonban már nem telik. Sok-sok tízezernyi ma már a munkanélküli és nincs számukra munkanélküli segély. Ilyen körülmények között az állam legalább a saját megerőltetése nélkül ezen a módon: a munkaügyi bíróságnál a munkaügyi igazságszolgáltatás, az igazgatás meggyorsitásával segitsen a munkából kiesetteken. Törvény- és tekintélytiszteletet követelnek az államnak minden polgárától. Ha látják azt a tehetetlenséget és kapkodást, amely a munkaügyi bíráskodásnál van, akkor nem tudom, hogyan tudunk törvény- és tekintélytiszteletet fentartani. A költségvetés különféle rubrikáiban túlteng az állami tisztviselők száma, csak épen az igazságügyi szolgálat az, amely mostohagyermek, amely a maga ügyeinek elintézésére nem tud elegendő számú személyzetet kapni. Ennek következménye azután az, hogy a perek száma emelkedik. Jó alkalom a huzavonára a főnöknek, a munkaadónak az, ha kiteszi a tisztviselőt, a munkást vagy az alkalmazottját, hogy nem fizeti ki. Ráér egy félév múlva, vagy sokszor még ennél hosszabb idő múlva is a fizetéssel. Hiszen ebben a huzavona-hivatalban, amig az első foktól a második fokig eljut valamilyen tárgyalás, az is legalább hat hónapot vesz igénybe. 1925 december 1-én Pesthy igazságügyminister ur a már akkor felsorolt munkaügyi bajok ügyében ezt a választ adta nekem (olvassa): »Kijelenthetem, hogy ezen a téren minden lehetőt elkövetek, hogy ezek a szegény érdekeltek a maguk jussához mielőbb hozzájussanak«. Azóta azonban nemcsak hogy a régi bajokon nem segítettek, hanem ellenkezőleg, a terminusok még hosszabbak. A munkaügyi bíróságon például egy április 17-én felvett pernél szeptember 2-áíra adtak uj terminust, általában az áprilisi tételekre szeptemberre és októberre adtak terminusokat és akkor, amikor 1923-ban 2800 munkaügyi per mellett hét biró és három kezelőtisztviselő volt, 1925-ben 9300 per mellé csak 12 biró és három kezelőtisztviselő volt és 1926 március 31-ig, tehát ennek az évnek első negyedéig máris 2400 per volt és e mellett is csak 12 biró és három kezelőtisztviselő látja el az összes ügyeket, amihez meg kell jegyezni, hogy három uj birót ugyan kineveztek ehhez a munkaügyi bírósághoz, azonban csak pótlásképen, mert többet ettől a biróságtól máshová helyeztek el. Külföldön egy munkaügyi perben 2—3 hét alatt van ítélet; Ausztriában, Bécsbein még ennél rövidebb idő alatt is elintéződik egy-egy munkabér-per. Amikor a belügyi szolgálatnál, például a rendőrségnél valamilyen különlegesen veszélyeztetett helyre úgyszólván órák alatt " otla tudják rendelni azt a csoportot, amely azon a veszélyeztetett helyen a rendet fentartja, amikor példáiul május 1-én a kormányzat szerint legjobban veszélyezetett helyen, Budapesten az egész ország Tendcsináló apparátusát koncentrálni tudták, akkor egy ilyen különlegesen veszélyeztetett igazságügyi területen, mint amilyen a munkaügyi bíróság, mint amilyen a munkabér-pereknek jogszolgáltatása, szintén szeretnők látni ezt az erőkoncentrálást, a perek ellátásának azt a gyorsaságát, amilyen gyorsan a belügyi szolgálat a maga területén intézkedni tud. Akárhány olyan területe van a bíróságnak, ahonnan át lehetne helyezni ezekre a területekre kisegítő erőket ezeknek az ügyeknek gyorsítására, mert valóban szégyenletes dolog, hogy amikor egy munkást vagy alkalmazottat krajcár nélkül az utcára tesznek, akkor a megszolgált fizetésére még ujabb munkanapokat kénytelen elmulasztani a tárgyalási napokkal, azonfelül 2—3 esztendeig is eltart, amig követeléséhez hozzájuthat, A hosszadalmasság következménye a legtöbb esetben, különösen a mai borzalmas időkben az, hogy az Ítéletig, a megítélt követelés behajtásáig a oég tönkremegy, vagy elvonja vagyonát a végrehajtás elől, a kényszeregyesség, a csőd mindent megemészt s az alkalmazott és munkás követelése nem behajtható. Ebből azután az is következik, hogy ez tiszta zsarolási alkalom egy-egy munkáltatónak arra, hogy kiegyezzék azzal a munkással vagy tisztviselővel annak az elvnek alapján, hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok (Györki Imre: Kiéheztetési politikát folytatnak!) és tisztára ajándékozza a tisztviselő vagy munkás a munkáltatójának, a neki jogosan kijáró, általa régen megszolgált illetményeket. Az igazságügyi közigaizgatás csődjéről beszélhetünk tehát, mert ma már azért perelnek a munkaügyi perek legnagyobb százalékában, mert ezzel időt és kamatot nyernek, azonkívül a leg-kitünőbb államilag segélyezett vexálási alkalom ez az alkalmazottal szemben. Olyan nagy és elsőrangú cég-ek is, amelyeknek külön jogtanácsosuk és külön jogvédő irodájuk van, amelyek tehát pontosan és alaposan ismerik a jogszabályokat, perre engedik vinni az alkalmazotti követeléseket — holott tudják nagyon jól, hogy a követelés az alkalmazottat jogosan megilleti — egyrészt azért, mert ezzel az alkalmazottat alaposan felbosszantják, másrészt pedig* azért, mert ezzel időt is és kamatot is tudnak nyerni. Az Egyesült Izzó elleni nyugdíjperben például 1925 november 9-én volt az első tárgyalás. Itt az Egyesült Izzó perbe hívta a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank nyugdíjintézetét, erre 1925 novemberében 1926 áprilisára tűztek ki uj határnapot, tehát egy félesztendővel későbbre. Most. hogy ezen a határnapon megjelent a perbe hivoltt szavatos fél, ott újból nincs érdemleges tárgyalás, mert ez a perbe hívott fél perbe hivja a kincstárt szavatosként a trianoni szerződésre való hivatkozással; akkor egy uj terminust tűztek ki 1926 szeptember 13-ára, tehát még érdemleges tárgyalás^ sincs a per felvételétől számított egy esztendő múlva. Ha az első fokon meg is ítélik az alkalmazott követelését, az első foktól a második fokig hat hónap telik el és akkor is, ha megítélik neki a peresített követelést, csak egy havi fizetését hajtja végre, amely maximum 4 millió korona lehet. A munkaügyeket eddig a 38-as tanács tárgyalta és ennek túlterheltségén azzal akartak segíteni, hogy másik három tanácsnak is adi nak e«?-kből a munkabérügyekből. olyan három